Csapda - Egy nyomasztó thriller, amelyben M. Night Shyamalan csapdába ejti a nézőket egy megtévesztő játékban.

Az izgalmas thriller-rel összefonódó rendező, M. Night Shyamalan ismét visszatér a Trap című filmmel, amely egy zsúfolt helyszínen is játszódó zárt térben mozog. 2024-ben kerül a mozikba, és Josh Hartnett alakítja Cooper szerepét, egy apát, aki a lányával koncerten van… miközben egy sorozatgyilkos vadászik rá. A film 2024. augusztus 7-én kerül a mozikba, majd a HBO Max platformon lesz elérhető 2026. január 7-én.

Az alapkoncepció egy egyszerű és azonnal nyugtalanító mechanikán nyugszik: egy zsúfolt terem közepén a rendőrség lezárta a kijáratokat egy bizonyos gyanúsított elfogására. Cooper gyorsan rájön, hogy az esemény nem egy átlagos koncert, hanem egy csapda. Két célt kell egyszerre teljesítenie: kijutni és megőrizni a látszatát annak, mintha csak egy hétköznapi estét töltene a lányával, Riley-vel, anélkül hogy felfedeznék.

A megfigyelésre, az ellenőrzésekre, az útvonalválasztásra és az idő nyomására építve a film folyamatos feszültséget teremt, amelyet Cooper által hozott döntések táplálnak, miközben a nézők, a személyzet és a szigorodó rendőrségi akciók közepette kell helytállnia. A történet nemcsak a szökés adrenalinját hangsúlyozza, hanem a karakter társadalmi szerepének külső szemmel látható látszatát is, aki kénytelen fenntartani a „normális” szülői szerepet, annak ellenére, hogy a helyzet sürgetővé válik.

A Trap előzetese

csapda

A lélektani thrillerjeinek folytatásaként Shyamalan itt egy szűkebb nézőpontból mutatja be főszereplőjét, úgy, mintha egy „rossz” oldalról átélhető történetet mesélne el. A célzott hatás egyszerre a nyomozás és a félrevezetés játékát szolgálja: minden apró találkozás lehet egy teszt, minden részlet (karperecek, hozzáférések, ellenőrzések, öltönyök, mozgás) a dráma részévé válhat.

A film tervezése egy családi együttműködés eredménye: Saleka Shyamalan, zenész és énekes, a pop sztár Lady Raven szerepében tűnik fel, és hozzájárul a projekt zenei DNS-éhez. A producerek egy igazi show-t alakítottak ki, amit koncertként rögzítettek, hogy a zene és a látványvilág (fények, koreográfiák, közönség) szervesen illeszkedjen a feszültség építményébe. Shyamalan a film felvételét analóg szalagra készítette, hangsúlyozva az ‘organikus’ hatást, és egy Modigliani által inspirált színpalettát választott, hogy egy egyszerre stílusos és nyomasztó hangulatot teremtsen.

• Olvassa el még
• Top mozik Párizsban

A szereplők között megtalálható Josh Hartnett, aki nemrég az Oppenheimer című filmből lehet ismerős, Ariel Donoghue és Saleka Shyamalan is. Emellett a rendező elkészítette Ishana Night Shyamalan, a saját lánya első nagyjátékfilmjét A figyelők-címmel, amely azonos időszakban került a mozikba. Ez a kettős premiert többnyire a családi összetartás jegyében kommunikálták az év nyarára.

Az átalakított koncertrendezvényként működő fogási csapdával a Trap a kisfeszültségű thrillerek és a manipulációs történetek rajongóinak szól, olyan megközelítéssel, amely a fejlődésre, a tér használatára és a morális kétségbeesésre helyezi a hangsúlyt, nem pedig a hagyományos nyomozásra. A film egy aktuális trend része a "határidős" thrillerek között, ahol az egységes helyszín szolgál a cselekmény mozgatórugójául.

A véleményünk a Trap-ről

Trap-kel M. Night Shyamalan ismét egy intenzív és eredeti thriller-t alkot, amely egy fullasztó házibuli szűkös globájába repíti a nézőt, ahol egy telt házas koncerten kell helytállni. A Josh Hartnett-tól lenyűgöző alakításával erős film a emberi kettősség, a rossz természetének kérdése és az álságos külsőségek illúziója körül. A folyamatos feszültség és a kiszámíthatatlan fordulatok révén Shyamalan ismét játékban tartja a közönség várakozásait: a film megosztó, de senkit sem hagy hidegen.

A Trap cselekménye egy alapul, amely messze áll a megszokott thriller-sémáktól. A Cooper-t, akit Josh Hartnett formál meg, egy család apjaként ismerjük, aki lányával, Riley-vel egy koncertre jön. Ám álarca mögött egy kettős életet élő gyilkos bújik meg: amikor a rendőrség akciót indít, hogy elfogja a helyszínen, mindenáron menekülni próbál, közben el kell rejtenie sötét titkait a lány és az őrjöngő tömeg előtt.

Ez a "kronológia valós idejű" elgondolás, egy ülőhely-ként összesűrített, zsúfolt koncertekkel teli tér, folyamatos feszültséget teremt. Minden percben Cooper-t egyre közelebb viszi a lebukás veszélye, ugyanakkor a Shyamalan-féle rendezés mesteri kezelése miatt a nézőt elragadja a kíváncsiság és a vonzalom ebben a körülöttük tomboló, szörnyű nyomozásban. A Riley-nal való kapcsolat, tele gyengédséggel és ellentmondásokkal, tovább mélyíti a történet érzelmi rétegeit, összezavarva a néző morális iránytűjét.

A Trap-ben M. Night Shyamalan ismét bebizonyítja, mennyire zökkenőmentesen és immerszíven képes fenntartani a feszültséget. A rendező a zsúfolt koncert térségébe zárja a nézőt, ahol minden Cooper mozdulata figyelmeztető lehet, és ahol minden helytelen lépés a foglyul ejtést jelentheti.

A kamera szinte szubjektív módon követi Josh Hartnett-t, ahogy próbál szökni. A folyamatos légzőfájdalom-érzékkel és látszólagos részletekkel felvosott mozgósítás mélyíti az immersziót, és fokozza a történet adrenalinját. Számos helyen Shyamalan közelről mutatja Cooper arcát, közben a szorongását és küzdelmét rögzítve, hogy megőrizze nyugalmát a lány előtt. Ez a tömeg, valamint a belső pszichológiai magány közötti ellentét kiválóan érzékeltetett a rendezés által.

Vizualitásában a film sötét színpalettát alkalmaz, ahol a kék és szürke árnyalatok dominálnak, ezzel hangsúlyozva a történet hideg és nyomasztó atmoszféráját. A enyhe fények, amiket a koncert színpadi vetítései villantanak, kulcsfontosságúak: a árnyékok és fények játéka nemcsak a főszereplő kettősségét tükrözi, hanem a körülötte lebegő veszélyt is hangsúlyozza.

Hosszú ideig visszafogott szereplése után Josh Hartnett most egy lenyűgöző teljesítményt nyújt, hitelesen bemutatva Cooper kettősségét. Szellemes nézése, képessége a érett apa-ból hideg gyilkos-vá evolválódni, azt az érzést kelti, hogy karaktere mindkét oldalon rettegés és különös vonzalom között lebeg.

Ami a Trap-ban különösen megkapó, az a moralitás ellentéte: bár gyilkos sorozatgyilkosként van megírva, mégis – vagy talán épp ezért – szívesen kívánjuk, hogy sikerrel járjon, hiszen a Riley-hez való kötődése annyira kifinomult, hogy nehéz elképzelni, hogy ne csússzon meg. Ez a apai-gyermek kapcsolat, amely egyszerre szívszorító és zavarbaejtő, az egyik legemlékezetesebb része a filmnek.

A Trap kritikái megoszlanak: egyesek szerint Shyamalan hiányolta a szokásos csavar utóízét, míg mások egy hatékony és lebilincselő thriller-t emelnek ki. Mindenképp, elismeréssel adózva a filmet, megállapíthatjuk, hogy sikerült teljes mértékben betöltenie a szórakoztatás és a feszültségteremtés szerepét: képes fenntartani a néző figyelmét, gazdagon tartalmaz fordulatokat, és professzionális, magával ragadó látványvilággal és intenzív színészi játékkal szolgál.

Ha szereted az stesszes thrillereket, a karakterek morális kérdéseit vizsgáló történeteket, és a fullasztó házi fogságban játszódó sztorikat, akkor a Trap kiváló választás lehet. Viszont, ha egy Sötét Értelem-hez hasonló nagy csavart vagy klasszikus fejlődést vársz, akkor könnyen elégedetlen maradsz.