Scott Cooper Springsteen: Deliver Me From Nowhere című filmjével egy zenei életrajzi filmet készített, amely Bruce Springsteen akusztikus remekművének, a Nebraska albumnak a keletkezését mutatja be. A zenész szerepét Jeremy Allen White (The Bear, Shameless) játssza, akit Jeremy Strong, Stephen Graham, Paul Walter Hauser, Odessa Young és Gaby Hoffman kísér. A film 2025. október 22-én kerül a mozikba.
A Crazy Heart és a Les Brasiers de la colère című filmekről ismert rendező intim hangnemben idézi fel az amerikai énekes életének ezt a fordulópontját. A forgatókönyv a siker és a művészi őszinteség közötti feszültséget vizsgálja, miközben Springsteen egyedül, egy négycsatornás magnóra rögzíti egyik legjelentősebb albumát.
Nézze meg az első képeket a hivatalos előzetesben:
A trailer visszafogott és introspektív hangulatot áraszt, hűen Nebraska szelleméhez, Jeremy Allen White visszafogott alakításával.
Springsteen: Deliver Me From Nowhere
Film | 2025 | 2h10
Moziban 2025. október 22-től
Eredeti cím: Deliver Me From Nowhere
Nemzetiség: Egyesült Államok
Valódi események ihlette életrajzi dráma, amely visszatér a Nebraska album elkészítéséhez, amelyet 1982-ben Springsteen szobájában vettek fel. Ez a nyers akusztikus lemez, amely vándorló lelkekkel teli, fordulópontot jelent a énekes karrierjében, és illusztrálja az őszinteség iránti igényét.
A Springsteen: Deliver Me From Nowhere azoknak szól, akik szeretik a rockzenét és a Walk the Line vagy a Ray című zenei életrajzi filmeket. A letisztult rendezés az introspekciót helyezi előtérbe a teljesítmény helyett, az intim zenei drámák hagyományait követve. A New Jersey-ben és New Yorkban forgatott film hűen ábrázolja Springsteen életének meghatározó helyszíneit.
Jeremy Allen White főszereplésével Scott Cooper kamerája megragadja egy művész magányát, az értelmet kereső útját és belső feszültségét, miközben szembesül örökségével. A mellékszereplők, akiket Jeremy Strong, Stephen Graham, Paul Walter Hauser és Gaby Hoffman alakítanak, megerősítik a történet érzelmi alapját és pszichológiai sűrűségét.
Scott Cooper rendezésében a Springsteen: Deliver Me From Nowhere a zenei életrajzi filmek hagyományait követi, ugyanakkor határozottan eltér tőlük. A film Bruce Springsteen életének egy rövid, de döntő időszakára koncentrál: a Nebraska 1982-es megalkotására, egy letisztult, introspektív albumra, amelyet egy egyszerű négycsatornás felvevőgéppel rögzítettek. Jeremy Allen White alakítja az énekest, visszafogott intenzitású alakítást nyújtva, Jeremy Strong mellett, aki Jon Landau-t, menedzserét és bizalmasát játssza, valamint Stephen Graham mellett, aki a megtört apát, minden hangot és csendet kísértő árnyékfigurát alakítja.
A történet New Jersey-ben, Freeholdban kezdődik, fekete-fehérben, ahol a fiatal Bruce elkíséri édesanyját, hogy alkoholista apját hazavigyék egy bárból. Ez a nyitó jelenet megadja a film hangulatát: ez egy film az emlékezetről, a származásról és az identitáskeresésről, nem pedig a dicsőségről. A narráció a gyerekkor és a Nebraska megírásának időszaka között váltakozik, feltárva egy válságban lévő művészt, akit a siker nyomása és az művészi igazság iránti igénye tép szét. Springsteen elutasítja az iparág konvencióit – nincs kislemez, nincs turné, nincs sajtó – és a józanságot választja az integritás formájaként.
Scott Cooper letisztult rendezéssel közelíti meg ezt az anyagot. Az összképek Springsteent szerény környezetbe ágyazzák: munkáslakások, szürke utak, stúdiókká alakított garázsok. A közeli felvételek feltárják a belső feszültséget, egy olyan ember tekintetét, aki már nem ismeri fel saját tükörképét. A kamera, amely gyakran mozdulatlan vagy alig mozog, a bemutatás helyett a megfigyelést részesíti előnyben. A fekete-fehér és a szepia tónusok között ingadozó vizuális paletta a múlt és a jelen, az emlékezet és az alkotás közötti küzdelmet tükrözi. A mindenütt jelen lévő csend drámai eszközzé válik: „a csend néha kissé hangos tud lenni” – mondja az egyik szereplő. A zene soha nem igyekszik illusztrálni; suttog, kísért, emlékeztet arra, amit Springsteen egyszerre próbál elmenekülni és visszaszerezni.
Jeremy Allen White figyelemre méltó alakítást nyújt: nem utánozza Springsteent, hanem megtestesíti annak sebezhetőségét, habozását, hallgatását. Alakítása a letisztultságra épül: ugyanolyan jól játszik a szavak hiányával, mint az érzelmek kitöréseivel. Jeremy Strong Landau szerepében stabil, szinte terápiás jelenlétet nyújt, míg Stephen Graham intenzív alakításával Dutch Springsteent a munkásosztály és az apai trauma szellemi alakjává teszi. Ez az alakítás visszhangzik a Netflix Adolescence című sorozatban nyújtott megrendítő szerepére, ahol már pontosan feltárta az apai kapcsolat komplexitását. Együtt adnak a filmnek egy emberi dimenziót, minden grandiózusságtól mentesen.
Tematikusan a film a kereskedelmi siker és a művészi hitelesség közötti küzdelmet, a munkásosztályhoz való visszatérést, a mentális egészséget és az apa-fia kapcsolatot vizsgálja. Ez nem annyira egy zenészről szóló film, mint inkább a teremtés terápiás hatásának reflexiója. Akárcsak a Bob Dylanról szóló életrajzi filmben, a Tökéletes idegenben, Cooper is a pontos időbeli leírás mellett döntött a nagy ívű történetmesélés helyett. De míg Dylan a mítosz mögé rejtőzött, Springsteen itt saját emberségével szembesül.
Egyes nézők azonban ezt számító hidegségnek érezhetik. A szándékosan lassú tempó kevés teret hagy a rockzenétől elvárt lelkesedésnek. A film a koncertjelenetek helyett a néma feszültséget, a teljesítmény helyett a fájdalmat részesíti előnyben. Ez a visszafogottság, amelyet egyesek csodálatosnak tartanak, frusztrálja azokat, akik egy klasszikusabb, diadalmas pillanatokkal tarkított életrajzi filmet vártak. A kritikusok egyébként „stagnáló képkockákról” vagy a filmben ábrázolt belső tűzhez képest néha túlzottan visszafogott rendezésről beszéltek.
A Springsteen: Deliver Me From Nowhere tehát nem egy szórakoztató film, hanem egy belső portré, egy művészé, aki a dicsőség mögötti értelmet keresi. Azok számára, akik érzékenyek az introspektív munkákra, a finom árnyalatokra és a lassúságra, sűrű és őszinte élményt nyújt. Mások számára túl visszafogottnak, szinte saját szemérmességétől elfojtottnak tűnhet.
Egy szokatlan életrajzi film: lassú, komoly, mélyen emberi, Jeremy Allen White kiváló alakításával.
Ha tovább szeretne olvasni, fedezze fel a 2025 októberében bemutatott új filmek válogatását, a hét premierjeit és a jelenleg mozikban játszott életrajzi filmek útmutatóját.
Ez az oldal tartalmazhat mesterséges intelligenciával támogatott elemeket, további információ itt.
