1917. október 15-én a First World War egyik leghíresebb kémnője a bois de Vincennes melletti lövészpályán kivégzésre került. Bordélyszemtől a keleti táncok kedvelőjéig, a Belle Époque múzsájaként Mata Hari ellen a Franciaország elleni kémkedés vádjával emeltek vádat, és a francia hatóságok által rövid, expeditív és kevéssé igazságos eljárás után kivégezték. A korábbi holland sztriptíztáncosnő valójában semmi köze nincs ahhoz a nagy kémnőhöz, amelynek álnéven még több mint egy évszázaddal halála után is megidézi azokat a fantáziákat.
Igazi nevén Margaretha Geertruida Zelle, Mata Hari 1876. augusztus 7-én született Leeuwardenben, Frízföld tartományában a Pays-Bas. Egy jómódú és figyelmes kalaposmester lánya volt, aki elismert iskolába járt, ahol megtanulta a művészeteket, a jó modort és idegen nyelveket. Ám kamaszkorától fogva a fiatal Margareth arról álmodik, hogy hírnévre és elismerésre tesz szert, s legfőképp megismerheti a tökéletesen áhított párizsi életet.
Így történt, hogy apja csődje és anyja halála után, miközben a Leiden-i tanárképző intézetbe kerül, a 17 éves lány egy helyi újságban megjelent hirdetésre válaszol, amely egy skóciai származású tisztre szól, aki a holland gyarmat hadseregben szolgál: Campbell MacLeod kapitány. A házaspár 1895-ben kötnek frigyet, majd a Holland Kelet-Indiákba költöznek, először Java-ra, utána Szumátrára, 1897–1902 között.
Házasságának kudarcára, mely során egy fiút és egy lányt szült, Margareth 1903-ban Európába tér vissza, és Párizsban próbál szerencsét, ahol időlegesen festők modelljeként dolgozik. A Lady MacLeod álnevet felvéve sikerül aristokrata nőként mutatkoznia be egy egyszerűen elegáns megjelenés segítségével, melyet utolsó filléreiből állított össze.
Mondhatni, a nevelése rendkívül hasznára válik: angol, német, francia, spanyol és jávai nyelveken beszél; képes a legkiválóbb társaságok körében is gördülékenyen beszélgetni, és jellegzetes megjelenése, titokzatos egzotikus vonásai, matt bőrszíne, nagy fekete szemei, göndör haja és karcsú alkatja lenyűgözi azokat a férfiakat, akik hamar a bűvöletükbe esnek.
Hivatásában elhatározva, hogy nevet szerezzen, Margareth egy lovas műsor ötletével keresi meg Ernest Molier-t, az 1880-ban alapított Molier-cirkusz alapítóját, aki félmeztelen előadást tanácsol. A holland lány elfogadja, és egy könnyed, hindu táncosnő-stílusú ruhában ül fel a lovára: Mata Hari születik. Művészeti karrierje óriási díszítéssel indul a Molier-cirkusz színpadán, amely a színpadon és a padokon egyaránt összegyűjti a korszak arisztokráciáját és a művészeti és társasági élet kiemelkedő alakjait.
"Dél-Indiában, a Malabár partjainál fekvő szent városban, Jaffuapatamban születtem egy brahman családban. Apám, Suprachetty, jóságos és vallásos szelleméről Assivardamnak hívták, ami Isten áldását jelenti. Anyám, a Randa Swany templom első bayadérája, tizené4 évesen halt meg születésem napján. A papok, miután elégették, örökbe fogadtak és Mata-Hari-nak kereszteltek, ami a Hajnal Pupilláját jelenti." meséli származásáról.
Hollandiai évei alatt Mata Hari megismerkedett a helyi szokásokkal, különösen abennszülött táncok világával. 1905. március 13-ánEmile Guimet meghívta, hogy adjon elő egy műsort az általa alapított múzeumban, a Guimet Múzeumban. Shiva istennő ábrázolásának sikere másnap már a lapok hasábjain is megjelent.
1905-ben, a Courrier français egyik cikkében a fiatal tehetség bemutatója kapcsán a tudósító így ír: "A fátylak között ringatódzik, s egyszerre úgy tűnik, mintha rejtve és feltárva lenne előtte. Olyan hatást kelt, amilyet eddig nem láttunk. A tekintet elhomályosodik, a mozgás lendületbe jön, a kezek fel és alá lendülnek — mintha a nap melegét és a szenvedélyt hozná magával."
A keleti táncosnői karrierje végérvényesen beindult, és a keleti tánc és effeuage kombinációjából álló számai egyre keresettebbek a szalonokban és a világ elit társasági köreiben, így Tout-Paris egyik szenzációjává vált, aki a frissességre és az egzotikára éhezik.
A szertelen és dépensière táncosnő luxuséletet él, az Európa városainak legszebb szállodáiban lép fel, és számolatlanul költi a kiadásokat a sok hódításának költségeire. De Mata Hari inkább a courtisane-karrierjére figyel több időt és jelentőséget, mint a művészi pályájára. Számos amants, magas rangú militaires, hommes politiques és más befolyásos személyek vállait támasztotta meg, és így elszalasztotta a lehetőséget.
Sok hullámvölgy után karrierje lankadni kezd, és az I. világháború kezdetén már nem vonzza annyira a közönséget a tánca, mivel a divat most inkább a orosz balettek felé hajlik, mint az orientalis motívumok felé. Pénzhiányban Mata Hari már nem élhet fényűzően, és Hollandiába távozik, ahol 1915 novembere környékén megkeresik Carl Krämer német főkonzult, akinek az a feladata, hogy információgyűjtésre alkalmas személyeket toborozzon.
Mata Hari elfogadta Krämer ajánlatát, hogy gyűjtse és továbbítsa a német titkosszolgálat felé a hírszerzést, cserébe 20 000 frankért és egy fedőnevet: H-21. Öt hét párizsi tartózkodás után, amely alatt az új ügynök nem szerzett egyetlen megbízható információt sem, a legismertebb német kémnőhöz, Elsbeth Schragmuller nevén ismert Fräulein Doktor-hoz küldték kiképzésre, hogy kémkedést tanuljon.
1916. június 17-én visszatért Párizsba, és a capitaine Georges Ladoux vizeire kerül a Hadügyminisztérium vezérkari főnökségének a section de centralisation des renseignements du Deuxième Bureau hírszerzési központosítási osztályától. A brit hatóságok által gyanúsnak tartott nőt illetően a contre-espionnage français surveillance constante alá helyezi a Grand Hôtelben, ahol megszáll.
A Hadügyminisztériumba szállították, és a Németországgal fennálló kapcsolatairól kérdezték. Teljesen beleszeretett Vadim Maslovba, egy 15 évvel fiatalabb orosz hadnagyba, aki Franciaország szolgálatában áll, és a Vittel-i kórházban kezelték szemproblémája miatt, Mata Hari elfogadja Ladoux ajánlatát: váljon kettős ügynökké és gyűjtsön információkat az ellenségről, cserébe egy belépő engedélyt Vittelre és egymillió frankot – amely soha nem kerül kifizetésre.
Madridba küldve, valódi kémháló minden nemzet spionjainak, és különösen németeké, Mata Hari felveszi a kapcsolatot Arnold von Kalle százados a Reich nagykövetségéről és megkísérli számos német diplomatát megnyerni, hogy értékes információkat csaljon ki tőlük, amelyeket gyorsan átad a francia kémelhárításnak. De Kalle nem bolond, és gyanakodik a kémnőre.
Amikor a németek ráébrednek, hogy ebből semmit sem fognak profitálni, és a franciák is ki tudják használni ezt a helyzetet, egy sor telegramot küldenek Berlintbe, melyben közlik: "az H-21-es ügynök hasznossá vált", tudván, hogy a francia titkosszolgálat fel fogja fejteni a használt kódot és leleplezni a cselszövényt. A csapda rávetődik az ügynöknőre, aki azért mégis úgy dönt, hogy hazatér Franciaországba, hogy megkapja jutalmát a szolgálataiért, és újra felkutassa fiatal szeretőjét.
1917. február 13-án Mata Hari az Élysée-palota szállodájában tartózkodott, ahol aznap kihallgatta a vizsgálóbíró Pierre Bouchardon, aki meggyőződése szerint bűnösnek vélte. A Saint-Lazare női börtön fogságába kerülve Mata Hari végül 14 kimerítő kihallgatás után beismerte, hogy hűséget esküdött az ellenségnek. De a fennálló kockázatot felismerve pere várható súlya miatt minimalizálta a szerepét, és hiábavaló mentegetőzési kísérletek közepette csak annyit állított, hogy csupán elavult információkat adott át egy német hírszerző ügynöknek.
A vizsgálat 1917. június 21-én zárul le, és a „nemzet árulója” címet viselő pere 1917. július 24-én, zárt ajtók mögött kezdődik. Miközben Mata Hari-t a kapitány Ladoux gyáván visszautasította, és sem konkrét vádak, sem kézzelfogható bizonyítékok nem látszanak, a hét esküdt – mindannyian férfiak, mind katonák – inkább a „erkölcstelen és féktelen életmódját” hangsúlyozzák. Néhányan úgy vélik, Mata Hari ítélete leginkább propagandaszólam volt, amely Franciaország hatalmát és kitartását akarta megerősíteni a győzelemig, még ha egy nőt is fegyverrel kivégezni kellett érte.
háború idején az ellenséggel folytatott hírszerzésben való bűnösségre találták, Mata Hari halálra ítélték egy alaptalan per végén, bár tevékenységeinek jellege és kiterjedése bizonytalan volt, és a történelem később megmutatja, hogy Mata Hari csupán egy alulértékelt kém volt, aki csak kevésbé jelentős információkat szolgáltatott.
1917. október 15-én, hajnali órákban a kémnőt a Vincennes-i erdő felé kísérik, a kivégzőosztag társaságában, amely zalagos katonaságból áll. A szemfedőt utolsó pillanatig visszautasítva, Mata Hari a Vincennes-i erőd árokaiban kapja a halálos lövéseket, és még egyszer megmutatja bátorságát a végére.
Témája a legutolsó pillanataihoz érkezett emlékek jegyében születik: Léon Bizard, a rendőrfőnökség orvosa, a halál előtt álló Mata Hari nyugalmát mutatta be 1925-ben megjelent memoárjában: "Miközben az ítéletet felolvassák, a táncosnő, aki nem engedte, hogy a szemét bekössék, vállveregető nyugodtsággal áll az oszlop mellett, a derekán egy még meg nem kötött kötél... (…) Mata Hari még mosolyog a térdeplő Léonide nővérre, és int egy búcsújelet. A hadnagy felemeli a kardját: egy határozott suhintás, majd a lefejező ütközet, és a Vörös Táncosnő végtagokkal előrenyomva, fejét előrenyúló, mozdulatlan testtel zuhan a földre, a vér szagán át."
További információkért:
A párizsi Bois de Vincennes, a fővárostól keletre fekvő zöld békefalu.
A párizsi Bois de Vincennes a tökéletes hely a környezetvédelemre! A metróval megközelíthető zöld békepark tökéletes hely a sétálásra, piknikezésre, sportolásra és a természet élvezetére. [Olvass tovább]
Dátumok és menetrendek
Ezen 2026. október 15.
Hely
Bois de Vincennes
Plaine de la Belle Etoile
75012 Paris 12
Útvonaltervező
Több információ
Iconográfiák :
Mata Hari a Guimet Múzeumban
Mata Hari részére kiadott tartózkodási engedély. Hadtörténeti Szolgálat
A párizsi Bois de Vincennes, a fővárostól keletre fekvő zöld békefalu.
