Tárgytörténet és bútorútmutató

A párizsi lakberendezés rövid története: az 5 ikonikus tárgy, amelyek Paris szellemét hordozzák

Őket nem mindig vesszük észre, mégis, Párizs már nem lenne ugyanaz nélküle, olyan jól ismert mindennapi társai. A metróállomások növényi formáitól a hírlapbódék vakolatát málló dómjain át az utcai bútorok egészen a XIX. század óta formálják a főváros arcát. Merüljön el e mindennapi ikonok történetében, amelyek továbbra is dobogtatják Párizs szívét és lelkét.

A párizsi közterületi berendezések rövid históriája: az újságos kiosk, ahol az utcán olvashatjuk a napilapokat

Ez egy megnyerő alak, halmán pikkelyes kupolával, amely úgy tűnik, mintha az információink őrét zászlózna. A újságosbódé nem csupán egy egyszerű árusítóhely: egy Párizs ikonjává vált. Míg régen díszes öntöttvasból készült, ma már újraértelmezve létezik, és továbbra is az utolsó bástyája a papírnak egy digitális korban, egy olyan találkozási pont, ahol meg lehet mérni a főváros hangulatát.

A párizsi bútorok rövid története: a Guimard-üvegépület, az Art Nouveau metróbejárat

Mint egy kovácsoltvas indás növényként rohamosan előbukkanva a járdáról, a párizsi metróbejáró a nyílt ég alatt is műalkotás. Hector Guimard tervezte, és megváltoztatta a hozzáférést a földalatti világba. Merülj el ezeknek a növényi formákat idéző metrónyílások történetében, amelyek tanúskodnak egy olyan időszakról, amikor az industrializáció és a költészet egybefonódott.

A párizsi lakberendezés rövid története: a Davioud pad, egy meghívás a városi sétára Párizsban

Leülünk pihenni vagy figyelni az embereket sétálni, a Davioud pad, csillogó vékony faplátyával és díszes vaskereteivel, csendes társunk a városi szünetekben. Tervezésekor az volt a cél, hogy Párizst egy hatalmas szabadtéri nappaliként alakítsa, és az elmúlt 150 évben ez vált a városi pihenés szimbólumává mindenki számára.

A párizsi bútorkultúra rövid története: a Wallace-kutya szökőkút, egy ajándék, ami megmentette Párizst a szomjúságtól

Silhouette a zöld öntözőforrást, mely szinte elválaszthatatlan a párizsi terektől, a Wallace-kút jóval több egy ingyenes vízforrásnál. Ez egy filantrópia jelképe, egy szobrászati remekmű, mely arra emlékeztet, hogy Párizsban még az ivás is lehet művészi és esztétikus pillanat. Fedezze fel azokat a hűséges őröket, akik több mint 150 éve a város sarkán osztják az életet adó vizet, s ők még ma is a város szívében kicsiny, de meghatározó szimbólumok.

A párizsi bútorzat történetének egyik apró, de annál figyelemre méltó epizódja: a Morris-oszlop, egy elegáns keret a párizsi reklámoknak

Ismétlődő városi látkép, a Morris-oszlop több mint puszta reklámtábla. Valódi kulturális ikon, amely a főváros járdáit díszíti mély zöld színével és színes plakátjaival a XIX. század óta. Gyerekként járta be a várost, és sokáig nem tudta elszakítani magát a változásoktól – mégis megőrizte helyét, mint a párizsiak szent kapcsát a színpadon lévő élő előadásokkal. Nézzük vissza, hogyan élt túl minden városi forradalmat ez az egyedülálló bútordarab, mely továbbra is a kulturális élet összekötő láncát képezi.