Párizs nem lenne teljes a jellegzetes vaskos silhouette-ok és az ismert "Zöld Wagon" nélküli látvány nélkül, ami minden utcasarkon feltűnik. Ezt a vizuális örökséget nagyban a XIX. századnak és Baron Haussmann várospolitikájának köszönhetjük. Az ő irányításával olyan építészek, mint Gabriel Davioud vagy filantrópok, például Sir Richard Wallace, olyan közterületi bútorokat terveztek, amelyek nem csupán praktikusak, hanem mélyen művésziek is.
Oszlopok Morris, Wallace szökőkutak és szabadtéri padok mind az egységesebb főváros megteremtésére születtek, hogy a párizsiaknak még az utcákon is szép környezetet biztosítsanak. A mi lenyűgöző a városi berendezésekben, hogy képesek túlélni a modern kort anélkül, hogy elveszítenék egyéni jellegüket. Míg a nemzetközi nagyvárosok az üvegen és acélen keresztül egységesednek, a párizsiak még mindig ragaszkodnak a Guimard-nak nevezett növényi görbékkel díszített épüleécskékhez és a városi újságosbódékhoz, még akkor is, ha a város átalakítására irányuló szándékukat mutatják.
Ezek a tárgyak időbeli jelölők: összekötnek minket a Szép Aktion korszakával, miközben ma is relevánsak maradnak. Bizonyítékául szolgálnak annak, hogy a sikeres design olyan, ami évszázadokon át is megőrizte értékét. A látvány mellett ezek a bútorok egyedülálló életstílust is képviselnek: a halk barangolás művészetét. Minden egyes darab arra ösztönöz, hogy a város zsongásában megálljunk, és lassítsunk.
Az ikonok megőrzésével Párizs továbbra is megőrzi muzeumi város jellegét, ahol a kulturális örökség nem csak nézőként védett és elzárt tárgy, hanem a mindennapok része, amithasználunk és élvezünk.
A párizsi közterületi berendezések rövid históriája: az újságos kiosk, ahol az utcán olvashatjuk a napilapokat
Ez egy megnyerő alak, halmán pikkelyes kupolával, amely úgy tűnik, mintha az információink őrét zászlózna. A újságosbódé nem csupán egy egyszerű árusítóhely: egy Párizs ikonjává vált. Míg régen díszes öntöttvasból készült, ma már újraértelmezve létezik, és továbbra is az utolsó bástyája a papírnak egy digitális korban, egy olyan találkozási pont, ahol meg lehet mérni a főváros hangulatát. [Olvass tovább]
A párizsi bútorok rövid története: a Guimard-üvegépület, az Art Nouveau metróbejárat
Mint egy kovácsoltvas indás növényként rohamosan előbukkanva a járdáról, a párizsi metróbejáró a nyílt ég alatt is műalkotás. Hector Guimard tervezte, és megváltoztatta a hozzáférést a földalatti világba. Merülj el ezeknek a növényi formákat idéző metrónyílások történetében, amelyek tanúskodnak egy olyan időszakról, amikor az industrializáció és a költészet egybefonódott. [Olvass tovább]
A párizsi lakberendezés rövid története: a Davioud pad, egy meghívás a városi sétára Párizsban
Leülünk pihenni vagy figyelni az embereket sétálni, a Davioud pad, csillogó vékony faplátyával és díszes vaskereteivel, csendes társunk a városi szünetekben. Tervezésekor az volt a cél, hogy Párizst egy hatalmas szabadtéri nappaliként alakítsa, és az elmúlt 150 évben ez vált a városi pihenés szimbólumává mindenki számára. [Olvass tovább]
A párizsi bútorkultúra rövid története: a Wallace-kutya szökőkút, egy ajándék, ami megmentette Párizst a szomjúságtól
Silhouette a zöld öntözőforrást, mely szinte elválaszthatatlan a párizsi terektől, a Wallace-kút jóval több egy ingyenes vízforrásnál. Ez egy filantrópia jelképe, egy szobrászati remekmű, mely arra emlékeztet, hogy Párizsban még az ivás is lehet művészi és esztétikus pillanat. Fedezze fel azokat a hűséges őröket, akik több mint 150 éve a város sarkán osztják az életet adó vizet, s ők még ma is a város szívében kicsiny, de meghatározó szimbólumok. [Olvass tovább]
A párizsi bútorzat történetének egyik apró, de annál figyelemre méltó epizódja: a Morris-oszlop, egy elegáns keret a párizsi reklámoknak
Ismétlődő városi látkép, a Morris-oszlop több mint puszta reklámtábla.
Valódi kulturális ikon, amely a főváros járdáit díszíti mély zöld színével és színes plakátjaival a XIX. század óta. Gyerekként járta be a várost, és sokáig nem tudta elszakítani magát a változásoktól – mégis megőrizte helyét, mint a párizsiak szent kapcsát a színpadon lévő élő előadásokkal. Nézzük vissza, hogyan élt túl minden városi forradalmat ez az egyedülálló bútordarab, mely továbbra is a kulturális élet összekötő láncát képezi. [Olvass tovább]
Bouquinistes des quais de Seine: történelmi intézmény a művészet szerelmeseinek - Fotók
A Szajna rakpartokon álló, állandóan bezárással fenyegetett kioszkok több mint másfél évszázada a párizsi tájkép részét képezik, és a kultúra és a művészet kincsesbányáját kínálják alacsony áron. [Olvass tovább]
