Hat hely, ugyanaz a cél: zöldebbek, nyugodtabbak és szebbek. Ez a párizsi szocialista polgármester Emmanuel Grégoire ígérete, aki elkötelezte magát amellett, hogy hat párizsi helyszínt alakít át a főváros különböző pontjain. A célkeresőben: a Concorde tér (VIIIe), a Olasz tér (XIIIe), a Trocadéro (XVIe), Stalingrád (XIXe), Gambetta tér (XXe) és a republique tér (IIIe, Xe, XIe). Ambíciózus projekt, a Anne Hidalgo alatt megkezdett munka folytatása, de azzal a határozott szándékkal, hogy elkerüljék bizonyos múltbeli hibákat.
Az elmúlt években Párizs városvezetése számottevő közterületi átalakításokkal igyekszik csökkenteni az autók szerepét, zöldebbé tenni a nyilvános tereket, és javítani a lakók életminőségét. Hidalgo-korszakban már több mint egy tucat tér készült át: az az Hôtel de Ville előtti városi erdő, az Hôtel de Ville felé vezető terület megújítása, vagy a Daumesnil-forrás felértékelése, és nemrég a 10. kerületben a Colonel Fabien tér felújítása is. Ezek a munkálatok néha vitákat is kiváltottak, különösen a Bastille-nál, ahol az új forgalmi rend még mindig megosztja a véleményeket, illetve a Gambetta téren, amelyet már 2019-ben felújítottak, mégis ismét szerepel a munkálatok tervében.
Az öt kiválasztott hely mindegyikén körvonalazódnak elképzelések. A Le Parisien panorama-szerűen összegzi, mi a terv? a Concorde téren szóba kerül a lövetek visszaállítása, vagyis az eredeti állapothoz visszatérő árok visszahozása. A Trocadéro pedig részben sétálóövezetté tenné át, hogy a szem elé táruló Eiffel-torony legyen a fő látvány, a közlekedés küzdelmei nélkül. A Place d'Italie esetében az aszfaltburkolat – a macskakövektől való megfosztás – kerül elő, hogy a talaj könnyebben járható legyen. Stalingrad megkapná a „légzést”, ha nyitottabb lenne a bassin de la Villette felé, így erősebb lenne a kapcsolata a csatornával. Végül a Gambetta és République, amelyeket 2013-ban már átalakítottak, mindkettő növényzettel gazdagodna, ami a lakók hosszú ideje vallott igénye is.
Jogosan felvetődik a kérdés. Párizs egyre több tapasztalatra tesz szert, ugyanakkor vegyes visszajelzéseket is kap a lakosoktól. Emmanuel Grégoire azt mondja, a korábbi megbízások tanulságait levonva kerülné a hasonló hibák megismétlését. Konkrétan ez azt jelenti, hogy szélesebb körű egyeztetésekre van szükség a lakosokkal és a kerületi szervezetekkel, továbbá különös figyelmet kell fordítani a közlekedés folyamatosságára, gyalogosan és kerékpárral egyaránt. Hiszen ha a lényeg változatlan marad (kevesebb autó, több zöldterület), a forma azonban módosulhat, hogy Párizs lakói nagyobb mértékben támogassák.
Ezek a projektek egy átfogó jövőképet illesztenek be a a holnapi Párizsba, ahol a közterek nemcsak átmeneti helyszínek, hanem a társadalmi kötelékek erősítői is. A város történetének egy szép fejezete még íródik, és ezeket a munkálatokat szorosan nyomon követjük.
Na, ti mit gondoltok róla?
