Lucien Jean-Baptiste (Már már a te szemedet látom, A Második Csillag) rendezésében készült Mi lesz most? című film egy szociális vígjáték, melyet Isabelle Nanty, Gérard Darmon és Lucien Jean-Baptiste főszereplésével láthatunk. A mozifilmet 2024. október 2-án mutatták be a mozikban, témája pedig az 50 felettiek pályaváltása, egy olyan trió története köré épül, akik nem hajlandók a sorból kikerülni. A film a Netflix streamingplatformon lesz elérhető 2026. január 2-tól, ahol a kortárs francia vígjátékok között a “második esély” témáját járja körül.
58 évesen Alain, akit Gérard Darmon alakít, hirtelen elveszíti az állását. Ahelyett, hogy beletörődne a sorsába, úgy dönt, saját céget alapít, hogy bizonyítsa: még nem lett hasznavehetetlen. Az ötlete: belépni a gyermekgondozás területére, egy olyan szférába, amit nem ismer, de úgy képzeli, jövője lehet. Magával viszi Véronique-t, akit Isabelle Nanty játszik, egy régi kollégát, akit depresszió gyötör, és Jean-Pierre Savarin-t, akit Lucien Jean-Baptiste formál meg, egy régi televíziós műsorvezetőt, aki épp hanyatlóban van.
Együttesen ez a három karakter próbál érvényesülni egy számukra teljesen új közegben, miközben egymástól rendkívül bágyadt hibákat, gyenge ötleteket és lehetetlen helyzeteket követnek el. A film feltárja a csapat kételyeit, félelmeit és lelkesedését, ahogy megtagadják, hogy életkoruk vagy kudarcuk határozza meg őket, miközben szembesülnek gazdasági és társadalmi kihívásaikkal. Az ő kalandjuk egyfajta „együttélés laboratóriummá” válik, ahol az összetartozás, a karakterek közötti súrlódások és saját utazásaik újraírása állnak középpontban.
A projekt akkor született, amikor a TF1 Studio felkérte Lucien Jean-Baptiste-ot, hogy dolgozza át Santiago Requejo Abuelos című szociális vígjátékát, amely három idősebb emberről szól, akik arról álmodnak, hogy bölcsőt nyitnak. A rendező szeretett volna eltávolodni a befejezéstől, hogy a film egy szélesebb társadalmi kérdés felé mutasson: a együttélésről és arról, hogy az ötven év felettiek milyen szerepet töltenek be a munka világában. Több év fejlesztés, valamint mintegy tucatnyi, Christophe Duthuron és Méliane Marcaggi közösen írt forgatókönyv változat után a film végül személyes projektté vált, amelyet egy Gérard Darmon és Isabelle Nanty számára írt trióra formáltak újra.
A forgatás főként a Pays de la Loire régióban, különösen Vendée-ben zajlott, ahol Lucien Jean-Baptiste a Covid óta él. A díszletválasztás egy perem- és vidéki Franciaország képét festi, távol a nagyvárosoktól, ezáltal erősítve azonosulást azokkal a karakterekkel, akik gyakran szembesülnek gazdasági kihívásokkal: elbocsátás, kényszerű át- vagy átképzés, az „multi-képesítés” szükségessége, hogy versenyben maradjanak. A főszereplő neve, Alain Morin, egyúttal utalás a „Michel Morin” típusú mindenki által ismert, sokoldalú munkásfigura iránti tiszteletre, ahogy a rendező említette, mint egy diszkrét hommage ezeknek a sokoldalú munkaerőknek.
Ton abord, Mit csináljunk most? azon francia szociális vígjátékok közé illeszkedik, melyeket leginkább a A Nagy Fürdő vagy népszerű filmek, mint a A Tuche család és a Mit tettünk a jó Isten ellen? jellemzik. A film könnyed, könnyen érthető humort kínál, amely a középkorú hármas és egy hagyományosan gyerekneveléssel összekapcsolt – más típusú – szektor közötti ellentéteken alapul. A célközönség azok a nézők, akik olyan vígjátékokat keresnek, melyek pozitív hangulatot és könnyed szemléletet adnak a munkanélküliség, a depresszió vagy a pályaváltás témájában, miközben némi társadalmi vékeményt sem hagynak figyelmen kívül.
Véleményünk a Mit csináljunk most? (2024) című filmről:
Mit csináljunk most? című vígjátékát Lucien Jean-Baptiste rendezte, és a kevéssé feltárt témába nyúl: az 50 feletti pályamódosítás lehetőségeibe. Az alkotáshoz egy tehetséges színésztrió – Isabelle Nanty, Gérard Darmon és a rendező saját maga – nyújt támogatást, és a film humorral, egyben a második esély lehetőségét vizsgálva próbál elgondolkodtatni. Ugyanakkor a kritika megosztotta a közönséget: volt, aki egy kedves, jókedvű vígjátékot látott benne, mások pedig az eredetiség hiányát rótták fel.
Lucien Jean-Baptiste alakításában Alain szerepében, aki az ötvenes éveiben elbocsátott, és saját vállalkozását akarja elindítani, precízen ragadja meg a késői pályaváltás bizonytalanságait és lelkesedését. Kiemelkedő a stábból Isabelle Nanty, aki frenetikus színészi játékkal, természetes módon szikráztató dialógusokat szólaltat meg, különösen Alain feleségével való kapcsolatában, ahol érzelmei teljesen őszintén és kihúzott szívvel jelennek meg. A film tele van humoros pillanatokkal, melyek leginkább ezekből az interakciókból jönnek, köztük az egyik legemlékezetesebb szállóigeszerű mondat: „Tudnál már lépni, mert nem hagyod békén, és ez nem érdekes, amit mondasz.”
Gérard Darmon Jean-Pierre Savarin szerepében tűnik fel, aki egykori sztár-műsorvezető a „Csak egy kérdés” című tévés produkcióban, és ma már csupán árnyéka saját nagyobb önmagának. Egyszerre szánalmas és karizmatikus figura, akit a felszínesség és a megalománia jellemez, ezek a tulajdonságok azonban humorral szőtt árnyékában egy elbukott ember alakját vetítik elénk, aki az apjával él, miután elveszítette vagyonának nagy részét.
Amikor a helyzet kinéz, Jean-Pierre vállalja Alain támogatását az átalakulásban, és munkahelye lett az egyik legiszimpatikusabb fordulat: az influenszer szerepében tűnik fel, ami ironikus és tragikomikus: egy egykori csillag, aki a múltját kihasználva próbálja eladni Alain tervét. Ez a két figura közötti dinamika számos humoros és érzelmes pillanatot szül. Darmon természetes karizmájával és kissé túlzó szereplésével humort visz a filmbe, melyben a büszke, de végül segítőszándékú férfi portréját rajzolja meg, aki végül saját egóját félretéve segíti barátját.
Jean-Pierre Savarin így a történet egyik központi figurája, személyében a film fő témáját, az önmaga újjáteremtését mint alapértéket mutatja be: akkor is, ha minden elveszettnek tűnik. Hivatkozik arra, hogy az alkalmazkodás mindig szükséges az állandó változás világában, miközben humorral és iróniával fűszerezve mutatja be ezt az utazást.
Az üzenet alapvetően pozitív: a képesnek lenni a megújulásra még akkor is, ha valaki már nem fiatal, és sokan attól tartanak, hogy erre az életkorra kifogytak a lehetőségeik. A film ereje abban rejlik, hogy kedves és könnyed hangnemben szólal meg, így széles közönséghez, különösen azokhoz szól, akik e korszak kihívásával azonosulni tudnak, vagy egyszerűen csak jókedvre vágynak.
Azonban ez a kedvesség néha az egyik fő kritika tárgya is, mivel a film bár szimpatikus, néhol kiszámítható. A forgatókönyvet sokan klisének tartják, mert a munkáról és a pályaváltásról szóló egymásra épülő helyzetek gyakran ismerősek más vígjátékokból. Alain útja időnként emotionalitással teli, de hagyományosan felépített, ahol az akadályokat túl könnyen gördítik el az útból, így csökken a történet drámai és humoros hatása.
Néhány néző remélt volna mélyebb ismertetést a témával, és kritikusabb nézőpontokat a humoros félreértéseken túl, különösen az kulturális és társadalmi kérdésekre, a sokszínűség kihívásaira fókuszálva. Az egyik sor Alain szájából: „Tudjátok, milyen feketének lenni Franciaországban? Ráadásul martinique-i vagyok. Mindig Frank Vint láttam összehasonlítani magamat vele” – ez egy fontos kérdést vet fel, de sajnos nem kap kellő fókuszt, nem vezet el mélyebb összefüggésekhez.
Mint minden vígjáték, Mit csináljunk most? is rengeteget épít a félreértéseken, melyek jól felhasználva szórakoztatnak. Alain helyzete a vállalkozás és családi feszültségek között sok humoros félreértést szül, melyeket pörgős, jól megírt dialógusok egészítenek ki. Ezek a könnyed pillanatok a szereplők közötti dinamikán alapulnak, Isabelle Nanty sarkos beszólásai pedig pikáns ízt adnak a filmnek.
Ennek ellenére egyes kritikusok sajnálják, hogy a film néha könnyedén elegyaléva a kliséken, legyen szó az ötvenes évek kríziséről vagy a kulturális-szociális sztereotípiák bemutatásáról. Mivel főként szórakoztatni akar, néhol hiányzik a merészség és a kockázatvállalás, így a narratívában is bicskanyitogató lehet az eljárás.
Mit csináljunk most? egy szórakoztató, jókedvű film, mely bár hibákkal küzd, mégis képes megnevettetni és megindítani a nézőt erős szereplőgárdájával és jól megírt párbeszédeivel. Az üzenete az, hogy bármikor, bármilyen életkorban újra lehet és kell kezdeni, és ezt az optimizmust könnyed eleganciával közvetíti. Elsősorban azoknak szól, akik könnyed, szeretettel teli kikapcsolódásra vágynak, nem túlzottan keresve a mélyebb összefüggéseket.
Most mit csináljunk?
Film | 2024
Bemutató a mozikban: 2024. október 2.
A Netflix később, 2026. január 2-án
Vígjáték | Játékidő: 1 óra 31 perc
Rendezte: Lucien Jean-Baptiste | Szereplők: Isabelle Nanty, Gérard Darmon, Lucien Jean-Baptiste
Nemzetiség: Franciaország
Vígjátéki helyzetek, a középkor válságának ábrázolása és társadalmi krónika egyesül ebben az alkotásban, az És akkor most mit csináljunk?. Ez az elérhető változat a pályaváltásról szól azoknak, akik úgy érzik, már nem tartoznak ugyanúgy a háttérbe szorultak közé. A film egy rutinos, népszerű komédiában jártas trióra alapozva mutatja be a szolidaritás, a jókedv és az önmegújítás képességét, és most új közönséghez is eljut a Netflixen keresztül.
Ha tovább szeretnél mélyebben merülni a mozik világában, fedezd fel a januári Netflix újdonságaink listáját, valamint útmutatónkat a minden platformon érkező streaming premierekhez. És ne hagyd ki a napi ajánlatunkat: Mit nézz most, streamingen.
Ez az oldal tartalmazhat mesterséges intelligenciával támogatott elemeket, további információ itt.
