Elton John után Edith Piaf, Claude François, Johnny Cash, Bob Dylan, Bob Marley vagy épp Amy Winehouse, az Better Man Robbie Williams karrierére összpontosít. Michael Gracey rendezte, a zenés életrajzi film a Paramount+ platformon debütál 2026. június 22-én, miután a moziban bemutatták és a Canal+-on is adásba kerül.
Better Man
Film | 2024
A mozikban bemutatva: 2025. január 22.
Elérhető a Paramount+-on: Paramount+ 2026. június 22.
Zenei biopic | Hossz: 2 óra 14 perc
Rendező: Michael Gracey | Forgatókönyv: Michael Gracey, Simon Gleeson, Oliver Cole
Szereplők: Robbie Williams, Jonno Davies, Steve Pemberton
Nemzetiségek: Amerikai Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Kína, Franciaország, Ausztrália
Ez a film a brit énekes felemelkedését követi nyomon: az északi Angliában töltött gyermekkorától a Take That tagjaként eltöltött időn át a szóló karrierig. A popzene egyik meghatározó figurájává vált Robbie Williamsnek nemcsak a hírnév hozta meg a sikert, hanem a kirobbanó energiája, a sebezhetőségei és a családi feszültségek is vele járnak.
A Better Man legszembetűnőbb megközelítése Robbie Williams CGI-s majomként való ábrázolása, Jonno Davies alakításában. Ezt a döntést már a Paramount Pictures France előzetese bejelentette, és ezzel a biopicnak egy rendkívül felismerhető arculatot ad, miközben megkülönbözteti a filmet a hagyományosabb zenei történetmeséléstől.
Michael Gracey itt is olykor olyan terepet talál, mint a The Greatest Showman, amelyet 2017-ben rendezett, és ezúttal is egy olyan megközelítés köré épül, amelyben zenés numbers, karriertörténet és bensőséges önvizsgálat összefonódik. A film elsősorban Robbie Williams hangjára támaszkodik, valamint a hozzá fűződő dalokra, a Take That-korszakától a szóló sikereiig.
A Better Man című film előzetese
Az én véleményem a Better Man-ról:
A Better Man életre kelti Michael Gracey rendezői képességeit: egy mesterien megírt és kreatív alkotás, amely Robbie Williams életútját és karrierjét eleveníti meg. A behúzóan töprengő belső vívódások és a lenyűgöző zenei számok között ez a biopic a műfaj szabályait megkérdőjelezi, hogy mélyen megindító és vizuálisan bátor filmes élményt adjon. Jonno Davies, aki Robbie Williams jelében metaforikus jelként lép a színre, egyedülálló és elbűvölő alakítást nyújt, a személyes vallomás és a látványos ünneplés közötti egyensúlyban.
A Robbie Williams identitáskeresésének középpontjában egy viharos kapcsolat áll az édesapjával, Peterrel, akit Steve Pemberton megtestesít. A sikertelen művész, akit megkapott a hírnév utáni megszállottság, otthagyja a családot, hogy egy olyan sikert érjen el, amely sosem lesz számára elérhető. Ez az elhagyás mélyen megrázza Robbie-t: felnő, úgy hiszi, a hírnév az egyetlen út ahhoz, hogy apja figyelmét megkapja, s pótolja az anyagi és érzelmi ki nem elégített ürességet.
Steve Pemberton árnyalt alakítása hitelesen adja vissza ezt a bonyolult figurát, aki egyszerre álmodozó és csalódott, távolságtartó apafigura. Azok a jelenetek, amikor Peter és Robbie találkoznak, feszült és reményekkel teli pillanatokban mutatják meg az előadó belső harcát: a sikert akaró vágy és az apai elhagyásból fakadó harag között vergődve. Ezek a kölcsönhatások gazdagítják a történetet, új dimenziókat adva Robbie érzelmi ívéhez, miközben az intergenerációs kudarc és az el nem érhető elvárások súlyát is feltárják.
Az a bátor döntés, hogy Robbie Williams figuráját egy
"kifejező majomként" ábrázolják, a film egyik legmaradandóbb választása. Ez a változás első ránézésre meglepő lehet, de finom metaforaként szolgál az artistának a hírnév, a kábítószer-használat és a nyilvános imázs súlya miatti belső küzdelmeinek feltárására. Ez a szimbolika, a társadalmilag isunktól távol görbe humorral, kiemeli a karakter emberi oldalát és törékenységét, a történet pedig mégis univerzálissá válik a fantasztikus jegyek ellenére is. A film nem csak Robbie Williams karrierjét dicsőíti. A személyes kapcsolatokra is figyel: például Nigel Martin-Smith, a látomásos menedzser, akit kiválóan alakít Damon Herriman. Martin-Smith, a Take That megalkotója, itt összetett mentorként jelenik meg: manipulátorból építőmesteré váló figura, akinek Robbie-re gyakorolt hatása egyrészt maradandó, másrészt ellentmondásos. A két karakter közötti dinamika feszült és érzelmileg intenzív pillanatokat hoz, feltárva a reflektorok mögötti árnyékokat.
Robbie nagymamájának szerepében Alison Steadman melegséget és szeretetet hoz a történetbe, a hangzásos énekes érzelmi talaját megerősítve. Jelenléte emberi mivált ad az egész történetnek, a családi kölcsönösségre alapozott kapcsolatok autentikus dimenzióit biztosítva. Robbie és nagymamája közötti jelenetek a hitelességükkel tűnnek ki, nyugtató, átgondolt pillanatokat nyújtva a sztárság zajos tomboló közegében.
Hozzá méltó stílussal Michael Gracey grandiózus rendezése minden zenei számot vizuális műalkotássá emel. Robbie Williams legismertebb dalai, például She’s the One, vagy a Take That slágerei organikusan illeszkednek a történetbe, kiemelve élete fontos mérföldközeit. A Rock DJ című ikonikus számhoz készült londoni utcai, egy szabadságos felvétel, amelyet plan-séquence egy merész kamerakezelésben rögzítenek, valódi filmes bátorság, ahol a banda energiája a vászonon szabadul fel. Ahogyan a Take That-s pillanat a hajón a She’s the One-lal, megragadja a kapcsolat elején fennálló kecsességet és költőiséget Robbie és Nicole Appleton kapcsolata kezdetén.
Vizuálisan a film a reflektorok fényes csillogását és a sötétebb, intimebb részeket váltogatja, finom árnyalatokkal mutatva be az artistának a nyilvános és privát élete közötti különbséget. A felvételek és a fényjáték kulcsfontosságú szerepet játszanak az immersionben, ugyanúgy, mint a hangkeverés, amely a zenét a mozifilmélmény középpontjába helyezi.
A pompoz külső mögött Better Man egy éleslátó szemével vizsgálja a hírnév és a felesleges túlzás témáját. Kutatja a függőségeket, a magányt, az apai kapcsolatot és a sikerhez kapcsolódó áldozatokat, miközben tiszteletet ad Robbie életerősségének. Ez az identitáskérdésről szóló univerzális üzenet túlmutat Robbie Williams történetén, érdemi elmélkedést ad a és sztárrendszer és a közönséghez fűződő viszony kérdéseiről egy túlságosan médiatizált világban.
A Robbie Williams karaktere meglepően finoman ötvözi a sebezhetőséget és a kitörő lendületet. Egyenes meggyőződéssel nyílik meg, miközben saját pályafutásáról szórakoztató, mégis kritikus szemmel tekint végig. A színészi teljesítmény, támogatva Damon Herriman és Alison Steadman figyelemre méltó alakításával, a filmet olyan érzelmi és hitelességi szintre emeli, amely ritka a műfajban.
Better Man nem egy átlagos zenei biopic. Meghaladja a műfajt a művészi bátorságával, érzelmi mélységével és látványos megvalósításával. Michael Gracey nehéz feladatot teljesít, amikor egyesíti a látványt az intimitással, olyan filmet alkotva, amely a Robbie Williams rajongóit és azokat is megérinti, akik nagy emberi történetek iránt vonzódnak.
Az Better Man révén Michael Gracey olyan mesteri és felejthetetlen alkotást kínál, amely zenés biopicként is kiemelkedő. Ez a zenéről, a kitartásról és az emberi komplexitásról szóló érdemi ünnep, amely hosszú időre megmarad majd a biopikák zenei palettájának tájképében, és minden arra vállalkozó szívét megérinti.
Továbbfejlesztéshez érdemes felfedezni a júniusi Paramount+ újdonságaink, a minden platformon elérhető streaming premierek útmutatóját, és a ma kiválasztott Mit nézzünk ma streamingben.
