A 5 szeptember egy dráma, amelyet Tim Fehlbaum rendezett, Moritz Binderrel közösen írt, Peter Sarsgaard, John Magaro és Ben Chaplin főszereplésével. A film a média történetének egy meghatározó epizódját idézi fel. A Canal+ csatorna 2025. október 28-án, kedden 21:10-kor sugározza.
Valós események ihlette 5 szeptember című film a 1972-es müncheni olimpiai játékok során történt túszdráma élő közvetítését követi nyomon. Az amerikai televíziós stáb szemén keresztül a film a világszerte egymilliárd néző előtt közvetített drámai eseményekkel kapcsolatos erkölcsi és szakmai dilemmákat vizsgálja. A fiatal producer, Geoff döntő választás előtt áll, amikor az információ kétélű fegyverré válik.
Az ambíció, az etika és az igazság közötti növekvő feszültséget követve a film rávilágít a média szerepére a tragédiákkal szemben, és megkérdőjelezi a közvetítés határait. Ez a magával ragadó történet megmutatja, hogyan ütközhet az információs szándék az emberi méltóság védelmének felelősségével.
A Németországban és Magyarországon forgatott film hűen rekonstruálja a korszak díszleteit és technológiáit. Az analóg kamerák, a katódsugárcsövek és a műholdas vonalak jól illusztrálják a 1970-es évek televíziózásának technikai korlátait. Tim Fehlbaum rendezése a folyamatos feszültséget és a dokumentumfilmek realitását helyezi előtérbe.
Témájával a 5 szeptember azoknak a nézőknek szól, akiket érdekel a kortárs történelem, az újságírás és a média etikai kérdései. Minden korosztály számára elérhető, és ötvözi a narratív pontosságot és a drámai feszültséget.
5 szeptember
Film | 2025
A Canal+ csatornán 2025. október 28-án 21:10-kor kerül adásba.
Eredeti cím: September 5
Nemzetiség: Németország / Egyesült Államok
A Szeptember 5. már az első jelenetektől kezdve belemeríti a nézőket a müncheni olimpia izgalmaiba. A kamera követi az ambiciózus producert, Geoffrey Masont(John Magaro) és a televíziós rendezőt, Roone Arledge-et(Peter Sarsgaard), akik a sportközvetítések és a közvetítési követelmények között zsonglőrködnek. Amikor azonban túszdráma tör ki az olimpiai faluban, a hangnem drámaian megváltozik: az ünnepélyesnek indult eseményből az első olyan támadás lesz, amelyet 900 millió néző követhet élőben a világ minden táján.
A film mind vizuális, mind technikai szempontból kiválóan rekonstruálja a történelmi eseményeket. A gondos művészeti rendezés visszarepít minket a 70-es évekbe, a nehéz kamerák, a bizonytalan műholdas kapcsolatok és a képek kizárólagos jogáért folytatott feszült tárgyalások közé. A történetbe beépítettarchív felvételek használata lenyűgöző hitelességet kölcsönöz a filmnek, miközben hangsúlyozza a valóság és a médiaszínpad közötti átjárhatóságot.
A fő trió csodálatosan jól működik. John Magaro találóan ábrázol egy fiatal producert, aki etikai és szakmai spirálba került, ingadozva az ambíció és a szakma valódi tétjének tudatosítása között. Peter Sarsgaard karizmatikus és kérlelhetetlenül játssza a látnok Roone Arledge-et, aki kész bármit megtenni azért, hogy az ABC-t a sportújságírás etalonjává tegye. De talán Leonie Benesch, a német tolmácsnő, Marianne Gebhardt szerepében a legtöbb emberséget hozza ebbe a drámába, aki a túszok szorongását a mozgásban lévő médiagépezet láttán perspektívába helyezi.
A Szeptember 5. a frenetikus tempójával és a mindenütt jelenlévő feszültségével tűnik ki. A film nem közvetlenül a túszokkal vagy a terroristákkal foglalkozik, hanem azokkal, akik az élő narratívát alakítják. Minden döntés stratégiai kérdéssé válik: hogyan filmezzük le a túszejtést anélkül, hogy megzavarnánk a rendfenntartó erők beavatkozását? Folytassuk-e az élő közvetítést, kockáztatva, hogy magukat a terroristákat tájékoztatjuk? A film feltárja ezeket a hatalmi harcokat, különösen az ABC Sports és az ABC News között, amelyek mindegyike igényt tart az esemény közvetítésére.
Az egyik legmegdöbbentőbb jelenet azt mutatja, ahogy az újságírók egy riportert sportolónak álcáznak, hogy szabadon mozoghasson, és soha nem látott felvételeket hozhasson vissza. Később, amikor a túszok kiszabadítására irányuló művelet halálos kimenetelűvé válik, egy végzetes kommunikációs hiba miatt több csatorna is idő előtt bejelenti a túszok megmentését... miközben valójában mindannyiukat megölték. Ez egy hátborzongató jelenet, amely emlékeztet az ellenőrizetlen hírek pusztító hatására.
Tim Fehlbaum operatőri munkája ideges, a vezérlőteremben több szűk felvétel is hangsúlyozza a klausztrofóbiát és a felgyülemlő nyomást. Az olimpiai falu általános, korhűen rögzített felvételei váltakoznak, és érzékeltetik a kibontakozó tragédia méreteit.
Avisszafogott világítás hűvös okkersárga tónusaival erősíti a drámai feszültséget és a 70-es évek hangulatát. Ami a hangtervezést illeti, az kulcsszerepet játszik: a szerkesztőségek zsivajától, a súlyos csendektől és a szaggatott rádióbeszélgetésektől a néző belemerül az élő adás sürgősségébe.
A Szeptember 5. több mint egy thriller, a film a média modern társadalomban elfoglalt helyéről is elmélkedik. Olyan kérdéseket vet fel, amelyek még ma is aktuálisak: meddig mehet el egy újságíró a tájékoztatásért? Hol a határ a tudósítás és a kukkolás között? A film a 72. müncheni káoszon keresztül mutatja be, hogy egy tragédia élő közvetítése miként befolyásolhatja annak kibontakozását, és ez a kérdés a közösségi hálózatok korában aktuálisabb, mint valaha.
Igaz, a filmet lehet kritizálni azért, mert nagyon is az amerikai nézőpontra összpontosít, és némileg elhanyagolja a német válságkezelést és a kor geopolitikai feszültségeit. De a maga területén - a nyomás alatt álló újságírásról - a Szeptember 5. erős és lebilincselő alkotás.
A televíziós újságírás történelmi fordulópontját pontosan rekonstruálva, a 5 szeptember a média felelősségét kérdőjelezi meg a tragédiával és a valós idejű igazsággal szemben.
Ha tovább szeretne olvasni, fedezze fel a héten a televízióban látható filmek, sorozatok és műsorok válogatását, az összes platformon megjelenő újdonságokról szóló útmutatónkat, valamint a nap válogatását: Mit nézzünk ma streamingben?
