Ebben az új Misérables adaptációban olyan narratív lendületet láthatunk, mintha egy futamon lennénk: futam a megéhezés, a törvény, a szégyen és a fennálló rend ellen. Fred Cavayé nem Hugo-t merev, megkövült emlékműként fényképezi, hanem olyan drámai anyagként, amely még lángolóan ég, végigfutva társadalmi haragokon, hitvágyakon és emberi ellentmondásokon, amelyek mélyen rezonálnak korunkkal.
Fred Cavayé rendezőként és forgatókönyvíróként jegyzi ezt a filmet, az Les Misérables 2026. október 14-én kerül a hazai mozikba. A Victor Hugo regényének ez az új feldolgozása olyan színészeket vonultat fel, mint Vincent Lindon Jean Valjean szerepében, Tahar Rahim Javertként, Noémie Merlant Fantine-ként, továbbá Camille Cottin és Benjamin Lavernhe a Thénardier-házaspár tagjaként. A tét hatalmas: Hugo monumentális, etikai és politikai tablóját sűríteni egy körülbelül három órás moziegésbe, anélkül hogy a néző elkalandozna.
Mi részéről éppen ott rejlik a film legkellemesebb meglepetése. A terjedelmes játékidő ellenére a Les Misérables sosem tűnik úgy, mintha presztízs miatt lassítana vagy megállna. Cavayé a thrillerből érkezett, és ezt érezzük abban, ahogyan feszíti a helyzeteket, újra motiválja az erőviszonyokat, és minden találkozásnak szinte fizikai dimenziót ad. A film nagyon közérthető módon halad előre, nem keresi a formális kísérletezést, mégis valódi drámai hatékonysággal dolgozik.
A másik sikertényező abban rejlik, ahogyan a történet akkor is eleven marad, amikor már tökéletesen ismerjük a cselekményt. Annyi adaptáció után – moziban, tévében vagy a színpadon – könnyen felmerülhetne, hogy kötelező jelenetsor következik egymás után. Pedig a film rendszeresen képes áthelyezni a hangsúlyt: nem a forrást meghamisítva, hanem a már ismert jeleneteknek adva egy interpretációs energiát, morális feszültséget vagy kortárs rezonanciát, amely újra mozgásba hozza őket.
Cavayé úgy tűnik, különösen figyel arra, hogy Hugo nagy mondatai ne váljanak csupán öröklött idézetekké. A nyomor, az irgalom, az intézményi erőszak, az igazságosság és a megváltás kérdései végigkísérik a filmet, néha egészen élesen. Néhány mondat a szegényekről, a rendről vagy a lustaságról különösen nagy hatást gyakorol a mai politikai káoszban. Afilm nem rejti el szándékát: ma is hallathassa magát Hugo neve, még akkor is, ha a regény végtelen bonyolultságát inkább a mondanivaló érthetőségére helyezi előnybe.
Ezt az olvashatóságot mégis megosztónak találhatják. Azok a nézők, akik radikálisan átdolgozott, erősen politikailag megihletett vagy formailag merész adaptációt remélnek, talán túl klasszikusnak találják a javaslatot. Les Misérables egy nagy történelmi látványosság formáját ölti, széles gesztusokkal, élesen kirajzolódó ellentétekkel és a regényes lélegzet iránti vággyal. De ebben a keretben a film igazi nagylelkűséget mutat: nem annyira Hugo dekonstrukciójára törekszik, mint átadására, hogy azonnal hozzáférhető és érzelmileg is olvasható legyen.
A szereplőgárda kulcsfontosságú ebben az egyensúlyban. Vincent Lindon Jean Valjean-t földközeli, szó szerint kőkemény gravitasz állapotával ábrázolja, ami tökéletesen illik ahhoz az emberhez, akit a bűn, a jóvátétel és a méltóság formál. Tahar Rahim Javert-ját olyan ridegséggel adja, amely nem egyszerű állami karikatúra: megszállottsága belső logikával, majdnem tragikus módon él, amivel még inkább felerősíti a törvény és a lelkiismeret közötti feszültséget.
De a legnagyobb meglepetést Camille Cottin és Benjamin Lavernhe hozzák Thénardierként. Jelenlétük élesebb energiát ad a filmnek, szinte karneváli lendületet, anélkül hogy az egészet közönséges paródiába fullasztaná. Komorak, mulatságosak, utálatosak, mégis hitelesen maradnak. A játék öröme nyilvánvaló, és ez a fajta “bőség” külön ízt ad a jeleneteiknek, mintha mérgező lélegzet fújna rá a freskóra.
A film inkább azokhoz szól, akik szeretik a nagyívű francia irodalmi adaptációkat, a megváltás motívumát, a könnyen befogadható történelmi panorama-szerű festményeket és a megbízható színészgárdát. Ugyanakkor remek belépő lehet Hugo világába azoknak a nézőknek, akik csak messziről ismerik a történetet, vagy akik szeretnék Les Misérables-t egy tágas, ritmikus és érzelmileg gazdag formában újra felfedezni.
Kevésbé fog megfelelni azoknak, akik egy rendkívül modern újraolvasást, egy radikális rendezést vagy olyan adaptációt keresnek, amely a szöveg eredeti politikai, filóziai és regényes vastagságát teljes mértékben magába öleli. A puristák talán hiányolhatják néhány egyszerűsítést, míg azok a nézők, akik nem vonzódnak a közel három órás történelmi drámákhoz, a szűk tempó ellenére is távol maradhatnak a filmtől.
Ez a Nyomorultak-feldolgozás nem azzal törekszik, hogy Hugo egész életművét kiaknázza, és talán ezért is közelíti meg a közönséget: az lendületet, a megtestesülést és az átadást helyezi előtérbe. Fred Cavayé egy népszerű, klasszikus, mégis élettel teli adaptációt dirigál, amely meglephet még azokat is, akik ismerik a történetet. Egy nagylelkű moziajáték, amelyet a rendkívül elkötelezett színészek visznek, és amely emlékeztet rá, hogy a nagy történetek akkor is élnek, ha új testekre találják őket, hogy továbbvigyék.
Ezzel az adaptációval Fred Cavayé folytatja a morális döntésekkel szembe kerülő karakterek történelmi kontextusban történő vizsgálatát, az Adieu Monsieur Haffmann után. A rendező a Victor Hugo műveinek filmes adaptációinak hosszú hagyományába illeszkedik, miközben a történet középpontjába Jean Valjean és Javert belső dilemmáit állítja.
A film chorálisan összetett szereplőgárdára támaszkodik, és történelmi rekonstrukcióval igyekszik visszaadni az eredeti történet monumentális nagyságát. A kosztümöket Pierre-Jean Larroque tervezte, a díszleteket Pierre Quéfféléan, a fényképezést Denis Rouden jegyzi.
Hogyan látni Hugo karakterét más szemszögből, ezt fedezi fel kritikánk a Jean Valjean című film kapcsán, Gregory Gadebois alakításával, amely az ő megtisztulásának első lépéseire koncentrál. A nagy irodalmi adaptációk rajongói pedig olvashatják véleményünket a Monte Christo grófjáról is.
A moziélmény továbbfejlesztése érdekében tekintse meg az októberi moziújdonságokat, a jelenleg látható premierfilmeket és a történelmi filmek válogatását.
Ez az oldal tartalmazhat mesterséges intelligenciával támogatott elemeket, további információ itt.
