François Ozon rendező új adaptációt készítettAlbert Camus regényéből A külföldivel, egy fekete-fehér drámával, amely a történetet az 1930-as évek végének Algériájába helyezi át. A filmben Benjamin Voisin, Rebecca Marder, Pierre Lottin, Denis Lavant és Swann Arlaud játszik.
Nézze meg az első képeket a hivatalos előzetesben:
A film zenéjét Fatima Al Qadiri szerezte, aki Mati Diop Atlantique című filmjében való közreműködéséről ismert. A Milan Records által gyártott album elektronikus hangokat és klasszikus hangszereket ötvöz. Az album a filmmel egy időben, 2025. október 29-én jelenik meg.
Az idegen
Film | 2025 | 2 óra
Moziban 2025. október 29-től
Eredeti cím: L’Étranger
Nemzetiség: Franciaország
Albert Camus műveinek filmre adaptálása kockázatos vállalkozás. Az Idegen című filmmel François Ozon egy adaptálhatatlannak tartott szöveggel száll szembe, és a visszafogottság útját választja: fekete-fehér, 4/3-as formátumú felvételek, milliméterre pontos színészi rendezés és inkábbaz abszurdra, mint a pszichológiára összpontosító vizuális stílus. A 2025-ös Velencei Filmfesztiválon versenyben bemutatott film a regény szelleméhez hűen szigorú.
A történet 1938-ban, Algírban játszódik, és Meursaultot, egy diszkrét alkalmazottat követ nyomon, akinek élete egy tragikus esemény után a tengerparton teljesen megváltozik. Ozon egy érzelemmentes, a körülötte lévő világtól elszakadt embert ábrázol. A történet, amely apró gesztusokból és csendekből áll, egy olyan embert mutat be, aki átéli az eseményeket anélkül, hogy értelmet keresne bennük.
A filmet főként Franciaországban és Marokkóban forgatták, olyan díszletekben, amelyek a mediterrán hangulatot idézik. A fekete-fehér szín és a szűk formátum nem retro hatást kelt, hanem a percepciót rendezi. A fény drámai elem lesz, nyomasztó a tengerparton, éles a tárgyalóteremben, és egy tiszta, de melegség nélküli világot tár fel.
Benjamin Voisin ritka pontossággal alakítja Meursault-t: nyugodt beszéd, üres tekintet, egyszerű gesztusok. Ozon inkább megfigyel, mint kommentál. A fix felvételek, a lassú kameramozgások és a minimalista párbeszédek ugyanazt az ötletet közvetítik: a világ forog, de semmi sem igazán értelmes. A letisztult vágás és a tompított hangzás erősíti ezt a felfüggesztett várakozás érzetét, ahol minden egyszerre tűnik hétköznapinak és elkerülhetetlennek.
Az abszurditás áthatja a film minden pillanatát. A legegyszerűbb gesztusok – cigaretta szívás, fürdés, egy kérdésre való válaszadás – látszólag jelentéktelen cselekedetekké válnak. A film egy olyan férfit mutat be, aki nem hisz, nem érvel, nem próbál meggyőzni. Az utolsó konfrontáció a papmal, majd ez a Marie-hez intézett mondat: „Ha te is meghaltál volna, már nem érdekelnél, ez normális”, összefoglalja ezt a világnézetet: egy lucid, szinte közömbös tekintet az életre és a halálra. Ez az, ami a film legmeghatóbb része: az, ahogyan a magyarázat hiányát, az ürességet egyfajta igazságként elfogadva ábrázolja.
A film, amelyet irodalmi drámaként mutatnak be, hű marad a szöveg szelleméhez: a filozófiai reflexió és a mindennapi élet megfigyelése között Ozon a pontos érzést, a lassú ritmust és a képek tisztaságát részesíti előnyben. Ez a mű azoknak szól, akiket vonz az auteur film, a klasszikusok adaptációi és az introspektív filmek. Lehet, hogy zavarba ejti azokat, akik kifejezőbb drámát keresnek, de azoknak tetszeni fog, akik szeretik, ha a film hagy teret a csendnek és a gondolkodásnak.
Összegezve: Az idegen a csendnek textúrát,a közönynek pedig arcot ad. Precíz és magabiztos rendezésű film, amelybenaz abszurd válik a mozi valódi nyelvévé.
Ha tovább szeretne olvasni, fedezze fel a 2025 októberében bemutatott új filmek válogatását, a hét premierjeit és a jelenleg mozikban játszott életrajzi filmek útmutatónkat.
