"Hurlevent": merész átdolgozás vagy üres vámregény?

Emerald Fennell rendezte és írta ezt a romantikus drámát, amelyben Margot Robbie, Jacob Elordi és Hong Chau játszanak főbb szerepeket. A film 2026. február 11-én kerül a magyar mozikba. Emily Brontë klasszikus regényének, A harapók hegyeinek adaptációja, amelyet a Warner Bros. Pictures forgalmaz, egy gothikus és szenvedélyes atmoszférában játszódik, újraértelmezve a stílust és a történetet.

A történet Cathy Earnshaw és Heathcliff viharos kapcsolatát meséli el. Kapcsolatuk családi és társadalmi akadályok miatt érzelmi feszültségek sorozatává alakul. Történetük alakulása rávilágít arra, hogy ez a szenvedély milyen hatással van környezetükre.

A cselekmény a két szereplőt összekötő pusztító érzelmeket vizsgálja. Kapcsolatuk egy spirált táplál, amelyet szakítások, újraegyesülések és több generációra kiterjedő tartós hatások jellemeznek.

A "Szélfúvás" című film trailere

Vad szél

• Olvassa el még
• Top mozik Párizsban

A Warner Bros. Pictures szerint a film a regény ambiciózus újraértelmezése. A projektet Emerald Fennell, Josey McNamara és Margot Robbie produceli. Tom Ackerley és Sara Desmond a végrehajtó producerek. A forgatáson a rendező állandó munkatársai vesznek részt, köztük Linus Sandgren operatőr, Suzie Davies művészeti vezető, Victoria Boydell vágó és Jacqueline Durran jelmeztervező. Az eredeti zene Charli XCX által komponált dalokat tartalmaz.

Ez a változat a természetes díszleteket és a drámai hangulatot helyezi előtérbe. A témák között szerepelnek a meghiúsult szerelmek, az érzelmi erőszak és a szereplők nehéz sorsa. A film azoknak szól, akiket vonzanak a klasszikus történetek kortárs megközelítéssel adaptált változatai.

Mi a véleményünk az "Hurrikán" című alkotásról:

Az Hurrikán esetében Emerald Fennell nem csupán egy tiszteletteljes adaptációra vállalkozott az angol irodalom egyik legismertebb és legtöbbre értékelt művéből, hanem sokkal inkább egy elsődlegesen érzéki, testi és nyers élményt kínáló filmre. Már az első képkockák jelzik a választott irányt: a sikság földje a vágyak színterévé válik, a testek a romlottságnak adják át magukat, a rendezés pedig nem annyira a történetmesélésre, mint inkább az érzékeltetésre fókuszál. A nyitányul szolgáló felakasztottak ünnepe olyan, mint egy esztétikai manifesztum: itt az extrém nem káros, hanem a vezérelv részévé válik.

Ez a mélyen megosztó megközelítés átszővi az egész filmet. Fennell az érzelmi mélységet és az érzékek felszíni benyomását helyezi előtérbe, szemben Emily Brontë regényének történetiségében való szigorral vagy társadalmi összetettségével. Cathy és Heathcliff szerelme egy mérgező megszállottságként kerül bemutatásra, megalapozva nem helyes önképpel, bosszúvággyal és durva vágyakkal, veszélyeztetve ezzel a történet tragikus és politikai dimenzióját. A film sosem próbál analizálni, inkább kijelöl, túlcsordul és elárasztja a képet és a hangot.

Formailag viszont Hurrikán könnyedén lenyűgöz. Linus Sandgren mesteri fényképezése kimagaslóan ragyognak a vad tájak, díszletek és jelmezek, amelyeket szinte festőien megvilágítanak a fénysugarak. Minden snitt úgy tűnik, mintha egy ikonikus kép lenne, olykor a illusztráció határán mozgó, de mindig lenyűgöző. A hangulati atmoszféra öntudatosan nyomasztó, mélyítve a látottak hatását, mint egy hosszú, érzéki kábulat, ami meglódítja az érzékeket, inkább mint egy klasszikus narratívát.

Ez az esztétikai túlzás ugyanakkor a film erőssége és gyengéje is egyben. Mérhetetlenül hatásos ez a látványvilág, ám a vetítés végeztével sok minden elillant, elmúlt. Az érzés szinte azonnali, szinte fizikai, de nehezen tartós. A morális sötétség, a társadalmi brutalitás és a generációs kegyetlenség — melyek a regény szívét adják — itt háttérbe szorulnak, egy érzelmi melodráma ködében, mely a képek sokkolására helyezi a hangsúlyt a mélyebb mondanivaló helyett.

Hurrikán elsődlegesen azokhoz szól, akik az extrém művészi megnyilvánulások, a popkultúrális újraértelmezések vagy a film objektumként való magamutogatás iránt érzékenyek. Azok számára, akik egy érzéki kalandra vágynak, amit a zene, a fényképezés és a kortárs ikonográfia hangsúlyoz, mágikus, időnként lenyűgöző filmet kínál, amely sosem hideg vagy közömbös. Akik korábbi Fennell-művek merész provocációit élvezték, azok itt egy szerzői koherenciát is felismernek.

Ezzel szemben a művet a Hurrikán mély irodalmi komplexitása, társadalmi kritikája vagy moralitása iránt érzékeny olvasók érzik talán elidegenedve. A film nem próbál dialogikus kapcsolatba lépni a szöveggel: átszövi, alakítja, néha kiüresíti a tartalmát. A befejezés enyhén nyújtott, fokozva azt az érzést, hogy egy alany saját víziójába szenderült film elragadtatottsága közepette, melyből nem mindig világos, hogyan lehet kijutni.

Ez a jelentős megosztó alkotás kevésbé egy klasszikus adaptáció, mint inkább egy radikális újrafogalmazás. Gyönyörű látni, néha nyugtalanító, sokszor a tartalom szempontjából frusztráló, de feltétlenül megerősíti Fennell érzéki határfeszegető művészet iránti rajongását. Egy bátor filmkészítési gesztus, amely nem egységes, de hosszú távon megosztja a nézőket: vannak, akik elmerülnek az érzelmek viharában, és vannak, akik sajnálkoznak azon, hogy Brontë tragédiája a vizuális őrület közepette veszített néhány sötét árnyalatából és mélységéből.

"Hurrá-vén" – Film | 2026
A mozikban 2026. február 11-én
Római szívvel játszódó dráma | Játékidő: 2 óra 16 perc
Rendezte: Emerald Fennell | Szereplők: Margot Robbie, Jacob Elordi, Hong Chau
Eredeti cím: Wuthering Heights
Nemzetisége: Egyesült Királyság / Egyesült Államok

Vad szél

A film Emily Brontë művének új adaptációja, amely a kapcsolatok intenzitására és a történet tragikus dimenziójára összpontosít.

Hogy tovább élvezd az élményt a moziban, böngészd át a februári mozipremiereket, a aktuális filmeket és válogatásunkat az év legjobb drámáiból.

Ez az oldal tartalmazhat mesterséges intelligenciával támogatott elemeket, további információ itt.