Az árnyékban játszódó Robin Hood mozikba kerül Franciaországban 2026. július 1.-én. Rendezte Michael Sarnoski, ez a akció-, kaland- és thrillerfilm a Robin Hood-mítoszt egy sötétebb verzióban dolgozza fel, melyet Hugh Jackman, Jodie Comer és Bill Skarsgård alakít.
Robin Hoodnak hívták
Film | 2026
Mozibemutató: 2026. július 1.
Action, kaland, thriller | Hossz: 2h02
Rendező: Michael Sarnoski | Forgatókönyv: Michael Sarnoski
Szereplők: Hugh Jackman, Jodie Comer, Bill Skarsgård
Eredeti cím: The Death of Robin Hood
Nemzetisége: Egyesült Államok
Franciaországi forgalmazó: Metropolitan FilmExport
A film kilép a népszerű igazságosztó hagyományos képéből, és egy megöregedő Robin Hoodra fókuszál, akit a múlttól és egy életnyi bűn, erőszak terhe nyomaszt. A trailer egy alkonyati tónust teremt, a karakter végső útjára koncentrálva, nem pedig egy klasszikus hősi kalandra.
A On l’appelait Robin des Bois című filmben Robin halálra van ítélve egy olyan harc után, amelyet ő a végsőnek hitt. Egy titokzatos nő gondjaira bízzák, s megkapja az utolsó esélyt a megváltásra. A történet tehát egyetlen egyszerű kérdésre összpontosít: mi marad egy hősből, ha a legenda átadja a helyét tetteinek következményeinek?
A filmről szóló véleményünk On l’appelait Robin des Bois
A On l’appelait Robin des Bois első sokkja a brutalitásában rejlik. Egyenesen, ridegen, szinte túlzóan, már a legelején jelzi, hogy Michael Sarnoski nem a Sherwood hősének közönségbarát pompaszerűségét akarja visszaállítani, hanem annak romjait akarja feltérképezni.
Michael Sarnoski rendezte és írta a On l’appelait Robin des Bois című francia változatot, a The Death of Robin Hood angol című filmet. Franciaországban 2026. július 1-jén kerül a mozikba. Hugh Jackman egy megfáradt, bűnök és erőszak terhe hatására leküzdött Robin Hoodot alakít, akit egy rejtélyes nő, Jodie Comer játszik elvállaltan feléledni. Párja köré olyan szereplők sorolódnak, mint Bill Skarsgård, Murray Bartlett és Noah Jupe.
A film egyértelmű elképzelést vall: le kell számolni a jótékony mesebeli hős mítoszával, és vissza kell vezetni a nézők elé azt a férfit, akihez a tettjei kötődnek. Ez a Robin már nem fényes legenda, hanem fáradt test, egy volt bandita, akinek a megváltása a csendben, a fájdalomban és az eltűnésben rejlik. Papíron ez a hajnal- vagy alkonyati megközelítés felkelti az érdeklődést, különösen egy olyan korban, amikor a hős alakját gyakran a sötét foltjaiban vizsgálják át.
Mi magunk azonban megmaradunk megosztottak azon, hogy ez a feléledt verzió mit ad valójában a karakterhez. A vérengző Robin bemutatása inkább ellenfaként működik, mintsem a történet kibontását segítené. A karakter nehezen megközelíthető, kevéssé szívélyes, és az a népi vallásosság, amely úgy tűnik, hogy a papnő irányába feléledne, kevés drámai bizonyítékot ad. Ez a távolság tompítja az érzelmet, még akkor is, ha a film a lassúságot a bűnhöz és a jóvátételhez teret adó hellyé teszi.
Formálisan különösen lenyűgöző a On l’appelait Robin des Bois. A képek rendkívül gondosan megkomponáltak, a részletek ápoltsága érződik az arcokon, a textúrákon, a megsebesült testekben és a természeti környezetben. A hangzásvilágot támogatva egy tompa, gengszteri-féle középkort teremt, durva, organikus és szinte szent jelleggel. Még a kezdeti, extrém erőszak is erőteljes vizuális hatást kelt, mert tervszerűen gondolkodnak a keretben, a hangban és a mozgásban.
De ez a szépség nem mindig adja meg a tartalom mélyebb értelmét. A brutális nyitány után a film lassúvá, önreflexívvé, temetőivé válik. Ez a lassúság nem önmagában hiba: a végi úton lévő hős projektjét kíséri. Ugyanakkor fennáll a veszély, hogy a nézők elidegenednek, akik dramaturgiai intenzitással vagy a mítosz valódi újraértelmezésével vártak. A filmet végig lehet nézni, anélkül, hogy mélyen unatkozna, de a végére inkább egy erőteljes esztétikai élmény marad meg, nem pedig egy tartalmasabb érzelem vagy gondolat.
A film inkább azokhoz szól, akik a mítosz alakjainak sötétebb újraértelmezései felé vonzódnak, a bűntudat történeteihez, a kiépült edge-es western-nyugati hangulathoz és a megváltás drámáihoz. A kidolgozott rendezés, a kőkemény hangulatok és a középkori, nyers javaslatok kedvelői számára egyedi élményt kínálhat.
Kevésbé tetszik majd annak, aki családi, hősi vagy ritmikus kalandfilmet keres, vagy aki egy szerethető, romantikus vagy a megszokott akcióban bővelkedő Robin Hoodot szeretne. A brutális, nyitó erőszakra vagy a nagyon meditatív elbeszélésre hajló nézők is távolmaradhatnak.
On l’appelait Robin des Bois tehát koherens vállalását tekintve a fényes mítosz elutasításához, de egyenlőtlen abban, hogy ez az ötlet érzelmi szintre emelkedjen. Látványos, vizuálisan lenyűgöző film, amelyet a hang és a textúra is erőteljesen magával ragad, de sötétsége gyakran kevesebb nyomot hagy, mint a képei.
A hivatalos előzetes egy sötétebb, alkonyati hangulatú újraértelmezést mutat be Robin Hoodról, amely a múltja által kísért hősre összpontosít, és az utolsó esélyt kínálja a megváltásra.
A moziélmény továbbfejlesztéséhez tekintse meg a július havi moziújdonságokat, a jelenleg látható filmeket, és az év akciófilm-válogatását.
Ez az oldal tartalmazhat mesterséges intelligenciával támogatott elemeket, további információ itt.
