A Nő, David Roux legújabb nagyjátékfilmje 2026. április 8-án kerül a mozikba. Ez a dráma Mélanie Thierry, Eric Caravaca és Arnaud Valois főszereplésével egy olyan nőről szól, aki egy gazdag, patinás családhoz kötődik, egészen addig, amíg múltjának egy darabja vissza nem billenti az általa lassan alárendelt egyensúlyt.
La Femme de
Film | 2026
Bemutató a mozikban: 2026. április 8.
Dráma | Hossz: 1 óra 33 perc
Rendező: David Roux | Szereplők: Mélanie Thierry, Eric Caravaca, Arnaud Valois
Nemzetisége: Franciaország
A film az Hélène Lenoir Son nom d'avant című regényét adaptálja, amelyet David Roux a producer Candice Zaccagnino közvetítésével fedezett fel az L’Ordre des médecins után. A rendező úgy érezte, ebben a műben egy olyan nő portréja rajzolódik ki, akit a megkötő korlátok próbára tesznek: a családi, társadalmi és házassági környezetben a szavak végül már nem érik el a célt.
Marianne kezdetben példás feleségként, csodált anyaként és teljesen beépülve a környezetébe tűnik fel. A történet abból indul ki, mit fed fel ez a helyzet: egy eltűnéshez hasonlítható láthatatlanság, amelyet a szokások, a kötelezettségek és a mindennapi anyagi biztonság táplál. Amikor a múlt árnyéka előbukkan, egy másik útvonal is újra elképzelhetővé válik, vele járó szakítással és személyes áldozattal.]
David Roux és Gaëlle Macé ezt a történetet a vidéki nagyvállalkozói, katolikus arisztokrácia világába helyezi, anélkül hogy egyszerű társadalmi példázatot faragna belőle. Ez a környezet meghatározó a szereplők számára: a továbbadás logikája, a külső jegyek megtartásának kényszere és a rájuk osztott hely. A Angers közelében megtalált családi ház tovább gazdagítja ezt az elképzelést. Az épület tervezése úgy tükrözi a régóta fennálló, magabiztos gazdagság jeleit, hogy a filmnek egy olyan teret ad, amely egyszerre védelmező és nyomasztó.
A Mélanie Thierry választása világítja meg ezt a vonalat. David Roux arról beszél, hogy a La Douleur című film után, Emmanuel Finkiel műve nyomán rá gondolt, miközben olyan színésznőt keresett, aki egy visszafogott karaktert tud megformálni, akinél a belső mozdulat inkább feszültségként és nem harsány showként jelenik meg. Eric Caravaca a férjet kelti életre, nyílt szándékkal arra törekedve, hogy a férfi szerepeket ne egysíkú sziluettekként láttassuk. Arnaud Valois egészíti ki ezt a három főszereplőket ígérő sort a mozi megjelenésével.
A rendező által felvázolt kontextusból kiemelkedő szerepet kap a fotós Johann Sameck figurája. Részben Bernard Plossu alakja nyomán ez egy lassabb, diszkrétebb, szemlélődő viszonyt teremt a világhoz. Ezzel a jelenléttel a Marianne-t körülvevő keret merevségét és a mozgás lehetőségét – még ha az rendkívül törékeny is – árnyalja.
A moziélmény továbbfejlesztéséhez nézze meg az áprilisi mozipremiereket, a most érdemes megnézni való filmeket és az évi dráma-választékot.
Ez az oldal tartalmazhat mesterséges intelligenciával támogatott elemeket, további információ itt.
