Mi lenne, ha a haldoklás gyötrelme saját előadássá válna? A Théâtre de l'Épée de bois / Salle en pierreEugène Ionesco metafizikai világába kínál merülést az 1962-ben készült Le Roi se meurt című emblematikus darabon keresztül, amelyet itt Jean Lambert-wild rendez, hűséges munkatársa, Catherine Lefeuvre kíséretében, október 2-tól 2025. november 9-ig. A produkcióban Odile Sankara, Nina Fabiani, Vincent Abalain, Aimée Lambert-wild és Vincent Desprez játszik, a díszlet és a technikai felszerelés pedig a világ fokozatos eltűnését hivatott érzékeltetni a főszereplő halálával.
Ebben az új értelmezésben Jean Lambert-wild Bérenger királyt Gramblanc, az ő fehér bohóca alakjában játssza, egy szokatlan és költői figura, aki több mint huszonöt éve visszatérő szereplője műveinek. Ez a művészi választás szándékos diszkrepanciát teremt a bohózat látszólagos könnyedsége és a szöveg tragikus háttere között, kiemelve a figura expresszivitását, túlzásait és zavartalanságát a kérlelhetetlennel szemben. A színpadi adaptáció átveszi a szöveg barokk aspektusát, a groteszk és túlzó ízlését, miközben láthatóvá teszi a színházi mesterkéltséget - tisztelgés a szerző saját szemléletmódja előtt.
A Le Roi se meurt (A király haldoklik ) egy képzeletbeli uralkodó, I. Berenger utolsó óráit mutatja be, aki hirtelen szembesül közelgő halálának hírével. Körülötte a királysága szétesőben van, a hozzá legközelebb állók készülnek a távozására, de ő nem hajlandó elhinni, lázadás, tagadás, félelem és abszurditás között ingadozva. A díszlet megreped, a falak megremegnek, a tér vékony bőrként zsugorodik: az egész világegyetem apránként elhalványul, lassú agóniájának ritmusára.
Mellette két nőalak állítja szembe a halál két látomását: Margit királyné ünnepélyesen és elszántan kíséri őt az elválásban, míg Mária királyné kétségbeesetten és szeretettel ragaszkodik az élethez. A két nő közötti feszültség egy tágabb konfliktust kristályosít ki, a semmi misztikus elfogadása és az elengedés nyugati elutasítása között.Ionesco szövege a tibeti halottaskönyvre és Keresztes János misztikájára való utalásokkal azt a határmozzanatot dramatizálja, amikor a tudat a semmi küszöbén, a félelem és a tisztánlátás között ébred fel.
A Le Roi se meurt ( A király haldoklik ) Jean Lambert-wild rendezésében készült változata a bohózat és a metafizikai színház művészetének egyedülálló felfedezése. Gramblanc karaktere nem Bérenger utánzására törekszik, hanem magába szívja, megtestesíti őt a nyers jelenlét formájában, ahol a színészi játék összeolvad a léttel. A színház itt kísérő rituálévá válik, tragikus szertartássá, ahol a humor a pánikhoz simul, és a gyötrelem költői anyaggá válik.
Catherine Lefeuvre, a szöveg társadaptora folytatja a nyelv mint a kinyilatkoztatás eszközeinek vizsgálatát, a színházi szót a kétség, a bukás és a kudarc - a fehér bohóc számára kedves figurák - szűrőjén keresztül vizsgálja újra. Ez a feldolgozás megújítja a szöveg dramaturgiáját, kiemelve annak szimbolikus jelentőségét anélkül, hogy pszichológiai illusztrációvá redukálná.
Ez a produkció azoknak a nézőknek lehet érdekes, akik kíváncsiak a kortárs színházi írásra, és érzékenyek a tragédiát, a vizuális költészetet és a bohózatot ötvöző hibrid formákra.Ionesco, Beckett és más, a színházat és az előadást ötvöző színházi formák rajongói a szerző szellemiségéhez hű, mégis szabadon újraértelmezett művet találhatnak benne.
Másfelől ez az előadás kétségtelenül nem a klasszikus értelemben vett könnyed szórakozást vagy elbeszélést kereső közönségnek szól. Szándékosan lassú tempója, az eltörlés esztétikája és témája - a kikerülhetetlen halál - megköveteli az érzelmi rendelkezésre állást és az abszurd színház és a szimbolikus reprezentáció kérdéseinek bizonyos fokú megértését.
A díszletelemek teljes mértékben szerepet játszanak az előadás érzékszervi élményében. A romokban heverő térként felfogott színpad a király beteg testének tükörképévé válik, szívének minden rezdülése megrázza a trónterem falait. Ily módon az előadás szó szerint követi a karakter pályáját, egy olyan esztétikában, ahol minden technikai részlet - világítás, hang, mozgás - hozzájárul a világ eltörléséhez.
A színészek a legkülönbözőbb területekről - színház, cirkusz, kabaré, lovasművészet - érkeznek, hogy a projekt kollektív, interdiszciplináris dimenzióját kibővítsék. Mindegyikük színpadi jelenlétével hozzájárul ehhez az álomszerű, alkonyi freskóhoz, ahol a színpad az átmenet metaforájává, a végső színházává válik.
Dátumok és menetrendek
Nak,-nek 2025. október 2. Nál nél 2025. november 9.
Hely
Cartoucherie - Théâtre de l'Epée de Bois
Route du Champ de Manoeuvre
75012 Paris 12
Útvonaltervező
Hozzáférés
Château de Vincennes metróállomás
Hivatalos oldal
www.epeedebois.com
Foglalás
Jegyárak megtekintése
Több információ
Előadások csütörtöktől szombatig 21.00 órakor, szombaton és vasárnap 16.30 órakor.
