2026. szeptember 3–6. között kerül megrendezésre a FIGURAMA, A valóság visszatéréséért című kiállítás, amely a kortárs figuratív művészet 21 nemzetközi alkotóját gyűjti össze a Bastille Design Centerben, Párizsban.

A FIGURAMA kiállítás a kortárs figuratív művészet 21 nemzetközi alkotóját gyűjti össze Athina Perrin és Sébastien Jupille kurátori vezetésével: Louis Accard, Colleen Barry, Hollis Dunlap, Frédéric Forest, Fabrice Grimard, Amaya Gurpide, H. Craig Hanna, Sébastien Jupille, Thomas Lapine, Kate Lehman, Roman Lehman Schlaht, Alex Lutz, Rachel Marazano, Edward Minoff, Victor Pierrey, Travis Schlaht, Oleksii Shcherbak, Slava Shults, Jordan Sokol, Helen Ström és Charles Villeneuve.

A KIÁLLÍTÁSRÓL

A kép prolifériájának idejében, a vizuális áramlás felgyorsul, és szétfeszíti a tekintetet is, visszatérni a látás aktusához szinte elkötelezett gesztussá válik. Valóban látni, a szemlélés idejét megadni, egy érzéki világtapasztalat megújítása: ebben a szemléletben mutatkozik be a Figurama, A valóság visszatéréséért kiállítás, a Bastille Design Centerben, szeptember 3–6, 2026 között, Sébastien Jupille, a Figura műhelyek alkotója és alapítója, valamint Athina Perrin, művészettörténész és a Cūra művészeti ügynökség alapítója kezdeményezésére.

A valóságot vissza kell hozni a kortárs alkotások középpontjába, nem nosztalgikus örökségként, hanem jelenkori követelményként.

A projekt egy alapító gondolatra épül: az akadémizmus nem végső cél, hanem kiindulópont. Életképes talajt ad, amelyről minden művész kibontakoztathatja egyedi látásmódját. Nem arról van szó, hogy egy megmerevedett múltat rehabilitáljunk, sokkal inkább olyan tudásokat és érzékeléseket aktivizáljunk újra, amelyeket korunk – gyakran a fogalmak és a diskurzus uralma alatt – másodrendűvé tett. Ebben a kontextusban a figurális festészet visszanyeri létfontosságú szerepét: nem pusztán a világ ábrázolására, hanem abban rejlő élmény nyújtására.

A megfigyelés révén finomítja a látásunkat; az anyag révén adja vissza a látható belső sűrűségét; az idő, amit megkövetel, egyfajta ellenállást teremt a digitális gyorsaság szemben. A mű így először jelenlétként – vizuálisan, fizikailag – mutatkozik meg minden értelmezés előtt.

Ez a megközelítés visszhangzik Aude de Kerros elemzéseiben, amelyek kiemelik, hogy a tudás-készségek fokozatos eltűnése játszik szerepet a diskurzus- és spekulatív logikák javára. Rávilágít egy tartós törésre: az intézményi, gyakran megtestesülten is élettelen művészet és egy sokkal diszkrétebb gyakorlatság között, amely a mesteri tudás, az átadás és a valóság élményének megőrzéséért dolgozik. Az Figurama kiállítás ebben a feszültségben helyezkedik el, láthatóvá téve ezeket a törekvéseket.

Ez a kiállítás nem a múltra fordítja tekintetét. Jean Clairhez hasonlóan, aki gondolkodásában a kritikai igényesség és a kortárs átalakulások tudatosítása találkozik, először is egy megállapítást tesz: egy érzékeny tájékozódási pontokat kereső korszakot tapasztalhatunk. Az alakhoz való visszatérés nem visszahúzódás, hanem egy nyitott kérdés: mi lesz a viszonyunk a világhoz, amikor a kép kiszakad a megélt tapasztalatból?

A megidézett művészcsoport – H. Craig Hanna, Travis Schlaht, Kate Lehman, Colleen Barry, Victor Pierrey, Slava Shults, Helen Ström, Alex Lutz és Frédéric Forest, valamint Sébastien Jupille – közös elkötelezettségről tesz tanúbizonyságot: egy olyan igényes gyakorlathoz kötődő, amely a megfigyelésre, a tudásra és a közvetlen tapasztalatra épül. Műveik, sokféleségük ellenére, ugyanazt a valóságra való figyelmet és a megtestesült festmény élményéhez való visszatérés iránti vágyat hordozzák.

Figurama így túlmutat a figuráció szűk keretein, és egyfajta megnyugtató kibékülést kínál: a hagyomány és a kortárs, a technika és a szabadság, a szemlélő tekintete és a gondolkodás között. Gustave Courbet által emlegetett műhelyek szellemében a kiállítás egy nemzetközi művészeti közösséget állít a középpontba, amely számára az átadás nem kényszer, hanem a felszabadulás mozgatórugója.

Gyakran fragmentált művészeti tájban a Figurama a folytonosságot hangsúlyozza – nem egy stílusét, hanem egy követelményt: látni, érteni, gyakorlati tudást szerezni.

Nézni itt tetté válik.
És talán már egyfajta ellenállás formája is.

Péntek, szeptember 4., 17–19 óra: találkozó és dedikálás Michel Bernard szerzővel.

Szombat, szeptember 5., 17–19 óra: a művész Frédéric Forest új könyvének bemutatója és dedikálása, "Somewhere in New York City" című kiadványa kapcsán.

Vasárnap, szeptember 6., 16–18 óra: művészeti beszélgetések Louis Accard, Frédéric Forest, Sébastien Jupille, Kate Lehman, Victor Pierrey, Travis Schlaht és Helen Ström részvételével, többek között.

Vasárnap, szeptember 6., 18–21 óra: záró koktél a közönség előtt.

Ez az oldal tartalmazhat mesterséges intelligenciával támogatott elemeket, további információ itt.