Tudtad? Szajna árvíz Párizsban - mi volt a legrosszabb? Vissza képekben

Tudja, mi volt a legsúlyosabb árvíz Párizsban? Visszatekintés az 1910. januári árvízre, egy történelmi eseményre, amely rányomta bélyegét a fővárosra.

Tudta, hogy a Szajna 1910. januári áradását Párizs történetének egyik legkatasztrofálisabb eseményének tartják? Ez a gyakran százéves árvízként emlegetett esemény nemcsak a fél várost öntötte víz alá, hanem kitörölhetetlen nyomot hagyott a párizsi történelemben is. Merüljünk el ennek az emlékezetes árvíznek a történetében.

Az árvíz1910. január 20-án kezdődött. Abban az időben Párizs volt Franciaország legnagyobb kikötője, amely jelentőségében Marseille és Le Havre mellett állt. Ezt az időszakot a felgyorsult modernizáció jellemezte, a villamosítás elterjedésével, a metró fejlesztésével és a gépjárművek megjelenésével, ami a második birodalom vége óta átalakulóban lévő várost szimbolizálta. A Szajna 1876-os nagy áradása ellenére a lakosság nem aggódott, és a technológiai fejlődésbe és a város modernizált infrastruktúrájába vetett bizalom miatt nem aggódtak egy újabb nagy áradás lehetősége miatt, amit korainak tartottak.

Azon a télen azonban különösen kedvezőtlen időjárási körülmények uralkodtak, a heves esőzések és a hideg hőmérséklet miatt a fagyott talaj vízhatlanná vált. Ennek következtében a víz nem szivárgott be a talajba, hanem a felszínről folyt le, ami tovább fokozta a vízszint emelkedését. Ennek a rendkívüli áradásnak több oka is van. A Szajna vízgyűjtő területét, amely Északkelet-Franciaország nagy részét lefedi, különösen érzékenyen érintette a heves esőzés. Ezenkívül Párizs földrajzi elhelyezkedése, amely egyfajta medencében fekszik, súlyosbította az áradás mértékét. A városfejlesztés és a csatornahálózat sűrűsödése hozzájárult a víz gyors terjedéséhez a városban.

Amikor a párizsiak aznap a hidegben és az esőben ébredtek, a Pont de l'Alma ponton álló Zouave-ot talpig víz alatt találták, ami figyelmeztető jel volt a közelgő válságra. A Szajnán való hajózást gyorsan betiltották, ami a helyzet komolyságának figyelmeztető jele volt.

A szüntelen esőzések miatt felduzzadt Yonne, Loing, Grand Morin és Marne folyók a Szajnába zúdították tomboló vizüket, ami soha nem látott vízszintemelkedést okozott. Január 26-án a vízszint majdnem elérte a 7,51 métert, elárasztva a rakpartokat, és olyan nevezetességeket, mint a Gare Saint-Lazare és a Boulevard Haussmann, vízzel teli szakaszokká változtatva. Az áradás tetőzése január 28-án következett be, amikor a vízszint 8,62 méterre emelkedett, ami gyökeresen megváltoztatta a párizsiak mindennapi életét, akiknek hajóval kellett közlekedniük a városban.

A következő napon, bár az eső elállt és a Szajna apadni kezdett, a következmények katasztrofálisak voltak: 40 kilométernyi városi utat öntött el a víz, amely 12 kerületet érintett, és 200 000 épületet érintett. Számos műemléket, köztük az Igazságügyi Palotát és annak értékes archívumát is elnyelte a víz. Az anyagi kár több mint 400 millió aranyfrankot, azaz ma körülbelül 1,6 milliárd eurót tett ki. Hatalmas erőfeszítésekre volt szükség a megrongálódott építmények helyreállításához és megerősítéséhez. Ez az esemény mély hatást gyakorolt a társadalomra, 1913-ig uralta a franciaországi beszélgetéseket és a képeslapok piacát. Alul a Gare d'Orsay és a Jardin d'Acclimatation a víz alatt.

Az árvíz január 30-a után fokozatosan levonult, de csak március 15-én tért vissza a Szajna a normális medrébe, és az élet ismét a megszokott ritmusába. A természeti katasztrófa súlyos áldozatokat követelt: közel 1,5 milliárd eurós kár, 5 áldozat és a Jardin des Plantes-ban egy zsiráf tragikus elvesztése, amely tüdőgyulladásban pusztult el, nem is beszélve a közegészségügyre gyakorolt hatásról, a tífuszos és skarlátos megbetegedésekről. Ez a szomorú epizód rávilágít Párizs sebezhetőségére, annak ellenére, hogy a modernizáció útján járó nagy kikötőváros.

Az árvíz Párizs infrastruktúrájának sebezhetőségét is megmutatta. A nemrégiben modernizált csatornarendszereket túlterhelte a beáramló víz, ami hozzájárult az árvíz gyors terjedéséhez. Ráadásul a Société urbaine d'air comprimé üzemének leállása miatt a nyilvános órák és a felvonók nem működtek, ami tovább fokozta a káoszt.

A gazdasági következmények pusztítóak voltak. Különösen a könyvkereskedők és a kiadók fizettek súlyos árat, egész könyvkészleteket veszítettek el. A több hétig tartó recesszió kietlen tájat hagyott maga után, sáros utcákkal, megrongálódott épületekkel és egy olyan gazdasággal, amelyet újra kellett építeni. Egész városrészek kerültek víz alá, a létfontosságú infrastruktúra megsérült, és a helyi gazdaságot is súlyosan érintette. Az akkori képek a nemzetgyűlésbe csónakokon utazó képviselőket és a Pont de l'Alma, a párizsi árvíz egyik ikonikus jelképének számító Pont de l'Alma ponton a Zouave-ot mutatják, vállát víz alatt tartva. A Szajnán a hajózás megszakadt, a nagy gyárak leálltak, és a víz emelkedése miatt leálltak az olyan alapvető szolgáltatások, mint a közórák és a felvonók, ami tovább fokozta a káoszt.

Ez a történelmi árvíz egyben figyelemre méltószolidaritási akciókra is alkalmat adott. Olyan szervezetek, mint a Vöröskereszt, a Francia Női Liga, sőt még a Camelots du Roi is az érintettek segítségére sietett, és ingyenkonyhákat, élelmiszert, szenet és ruhát osztott szét.

A jelentős károk ellenére az 1910-es árvíz nem volt különösen halálos. Súlyos gazdasági áldozatot és kitörölhetetlen emléket hagyott azonban maga után a párizsiak emlékezetében. Ez a százéves árvíz továbbra is a természet erejének bizonyítéka az emberi fejlődéssel szemben, és emlékeztet arra, hogy előre kell tervezni és fel kell készülni az ilyen eseményekre. A Szajna ma is rendszeresen árad.

A zouave története a Pont de l'Alma ponton, a Szajna árvízszintjének mérésére használt szoborral
Hallott már a Zouave-ról, a Pont de l'Alma ponton álló mitikus szoborról, amely a Szajna vízszintjét méri a nagyobb párizsi áradások idején? [Olvass tovább]

Tudtad? A Fontaine de Mars, más néven Fontaine du Gros-Caillou az 1910-es árvízről tanúskodik.
Fedezze fel a Fontaine de Marsot, egy neoklasszikus ékszert Párizs 7. kerületében. Az 1806 és 1809 között emelt szökőkút, amely az 1910-es árvízről tanúskodik, a párizsi történelem egyik mérföldköve. [Olvass tovább]

Árvíz: egy Île-de-France megyében még mindig narancssárga riasztás van érvényben
Az elmúlt napok heves esőzéseit követően 2024. február 28-án, szerdán Párizs régióban egy megyében még mindig narancssárga árvízvédelmi riasztás van érvényben, míg Párizsban és 5 másik megyében még mindig sárga riasztás van érvényben. Megnézzük a Párizs régióra vonatkozó előrejelzések részleteit. [Olvass tovább]

Tudtad? Melyik volt a leghidegebb tél Párizsban?
Miért ne merülhetne el Párizs téli történelmében? Tudja meg, melyik tél hagyott nyomot a fővárosra a rendkívüli hideggel és annak következményeivel. Melyik volt a legrosszabb párizsi tél? Elmondjuk... [Olvass tovább]

Párizs: fedezze fel újra a Szajna utolsó befagyásának képeit
Manapság nehéz elképzelni, hogy a fővárost átszelő folyó a napokig tartó csípős hideg után befagyott. De a Szajnát utoljára 1956-ban borította jég! Nézze meg a képeket. [Olvass tovább]