Könnyen el lehetne menni mellette, annyira beleolvad a járdába. Valójában több ezer járókelő is átmegy rajta anélkül, hogy észrevenné. Pedig a Les Halles negyed szívében egy diszkrét, a járdába beépített emléktábla jelzi a főváros egyik legemlékezetesebb helyét:IV. Henrik király meggyilkolásának helyszínét. Ott, a Rue de la Ferronnerie 11. számmal szemben, egy kis, kőbe vésett fémdísz csendesen mesél Franciaország egyik döntő pillanatáról.
1610. május 14-én IV. Henrik beteg miniszteréhez, Sullyhoz tartott. A Louvre-palotából kocsival indult el, és befordult ebbe a keskeny sikátorba. Egy szekér torlódást okozott az úton, lassítva a kocsisort. Ekkor bukkant fel François Ravaillac, egy vallási fanatikus, aki meg volt győződve arról, hogy isteni ügyért cselekszik. Felmászott a királyi kocsira, és két késszúrással megsebesítette a királyt. A támadás végzetesnek bizonyult.
A jelenet fényes nappal, a város egyik legforgalmasabb negyedében játszódott le. Az érzelmek pedig méltók voltak a elesett emberhez. Mert IV. Henrik nem volt olyan király, mint a többiek. Ma is az egyik legnépszerűbb uralkodóa francia történelemben. Korábban protestáns volt, majd áttért a katolikus hitre, hogy egyesítse a vallásháborúk által széttépett királyságot, a nantes-i ediktummal békét teremtett, a kompromisszumok és a nagy munkák királya volt, és elnyerte népe szeretetét. A legenda szerint azt kívánta, hogy „a parasztok minden vasárnap csirkét tehessenek a fazékba” – ez erőteljesen szimbolizálta társadalmi igazságosság iránti vágyát.
Halála sokkhatást váltott ki az egész királyságban. Párizsban néhány embert letartóztattak, mert örömüket fejezték ki – vagy egyszerűen csak helyeselték a gyilkost. A népi érzelmek hatalmasak voltak, keveredve szorongással. Az a gondolat, hogy egy király, még ha szeretett is, egy közönséges utcán, alattvalói között bukhat el, felforgatta a monarchikus hatalom képét. A dráma emléke nem halványult el, még ha ma sokan is tudtukon kívül haladnak el a merénylet helyszíne mellett.
Ez a két címerrel – a francia és a navarrai királyságéval – díszített útburkolati kő azonban arra emlékeztet, hogy itt, Párizs közepén, egy király esett el. Nem szobor, sem nagy emlékmű. Csak egy apró részlet a földön, lépésmagasságban, mintha jobban be akarna ivódni a kollektív emlékezetbe.
Ez az oldal tartalmazhat mesterséges intelligenciával támogatott elemeket, további információ itt.
