A régi faluközség és Cergy újabb negyedei között, az Oise jobb partján ez a lombos park és ez a szerény rezidencia, a színház- és filmművészet legendájának otthona, nyugalom szigetét alkot a ma már rendkívül urbanizált környezetben. A helyszínt az Regionális értékű örökség címkével látta el az Île-de-France Régió, amely egy olyan örökségi egységet lát benne, amely a helyi és párizsi környéki kultúrtörténetet reprezentálja. De mi az a történet, amely ezt a helyet hosszú ideig a szem elől rejtve tartotta?
nevét természetesen Anne és Gérard Philipe nevére vezeti vissza, akik 1954-ben vásárolták meg az ingatlant. Gérard Philipe, a második világháború utáni francia színház és film egyik meghatározó alakja, és Anne Philipe, író-asszony, hosszú ideig nyomot hagyott a helyen, olyannyira, hogy ma már a nevét viseli. Ugyanakkor a ház jóval régebbi: XIX. századi faragott kőből épült, egykor zöldségkertes parcellák helyén álló épület, és a környék olyan helyszín része, amely megőrizte a Château de Vauréal maradványait, valamint a térség arborikus történetének nyomait a XVIII. század végefelé.
Ez a Regionális értékű örökségház nemcsak építészeti, hanem atmoszférájával is különleges. A ház központi tömbből áll, amelyet egykor patkóvasból készült lépcső kötött össze, s két enyhén kiugró pavilonnal keretezve, a tető pedig magas lucernákkal perforált, csoportos oromzatú. Előtte egy nagy, gesztenyefákkal beültetett gyalogút vezet egy virágvarrásokat idéző parterre felé. A helymeghatározás szempontjából is jelentős: a pár a házat az 1950-es évek ízlésének megfelelően alakította át, többek között az ablaknyílásokat és a homlokzatokat módosítva, és olyan művészeket és írókat hívott meg, mint Jean Vilar, Agnès Varda, René Clair vagy Georges Perros.
A helyszín egyszerre több korszakot mesél el: a Cergyt az új város előtti időkből, egy az 1950-es évek művészeinek házából, majd pedig egy olyan örökségből, amelyet a mai közönség számára újraértelmezni érdemes. 1973-ban az államnak adták el, a ház és a parkja 2000-ben a község tulajdonába került. Azóta a város egy felújítási projektet visz, hogy emlékhely, turisztikai látványosság, alkotóhely és a közösségi nevelést szolgáló hely legyen.
Jelen állapot szerint a ház még nem nyílt meg a látogatók előtt (de hallunk suttogásokat: hamarosan nyitnak), miközben a park időszakonként megtekinthető kulturális események alkalmával, a zöldségtermesztés és a méhészet pedig továbbra is működik. Így hát a szép napokat várva fedezzük fel ezt a különleges örökséget!
