A Montmartre-ban van egy apró ház, amelynek lakói sosem mennek ki… mégis tovább figyelik az élők jövés-menését! A Saint-Vincent temető ösvényei között rejtőzik, Párizs 18. kerületében ez a különös sír, amely semmihez sem hasonlít. Cseréptetőjével, ablakával és függönyeivel egy apró házikó benyomását kelti. A legmeglepőbb azonban az üveg mögött vár ránk: egy férfi és egy nő mintha a látogatókat figyelné, mintha csak békésen üldögélnének otthon. Eredeti síremlék, amely egyszerre megható és titokzatos, és egy szép szerelmi történetet, valamint művészi alkotást mesél el a régi Montmartre szívében.
Közelebb kell menni, hogy megértsük, mitől olyan különleges ez a sírhely. Ennek a furcsa temetkezési épületnek a függönyei mögött két alak áll egymás mellett, kifelé tekintve. A titokzatos sír lakói nem mások, mint Papoue (1908–1961) és férje, Platon Argyriadès (1888–1968), két művész, akik szorosan kötődnek Montmartre történetéhez.
Platon, teljes nevén Nicolas Platon Constantin Argyriades, többek között keramikus, fajanszkészítő és üvegműves volt. Feleségével olyan világot teremtettek, amelyben a kézművesség és a költészet találkozott. Sírjukon egyetlen szó foglalja össze csodálatosan ezt a kettősséget: „poétiers”. Szellemes szóösszevonás a „költők” és a „fazekasok” francia megfelelőjéből, amely jól tükrözi, hogyan ötvözték az alkotómunkát és a képzeletet.
Sírhelyüket ráadásul naiv esztétika jellemzi: a mindennapok egyszerű, közvetlen, szinte gyermeki ábrázolása. Itt nincs ünnepélyes, monumentális szobor: csupán két szerelmes, akik mintha úgy döntöttek volna, hogy az örökkévalóságot az ablakukból figyelik a világot.
Ennek a különös sírnak a története még meghatóbbá válik, amikor megismerjük az ott nyugvók múltját. Montmartre több krónikása szerint Platon a híres Mimi Pinson házának egyik utolsó lakója volt; az egykori kis ház a Mont-Cenis utca 18. szám alatt állt.
Ez a lakóház, amely a bohém Montmartre egyik jelképévé vált, valóban létezett. A Carnavalet Múzeum többek között régi ábrázolásokat őriz róla, és azt is tudatja, hogy 1925-ben bontották le. Mimi Pinson pedig nem valamiféle titokzatos tulajdonos volt, hanem Alfred de Musset 1845-ben megalkotott irodalmi alakja, aki a párizsi grisette-ek és a művészvilág népszerű figurájává vált. Papoue 1961-ben hunyt el, hét évvel férje előtt. Ezen a kis homlokzaton azonban örökre együtt maradnak, egymás mellett.
Így hát kísértést érezhetünk arra, hogy Papoue és Platon sírjában az eltűnt kis ház előtti tisztelgést lássunk. Ugyanakkor egyetlen dokumentum sem támasztja alá, hogy a síremlék közvetlenül abból merített volna ihletet.
Ha fel szeretnénk fedezni ezt a különleges kis sírkápolnát, induljunk a Saint-Vincent temetőbe, a rue Lucien-Gaulard 6. szám alá, néhány lépésre a montmartre-i szőlőültetvényektől és a Lapin Agile kabarétól. Vigyázzunk, ne tévesszük össze a nagy Montmartre temetővel, amely lejjebb, a place de Clichy közelében található!
Az 1831-ben megnyílt kis, kevéssé ismert temetőben a környék művészettörténetéhez kötődő számos jelentős személyiség nyugszik. Papoue és Platon sírja a 13. parcellában található, ahol a nevezetes sírokat feltüntető hivatalos térképen a 48-as szám jelöli.
Ha elhaladnak a kis házuk előtt, szánjanak időt arra, hogy megfigyeljék az ablakot. Végül is nem mindennap találkozik az ember olyan sírral, amelynek lakói láthatóan ugyanolyan kíváncsiak a látogatóikra, mint ők rájuk!
Ez az oldal tartalmazhat mesterséges intelligenciával támogatott elemeket, további információ itt.
Hely
Saint-Vincent de Montmartre-i temető
6 Rue Lucien Gaulard
75018 Paris 18
Útvonaltervező
Megközelíthetőség
