A perzsa szőnyegek eleinte mozdulatlanul állnak, majd kirajzolódnak belőlük sziluettek és mozgások töredékei... A Iran Carpet Museum és a képzőművész-tudós David Mottahedèh videos installációt kínál, amelyet a Jardin des Rosiers Joseph Migneret című helyszínen lehet felfedezni, Párizs IV. kerületében, a Nuit Blanche 2026 keretében, a 2026. június 6–7. hétvégén. Szombaton 22:00-tól 02:00-ig ingyenesen megtekinthető, ez az alkotás in situ a Marais szívében, egy diszkrét kertben, ahol a kép, a memória és az iráni kultúra találkozik.
A projekt két erős elemre támaszkodik az Iszlám Forradalom előtti Iránból: a perzsa szőnyeg és a női ének. David Mottahedèh a régi Irán Szőnyeg Múzeuma Teheránban, 1978-ban alapított oldaláról származó gyenge minőségű felvételekre, valamint az Iszlám Forradalom előtti időszakban rögzített iráni énekesnők videóarchívumaira támaszkodik. Egy számára tervezett algoritmus segítségével ezernyi felvétel domináns színeit elemzik, majd ezt a színezetet digitális „szálakként” használva olyan motívumokat rekonstruálnak, amelyeket a szőnyegek ihlettek.
Távolról nézve az installáció úgy tűnik, mintha óriási, majdnem állandó szőnyegek lennének. Közelebb érve azonban egy élőbb anyagot lehet észlelni: finom mozgásokat, áramló képeket, a szövetben megjelenő női jelenlétéket. A mű így kétféle látásmódot játszik ki: a díszítő szépség és a töredezett memória között. Az iráni származású bevándorló családból született David Mottahedèh itt egy olyan örökségből dolgozik, amelyet csak nyomok, képek és digitális archívumok útján érhet el. 1994-ben Jeruzsálemben született, matematikából végzett, a Tel-Avivi Egyetemen statisztikából mesterképzést folytat, és emellett a Bezalel Művészeti és Design Akadémián Jeruzsálemben szerzett MFA-t is.
A Jardin des Rosiers Joseph Migneret című installációt úgy lehet felfogni, mint egy pihenőt az este útvonalán, különösen ha a Marais-n keresztül haladunk. Ez a helyek közötti útkeresés gondolata épp a Nuit Blanche középpontjában áll, az ingyenes kulturális eseményben, amely minden évben arra hívja a közönséget, hogy Párizst másképp fedezze fel: installációk, performanszok és művészeti útvonalak révén, melyeket múzeumokban, nyilvános helyeken vagy néha egészen meglepő helyeken kínálnak. A 2026-os kiadásban a rendezés Barbara Butch Barbara Butch irányítása alatt áll, kíséretében Marie Gautier, a szerelem és a kollektív összetartozás köré épülő programmal. Mintegy 300 művészeti projektet jelent be Párizsban, a Grand Paris Metropolisz területén és a Havre-ban, amely ennek a kiadásnak a partnervárosa.
Az Jardin des Rosiers Joseph Migneret környékén a Irán Szőnyeg Múzeuma egy csendesebb megállót kínál az éjszaka útvonalán. Néhány percet ott tölthetünk, hagyhatjuk, hogy a minták magukért beszéljenek, majd fokozatosan felfedezzük, mi rejlik a képek látszólagos nyugalmának mögött. Egy mű, amelyet nyugodt tempóban közelítünk meg, mint egy felületet, amelyet először csak nézünk, s amelyet később olvasni tanulunk.
Irán Szőnyeg-Múzeuma, Site-instalációs videó, 2026
Irán Szőnyeg-Múzeuma egy grandiózus videoinstalláció, amely két jelentős kulturális hagyományt szólít meg az előre-revolúciós Iránból: a perzsa szőnyeget és a női ének hangját. Mindkettő jelen van itt egy egészen egyedi, múlandó keveredés formájában. A mű a Teheráni Irán Szőnyeg Múzeumának egykori, 1978-ban Farah Pahlavi pártfogásával alapított gyűjteményéből származó szőnyegeinek evolúciós kibontakozását kínálja, amelyet a forradalom után üldöztettek ki, végül pedig ma már nem létező intézmény hagyott maga után. Immigráns izraeli származású Föld Mottahedèh számára a gyűjteményhez nincsen közvetlen hozzáférése a múzeum hivatalos forrásaihoz, csak a régi honlapjáról származó kisfelbontású képek útján.
Statisztikai módszerek segítségével reconstruálja ezeknek a szőnyegeknek a raffia- és csomózati összetettségét, és digitális adatokból szövi újra: YouTube-on fellelt videóarchívumokból származó előadásokból lett héveket felhasználva jeleníti meg női énekesek rekedtes hangát. Egy külön tervezett algoritmus ezrek képeit elemzi, meghatározza a domináns színeket, és egy digitális „szálakból” álló palettát állít össze. Az eredeti minták mozgó képernyőkké válnak, amelyek távolról nézve statikusnak és kristályosnak tűnnek, közelebbről viszont finom mozgások hálózatát tárják fel, ahol az éneklő nők hangja hallhatóan elvész. A mű egy megtépázott örökség hatását ébreszti fel, és a kollektív emlékezetet visszasajtolja egy jelenbe, amely csendben hordozza tovább.
David Mottahedèh (1994-ben született Jeruzsálemben) izraeli művész és statisztikus, akinek családja az Iránból származik, amikor menekültek. Matematikát tanult, jelenleg statisztika mesterképzésre készül a Tel-Avivi Egyetemen. Emellett Bezalel Képzőművészeti és Design Akadémiáján szerzett MFA-t Jeruzsálemben, ahol 2024-ben Kiválósági Díjat kapott. Ez a projekt, amelyet kezdetben Irit Carmon Popper kurátor, művészet- és építészetkutató segített, David Mottahedèh első jelentős lépéseit jelöli be a nemzetközi művészeti színtéren.
Ez az oldal tartalmazhat mesterséges intelligenciával támogatott elemeket, további információ itt.
Dátumok és menetrendek
Nak,-nek 2026. június 6. Nál nél 2026. június 7.
Hely
Jardin des Rosiers - Joseph Migneret
Jardin des Rosiers Joseph Migneret
75004 Paris 4
Hozzáférés
Saint-Paul metró (1-es vonal)
Árak
Ingyenes
Hivatalos oldal
www.paris.fr
Több információ
Este 22 órától hajnali 2-ig megtekinthető installáció.
