Emerald Fennell rendezte és írta ezt a romantikus drámát, amelyben Margot Robbie, Jacob Elordi és Hong Chau játszanak főbb szerepeket. A film 2026. február 11-én kerül a magyar mozikba. Emily Brontë klasszikus regényének, A harapók hegyeinek adaptációja, amelyet a Warner Bros. Pictures forgalmaz, egy gothikus és szenvedélyes atmoszférában játszódik, újraértelmezve a stílust és a történetet.
A történet Cathy Earnshaw és Heathcliff viharos kapcsolatát meséli el. Kapcsolatuk családi és társadalmi akadályok miatt érzelmi feszültségek sorozatává alakul. Történetük alakulása rávilágít arra, hogy ez a szenvedély milyen hatással van környezetükre.
A cselekmény a két szereplőt összekötő pusztító érzelmeket vizsgálja. Kapcsolatuk egy spirált táplál, amelyet szakítások, újraegyesülések és több generációra kiterjedő tartós hatások jellemeznek.
A Warner Bros. Pictures szerint a film a regény ambiciózus újraértelmezése. A projektet Emerald Fennell, Josey McNamara és Margot Robbie produceli. Tom Ackerley és Sara Desmond a végrehajtó producerek. A forgatáson a rendező állandó munkatársai vesznek részt, köztük Linus Sandgren operatőr, Suzie Davies művészeti vezető, Victoria Boydell vágó és Jacqueline Durran jelmeztervező. Az eredeti zene Charli XCX által komponált dalokat tartalmaz.
Ez a változat a természetes díszleteket és a drámai hangulatot helyezi előtérbe. A témák között szerepelnek a meghiúsult szerelmek, az érzelmi erőszak és a szereplők nehéz sorsa. A film azoknak szól, akiket vonzanak a klasszikus történetek kortárs megközelítéssel adaptált változatai.
Véleményünk a "Hurrávent" című filmről :
Az Hurrávent-tel Emerald Fennell nemcsak egy klasszikus angol irodalmi műhöz nyúl hozzá, hanem egy sokkal sokrétűbb, elsősorban szenzoros, testi- és érzelmi élményt kínáló reinterpretációt készít. Már az első képkockákban világos: a táj szinte a vágyak játszótere lesz, a testek a romlásba roskadnak, a rendezés pedig nem a történetmesélésre, hanem az érzékelés fokozására törekszik. A film nyitánya, a kivégzett emberek ünnepe, mintegy esztétikai nyilatkozat: itt nem az eltúlzás a rendellenesség, hanem a sajátos életfelfogás része.
Ez az alapvetően megosztó megközelítés határozza meg az egész filmet. Fennell az érzelmi intenzitást és az érzékek felszínét helyezi előtérbe, elhanyagolva a Brontë-regény szociális és narratív összetettségét. Cathy és Heathcliff szerelme egy toxikus megszállottságként jelenik meg, amelyben az hamis egó, a bosszú és a vad vágyak keverednek – ezáltal a történet elveszítheti tragikus és politikai dimenzióját. A film ugyan sosem törekszik elemzésre, inkább döf, túlcsordul, és túlfűtöttséggel tölti meg a képet és a hangot.
Forma tekintetében azonban az Hurrávent könnyedén lenyűgöző. Linus Sandgren csodálatos operatőri munkája varázslatosan mutatja be a vad tájat, a díszleteket és a kosztümöket, melyeket szinte festői fények ölelnek körül. Minden jelenet olyan ikonikusnak tűnik, néha talán a rajzok határán, de mindig lenyűgözően. A hangképzettség, mely mélyen és állandóan jelen van, sötét, nyomasztó atmoszférát varázsol köré, fokozva a hosszú érzéki kockázatokat, inkább egy folyamatos bizsergés benyomását keltve, mint egy szigorúan felépített történetét.
Ez az esztétikai túlzás ugyanakkor a film egyik erőssége és határvonala is. Nagyon nehéz nem észrevenni a gazdag képi világ vonzerejét, ám a vetítés végén valami kevés marad belőle. Az érzelem azonnali és szinte fizikai érzés, de hamar feledhető, nem tartós. A sötét erkölcs, a társadalmi erőszak és a generációs kegyetlenség – melyek a regény lényegét adják – háttérbe szorulnak egy erotikus melódriában, ahol a hatás az élmények sokaságára helyeződik, nem pedig a mélyebb mondanivalóra.
Az Hurrávent elsősorban azokhoz szól, akik szeretik az extrémebb műveket, a popkultúrás újraértelmezéseket, vagy olyan filmes alkotásokat, amik a túlzás-t művészi gesztusként fogadják el. Azok számára, akik egy belemélyedős, zene, fényképészet és tudatosan kortárs ikonográfiával teli élményt keresnek, ez a film hipnotikus, időnként lenyűgöző és soha nem langyos lesz. Az előző munkáiban provokatív megközelítést alkalmazó Fennell rendező összhangban marad korábbi harcmodorával – fennmaradó kétségei mellett is.
Ezzel szemben a Hauts de Hurlevent változatához kötődő olvasók, akik a mű irodalmi sokrétűségét, társadalmi kritikáját és erkölcsi brutalitását értékelik, talán csalódni fognak. A film nem próbál beszélgetést indítani a szöveggel, csak átjárja azt, magába olvad vagy néha kiüresíti a tartalmát. A kicsit nyújtott befejezés tovább erősíti azt az érzetet, hogy ez az alkotás saját szédületébe esve próbál kiutat találni, de nem mindig sikerül.
Villámgyors sértő, de ugyanakkor Hurrávent inkább egy radikális újraértelmezés, mint valódi adaptáció. Lenyűgöző vizuálisan, néhol megkavaró, sokszor frusztráló a tartalom, de az biztos, hogy Emerald Fennell mindent megtesz, hogy a szenzoros élményeket maximálisan kihasználja. Merész, de ingadozó filmes gesztus ez, amely hosszú távon osztja majd meg a nézőket: akik hagyják, hogy az érzékek áradata magával ragadja őket, és akik épp ellenkezőleg, úgy érzik, a Brontë tragédiája így elveszített egy részét sötétségéből és mélységéből.
"Hurlevent"
Film | 2026
A mozikban 2026. február 11-én
Romantikus dráma | Játékidő: 2h16p
Emerald Fennell rendezésében | Szereplők: Margot Robbie, Jacob Elordi, Hong Chau
Eredeti cím: Wuthering Heights
Nemzetiség: Egyesült Királyság / Egyesült Államok
A film Emily Brontë művének új adaptációja, amely a kapcsolatok intenzitására és a történet tragikus dimenziójára összpontosít.
Hogy tovább élvezd az élményt a moziban, böngészd át a februári mozipremiereket, a aktuális filmeket és válogatásunkat az év legjobb drámáiból.
Ez az oldal tartalmazhat mesterséges intelligenciával támogatott elemeket, további információ itt.
