Is This Thing On? a Disney+-on: Bradley Cooper egy válságban lévő párt filmesít meg – véleményünk

Az Is This Thing On? megérkezik a Disney+-ra. A Maestro és az A Star Is Born után Bradley Cooper egy szakítás küszöbén álló pár történetét viszi filmre Will Arnett és Laura Dern főszereplésével. A filmet 2026. február 25-én mutatták be a francia mozikban.

A történet Alexet, egy egzisztenciális válságban lévő férfit, és Tess-t, a feleségét követi nyomon, miközben házasságuk összeomlik. Az ötvenes évei közepén járó Alex a New York-i stand-up világában próbálja újra feltalálni magát. Tess pedig újragondolja a családi életében hozott kompromisszumokat. Együtt keresik a szerelmi életük új egyensúlyát.

A filmet a Searchlight Pictures és a Lea Pictures koprodukciójában készítették. Bradley Cooper Will Arnett-tel és Mark Chappell-lel, a Coup de théâtre című filmről ismert forgatókönyvíróval közösen írta a forgatókönyvet. A forgatás főként New Yorkban zajlott. Will Arnett, az amerikai komédia egyik kiemelkedő alakja (Arrested Development), Laura Dernnel, a Marriage Story című filmért Oscar-díjjal kitüntetett színésznővel osztja meg a főszerepet. Andra Day, Ciarán Hinds, Amy Sedaris és Sean Hayes egészítik ki a szereplőgárdát.

• Olvassa el még
• Top mozik Párizsban

Véleményünk az Is This Thing On? című filmről

Az Is This Thing On? című alkotásban Bradley Cooper ismét az intimebb lélektani mélységek felé invesztál, mint amit a Maestro kapcsán megkezdett, most a párkapcsolat lassú erózióját vizsgálva a mítosz kialakulása helyett. A filmet Will Arnett és Laura Dern lendületesen vezetik végig, Alex és Tess történetét követve, akik több mint húsz éve házasok és két gyermekük van, de egy fordulópont közelében találják magukat: még szeretik egymást, mégis elvesztették boldogságukat. Egy igaz történet nyomán, Alex próbálkozását követhetjük, hogyan próbál újraéleszteni magában valami újat a stand-up segítségével, nem a hírnévre pályázva, hanem a lélegzetvétel lehetőségként.

Az első jelenetekben Cooper még lassú és mélyen átgondolt tempót diktál. Nincsenek drámai törések vagy katartikus kirohanások. A film inkább a hétköznapi gesztusokat hangsúlyozza, néha szinte megszállottan — például ahogy a családtagok fogmosását követhetjük, ami egy különös és önreflexív motívummá válik. Ez a rendszeres rituálé a mindennapi rutin szimbóluma, egy működő, de agresszíven lüktető életmódé, amelynek éltető energiája csendesülni látszik. A pár nem tönkremegy: csak elhasználódik.

A rendezés ezt a törékenységet tükrözi vissza. Cooper a csendeket, az elkerülő tekinteteket, az apró érzelmi apró-billentéseket sokszor dokumentarista szemmel mutatja be. A kamera gyakran a szemmagasságban marad, inkább tanulmányszerűen rögzítve a kételkedéseket, mint a nyilvánvaló monológokat. Akárcsak a Maestro-ban, itt sem az ítélethozatal a cél, hanem a megfigyelés. A film egyik legfelmerülő kérdése — mit tegyünk, amikor a szerelem még megvan, de a boldogság már régen elszállt? — egy összetett, soha nem egyértelmű választ kínál.

A stand-up ekkor reflektál az egész témára. Az open mic és a comedy club nem diadalmas epizódokként vannak felvéve, inkább az arc- és lélekkiüresedés tereiként. Alex nem válik hirtelen csodagyerekké; a film szándékosan homályban hagyja, hogy valódi tehetsége megmutatkozik-e. Vidámság vagy csupán kiútkeresés? Ez a kérdőjel mozgatja az egyik fő vitát a film kapcsán. Cooper inkább azt mutatja, hogy a színpadon miként mondhatunk el olyat, amit otthon már nem lehet — megmutatva, hogy a valóságnál nagyobb színpad a lélek.

Will Arnett meglepő módon visszafogottabb szerepben brillírozik. Alex-e ügyetlen, megható, néha szégyellős, soha nem hősies. Laura Dern ezzel szemben fáradt, de éles látású nőként jelenik meg, aki a szeretet és az önvédelmi ösztön között lebeg. Kiváló játéka csupán abban mutatkozik meg, hogy minden tartás nélkül, alárendelten nyilvánul meg. Az egyik jelenetben, ahol Alex anyja reagál arra, hogy Tokson lép színpadra — “Nem sejtettem, hogy ilyen rossz az életed” — összegződik a külvilág és a benső bajok közötti távolság.

A zene, mely finom, de jelentőségteljesen szól például, amikor a gyerekek játszanak az Under Pressure című számon, nem nyomja rá rá a bélyegét a feszültségre, inkább csak kihangsúlyozza az otthon átfogó, láthatatlan nyomását. A film nem egy nagy drámai törésről szól, hanem a csendes nyomásról, az egyre növekvő légzőképesség elvesztéséről, amit nem dramatizál, hanem minden szinten megmutat.

Is This Thing On? elsősorban azoknak szól, akik érzékenyek a bonyolult, árnyalt házassági drámákra, és azoknak, akik az érzelmi mélységet helyezik a cselekmény helyett. Akik könnyed romantikus vígjátékot vagy látványos stand-up filmet keresnek, csalódhatnak: a film lassú, elgondolkodtató, sőt néha szinte mozdulatlan. Az érdeklődők azonban a hosszú távú párok dinamikájában, az életközepi átmenetekben és a szürke zónákban, az elköteleződés finom változásaiban találnak egy mélyen emberi, érzékeny művet.

Az egyik kritika lehet, hogy a filmben némi dramatikus kényelmesség vagy a stand-up világ átélésének néhány leegyszerűsítése található. Ám a legfőbb ereje másban rejlik: abban, hogy nem akar mindenáron könnyen emészhetővé tenni mindent. Cooper egy érett, finom hangvételű filmet készített, amely elfogadja, hogy nem minden történet zárul győzelemmel, néha a felismerés a legfontosabb eredmény.

Se vígjáték, se dráma nem teljesen egyértelműen, Is This Thing On? egy meghitt, szívbemarkoló meditáció a rutinnak, a szerelemnek és az önmagunk újraépítésének lehetőségeiről. Egy olyan film, amely nem a fénylő pillanatokat keres, hanem a megértést.

Ha még többet szeretne megtudni, tekintse meg válogatásunkat a novemberi Disney+-újdonságokról, útmutatónkat a streamingplatformok újdonságairól, valamint a mai ajánlónkat: Mit nézzünk ma streamingen?.

Ez az oldal tartalmazhat mesterséges intelligenciával támogatott elemeket, további információ itt.