James Vanderbilt rendezésében és forgatókönyvében a Nuremberg című film a náci vezetők 1945-ös perét dolgozza fel. Rami Malek, Russell Crowe és Michael Shannon főszereplésével készült történelmi dráma, amelyet Franciaországban a Nour Films forgalmaz, 2026. január 28-án kerül a mozikba, a holokauszt áldozatainak szentelt világnap alkalmából január 27-én rendezett országos előzetes vetítések után.
A Torontói Filmfesztiválon bemutatott és a San Sebastián-i filmfesztiválon versenyben szereplő film az amerikai pszichiáter, Douglas Kelley szemszögéből mutatja be a vádlottak mentális alkalmasságának értékelését. Hermann Göringgel, a náci rezsim központi figurájával való találkozása egy pszichológiai konfrontációt eredményez, amely az egyéni és kollektív felelősség kérdését veti fel.
A történet bemutatja, hogyan keveredik Kelley egy intellektuális párbajba, amelyben a manipuláció központi szerepet kap. Archív felvételek, rekonstrukciók és a nürnbergi per kérdéseire összpontosító párbeszédek segítségével a film rávilágít a nemzetközi jog egyik alapvető pillanatára.
A film, amelyet fesztiválokon történelmi pontosságáért dicsértek, rekonstruálja a háború utáni politikai és jogi helyzetet. Az Egyesült Államokban a Sony Pictures Classics forgalmazza. A franciaországi bemutató fontos mérföldkő a Nour Films számára, amely a története legambiciózusabb projektjeként hirdeti a filmet.
A film azoknak szól, akik érdeklődnek a történelmi drámák, a bírósági történetek és a hatalom mechanizmusainak tanulmányozása iránt. A témák az nemzetközi igazságszolgáltatás, az egyéni felelősség és a per emlékezetes hatása köré csoportosulnak.
Véleményünk Nürnberg:
Nürnberg egy olyan pillanatot ragad meg a XX. században, amikor a világ még mindig megdöbbenve próbálja értékelni a náci bűnök mértékét, és az elképzelhetetlent próbálja bíróság elé állítani. Ahelyett, hogy egy részletes és kizárólag bemutató jellegű perútvonalat rekonstruálna, a film egy szűkebb, szinte vertiginés fókuszt választ: az pszichológiai szakértést az vádlottak körében, különösen Hermann Göring esetében.
Ez a nézőpont nemcsak a jogi gépezetet kérdőjelezi meg, hanem inkább az emberi lény alapvető természetét vizsgálja, a legzavaróbb kérdést felvetve: ezek az emberek különböznek tőlünk, vagy szörnyen hasonlítanak ránk? A film hagyományos, mégis soha nem passzív stílusban mesél, váltogatva a tárgyalótermi jeleneteket, a magas feszültségű beszélgetéseket és a belső világot erőteljesebben feltáró szekvenciákat, miközben a ritmus fenntartja az érdeklődést a kezdetektől a végéig.
Legfőképp azonban kihasználja azt, hogy a cselekmény szinte azonnali történelemről szól – a per a háború után közvetlenül zajlik, amikor a világ épp kezd ráébredni a koncentrációs táborok és a kiirtás valóságára – és egy morális sürgetettség érzetét kelti: míg az ítélet születik, a megértés még formálódik, sokk és döbbenet közepette.
A történelmi rekonstrukció megfelel a témának, nem hivalkodó módon hiteles, hiteles a díszlet, a kosztümök és a részletezett protokoll, és elég intenzív ahhoz, hogy az időszak ne múzeumnak, hanem nyitott sebnek hasson. Vizualitásban Nürnberg kiemelkedik a fényképezéssel és a fénytechnikával: sötét, árnyalt belső terek, amik a arcokat formálják, és egy árnyék és fény játszotta légkört teremtenek, ahol az igazság soha nem törik át teljesen ellenállás nélkül, ugyanakkor az alkotás elegáns szigorral tartja meg a visszafogottságot, elkerülve a komolyágyas hatást.
Ám a film igazi erejét a színészi alakítások adják. Russell Crowe mágnesesen megformálja a karizmatikus, fenyegető Hermann Göringet, aki képes a számító kedvességet egy szimbolikus erőszakkal váltogatva uralni a képet; egyesek talán túlontúl nagyra értékelik, de az említett túlzás is azt mutatja, mekkora monstrumként tud viselkedni, aki képes uralni a tér minden egyes szeletét, csábítani, manipulálni és saját történetét mesélni.
Szemben vele Rami Malek egy belső világba vesző pszichiátert formál meg, aki egyszerre kívülálló és a felfedezett szépséghibák foglyul ejtettje: olyan embert, aki jeleket keres az aberráltságban, az emberiesség hiányában, az alkalmatlanságban, és végül a legkellemetlenebb végkövetkeztetéshez jut. Mert a film egyik fő üzenete nemcsak a történelmi thriller, hanem inkább a „hogyan” kérdésével foglalkozik: hogyan kerülnek ennyire fokozatosan horrorba azok a látszólag racionális, társadalmilag elfogadott személyek — és hogyan omlik össze a radikális különbség rémítő illúziója.
Holott egyes kritikák hiányolják a leegyszerűsítést vagy a sablonos narrációt, Nürnberg ezt ellensúlyozza sokkal inkább az erőteljes színészi játékával, a formális egységével és azzal a képességével, hogy egy történelmi fejezetet egy mozis élménnyé alakítson, amely lebilincselő és elengedhetetlen, és nem dühöngve, hanem merészen szembesít. Kiszámíthatatlannak érezzük, mert nem próbál mindent elmondani, hanem szembenéz a legkényelmetlenebb gondolattal: semmi sem különböztet meg minket alapvetően a többi embertől, és pontosan ezért nem lehet elhanyagolni a folyamatos éberséget.
Nürnberg
Film | 2026
Moziba 2026. január 28.
Dráma, Történelmi | Játékideje: 2 óra 28 perc
Író: James Vanderbilt | Szereplők: Rami Malek, Russell Crowe, Michael Shannon
Nemzetiség: Amerikai Egyesült Államok
Ez a történelmi dráma a 20. század egyik meghatározó pillanatára tekint vissza, és rávilágít az első nagy kortárs nemzetközi per kockázataira.
Ha tovább szeretné élvezni a moziélményt, tekintse meg a januári mozipremierjeinket, a ma megnézendő filmeket és a mozikban látható drámák válogatásunkat.
Ez az oldal tartalmazhat mesterséges intelligenciával támogatott elemeket, további információ itt.
