James Vanderbilt rendezésében és forgatókönyvében a Nuremberg című film a náci vezetők 1945-ös perét dolgozza fel. Rami Malek, Russell Crowe és Michael Shannon főszereplésével készült történelmi dráma, amelyet Franciaországban a Nour Films forgalmaz, 2026. január 28-án kerül a mozikba, a holokauszt áldozatainak szentelt világnap alkalmából január 27-én rendezett országos előzetes vetítések után.
A Torontói Filmfesztiválon bemutatott és a San Sebastián-i filmfesztiválon versenyben szereplő film az amerikai pszichiáter, Douglas Kelley szemszögéből mutatja be a vádlottak mentális alkalmasságának értékelését. Hermann Göringgel, a náci rezsim központi figurájával való találkozása egy pszichológiai konfrontációt eredményez, amely az egyéni és kollektív felelősség kérdését veti fel.
A történet bemutatja, hogyan keveredik Kelley egy intellektuális párbajba, amelyben a manipuláció központi szerepet kap. Archív felvételek, rekonstrukciók és a nürnbergi per kérdéseire összpontosító párbeszédek segítségével a film rávilágít a nemzetközi jog egyik alapvető pillanatára.
A film, amelyet fesztiválokon történelmi pontosságáért dicsértek, rekonstruálja a háború utáni politikai és jogi helyzetet. Az Egyesült Államokban a Sony Pictures Classics forgalmazza. A franciaországi bemutató fontos mérföldkő a Nour Films számára, amely a története legambiciózusabb projektjeként hirdeti a filmet.
A film azoknak szól, akik érdeklődnek a történelmi drámák, a bírósági történetek és a hatalom mechanizmusainak tanulmányozása iránt. A témák az nemzetközi igazságszolgáltatás, az egyéni felelősség és a per emlékezetes hatása köré csoportosulnak.
A Nürnberg című filmről a véleményünk:
Nürnberg egy alapvető pillanatot ragad meg a 20. századból, amikor a világ – még mindig megdöbbenve a náci bűntettek méretén – próbál igazságot szolgáltatni az elfogadhatatlan ellen. Ahelyett, hogy a per teljes részleteit rekonstruálná, a film egy szorosabb, szinte lenyűgöző nézőpontot választ: az vádlottak pszichológiai szakértésére fókuszál, különösen Hermann Göringre.
Ezen a nézőponton keresztül a történet nem annyira az igazságszolgáltatás mechanizmusát kérdőjelezi meg, hanem az emberi lény természetét, legmélyebb rétegeit feszegeti, szembeállítva velünk a kérdést, ami lestől dermesztő: ezek az emberek különböznek tőlünk, vagy talán rémisztően hasonlóak? A film hagyományos, mégis soha nem passzív módon építkezik, állóképes, feszültséggel teli jelenetekkel váltogatva az üléstermekben, a hideg összhangban egymással és az időnként bensőségesebb pillanatokban, végig fenntartva a tempót, ami végig leköti a néző figyelmét.
Legfőképp pedig a közvetlen történelmi hátterét kihasználva – az igazságszolgáltatás a háború utáni időszakban zajlik, amikor a világ még csak most kezd ráébredni a koncentrációs és megsemmisítő táborok létezésére – olyan morális sürgősség érzetet kelt, mintha az ítélet már folyamatban volna, miközben a megértés még formálódik a sokk és a döbbenet közepette.
A történelmi hitelesség a tétnek megfelelő, nem hivalkodó, hiteles a díszletekben, kosztümökben, részletekben, amelyek nem múzeumi szinten, hanem élő, nyílt sebként mutatják az adott korszakot. Vizuálisan a Nürnberg a fényképezéssel és a fénykezeléssel is megmutatkozik: sötét, árnyékos belső terek, amelyek a karakterek arcát formálják, és egy olyan félhomályos hangulatot teremtenek, ahol az igazság soha nem tárul fel ellenállás nélkül – elegáns visszafogottságban, mindenféle pózolást mellőzve.
De legfőképp a színészi játék adja meg a film erejét. Russell Crowe karizmatikus, fenyegető Hermann Göringet testesít meg, aki képes átlátszó barátságosságból a szimbolikus erőszakig váltani, kitöltve a kereteket; egyesek túl nagynak tartják performanszát, mégis ez az „ XXL-es” stílus valamennyire tükrözi az átlagos szörnyűséget – a térfoglalás, a manipuláció és a self-portréképesség képességét.
Vele szemben Rami Malek egy belső világba merülő pszichiátert formál meg, aki egyszerre figyel és fogságban van az általa felfedezett dolgok által: keres jeleket a devianciára, az embertelenségre, az alkalmatlanságra, és végül szembesül a legmélyebb, legkellemetlenebb következtetéssel. Mert a film, ami túlmutat a történelmi thriller műfaján, nem annyira a „miért” kérdésére próbál választ adni, sokkal inkább a „hogyan”-ra: hogyan jut el egy látszólag racionális, társadalmilag beilleszkedett egyén a rémálom legmélyebb pontjáig – és hogyan omlik össze a radikális különbségről alkotott megnyugtató kép.
Nürnberg elsősorban azoknak a nézőknek szól, akik a történelmi drámák és a következetes jogi történetek iránt rajonganak, és elvárják, hogy a morális kérdésekre reflektálva, a látványos akció helyett inkább a belső küzdelmekre fókuszáljon a film. Azok számára, akik értékelik a beszélgetésekkel teli, intellektuális összecsapásokat a jog, felelősség és emlékezet kérdéseiben, ez egy tartalmas, komoly és ösztönző alkotás lesz. A film nagy odafigyelést, hallgatást és bizonyos szintű intellektuális nyitottságot kíván, de ezt az erőfeszítést a kérdései gazdagsága visszatükrözi.
Ezzel szemben az olyan nézők, akik egy didaktikus, részletesen ismertető vagy nagy drámai feszültséggel bíró perfilmet keresnek, talán inkább távol maradnak. Nürnberg nem a látványosságra vagy az egyszerűsítésre törekszik, és szándékosan hagy néhány rétegben bonyolult történelmi kérdést a mélyebb, intellektuálisabb vizsgálódás kedvéért. Inkább a felnőtt közönséghez szól, akik kíváncsiak, és készek egy árnyaltabb, kevésbé demonstratív megközelítést elfogadni.
Hol néhány kritika a történet egyszerűsítését vagy túlságosan sablonos narratívát bírál, ott a Nürnberg maradandó szerepét a színpadon, formális komolyságát és az érzékiség összefonódását nagyra értékeljük – egy olyan történelmi fejezetet képes filmes élménnyé alakítani, ami elgondolkodtató és megjósolhatatlan, de soha nem féloldalas. Kutatjuk, megérint, és utána is velünk marad az erős kérdések súlya – nem azért, mert mindenre választ ad, hanem mert bátran szembenéz a legkényelmetlenebb igazsággal: semmi nem különbözteti meg alapvetően a többi embertől, és éppen ezért a folyamatos éberség kötelesség.
Nürnberg
Film | 2026
mozi premier: 2026. január 28.
Dráma, Történelmi | Játékidő: 2 óra 28 perc
Rendezte James Vanderbilt | Szereplők: Rami Malek, Russell Crowe, Michael Shannon
Ország: Egyesült Államok
Ez a történelmi dráma a 20. század egyik meghatározó pillanatára tekint vissza, és rávilágít az első nagy kortárs nemzetközi per kockázataira.
Ha tovább szeretné élvezni a moziélményt, tekintse meg a januári mozipremierjeinket, a ma megnézendő filmeket és a mozikban látható drámák válogatásunkat.
Ez az oldal tartalmazhat mesterséges intelligenciával támogatott elemeket, további információ itt.
