Timur Bekmambetov rendezte el a Elítélt (Mercy) című sci-fi thrillerfilmet, amelyben Chris Pratt, Rebecca Ferguson és Annabelle Wallis szerepelnek. A film 2026. január 28-án kerül a mozikba, és egy olyan jövőben játszódik, ahol az MI uralja a társadalmat. Marco van Belle írta a forgatókönyvet, melyben egy nyomozó szembesül saját maga által kitalált, automatizált igazságszolgáltatási rendszerrel, amelyet egyre inkább a mesterséges intelligencia irányít.
Ebben a rendkívül kapcsolódó társadalomban egy nyomozót vádolnak meg a felesége meggyilkolásával, és a bíróság előtt egy „tökéletes” mesterséges intelligencia ítéli el, melyet Rebecca Ferguson alakít. Miközben az algoritmus gyűjti az bizonyítékokat, a vádlott 90 perc alatt próbálja bizonyítani ártatlanságát, miközben egy olyan rendszert szemlél, amit mélyen ismer, mert maga tervezte azt. A történet az emberi nyomozás, az általános bizalmatlanság és a teljes kontrollt biztosító megfigyelő mechanizmus közötti átmenetet vizsgálja.
A mesterséges intelligencia, ami az ítéletet hozza, a feszültség központi figurájává válik, egyben ellenfélként és tükörként is, egy olyan férfival szemben, aki szakmai hibáival kénytelen szembenézni. A film egy olyan környezet kisiklásaira fókuszál, ahol az igazságszolgáltatás előrejelző modelleken alapul, miközben a főhős küzd egy olyan rendszerrel, amelyet maga is hozzájárult legitimizálni. A cselekmény továbbra is a visszaszámlálás körül forog, és a feszültség abban áll, hogy az intuíció emberi tapasztalata és az algoritmikus hidegség között feszülnek egymásnak a vélemények.
A featurefilm a Timur Bekmambetov vizuális munkásságának folytatását képviseli, melyben hangsúlyosan alkalmazza a digitális felületeket és az immerszív eszközöket. Valós helyszíneken, technológiai környezetekkel gazdagítva forgatták, a film egy futurisztikus építészeti világot mutat be, ahol a kontroll a pörgő adatfolyamokon keresztül valósul meg. A trailerek máris egy olyan világot rajzolnak fel, ahol a gépi igazságszolgáltatás dominál, ez a téma folytatása az olyan műveknek, mint a Minority Report vagy az I, Robot.
A hangulat változik az összpontosított akciók, a pszichológiai feszültség és az algoritmikus rendszer torzulásainak megfigyelése között, a kalandfilmek jövőbelieső vonulatában. Chris Pratt egy sarokba szorított férfit alakít, aki próbálja visszavenni az irányítást egy olyan eszköz felett, amit korábban uralni hitt, míg Rebecca Ferguson az MI-t olyan kettősséggel ruházza fel, ami a tiszta racionalitás és a homályos aggodalom határán egyensúlyozik. A film a tudományos-fantasztikus és a disztópikus elbeszélések rajongóinak szól, különösen azoknak, akik az automatizált igazságszolgáltatás dilemmáira kíváncsiak.
Véleményünk az Bizonyára bűnös című filmről:
Bizonyára bűnös 2029-ben játszódik, egy olyan jövőben, amely alig tér el a miénktől, ahol a büntető igazságszolgáltatás határán átléptek: a legszigorúbb ítéleteket immár mesterséges intelligencia hozza meg. Tíznyolc vádlott már végzett előttem, tizennyolc ítélet, tizennyolc kivégzés. Amikor egy nyomozó elköveti felesége meggyilkolását, mindössze kilencven perc áll rendelkezésére, hogy az ítélet nélkülözhetetlen gépezetével szemben bebizonyosodjon károsulttal való ártatlanságáról. A film ekkor egy radikális kihívást vállal: egy időben játszódó, megkerülhetetlen történet, ahol a tárgyalás valódi élet- és halálharcává alakul.
Bár a kritikusok többsége kedvezőtlenül értékeli, a Bizonyára bűnös mégis meglepően erőteljes filmes élményt nyújt. Sokak számára a koncepció csak egy vicces tech-díszletnek tűnt, a film azonban teljes mértékben kiaknázza a módszert, mint drámai erőt. Az időszakos narráció nem csupán formai eszköz: folyamatos feszültséget és gyors ritmust teremt, amelyben a néző nem találhat nyugalmat. Minden perc számít, minden döntés súlyos lehet, minden információ fordulópont lehet. A film végig lendületben tart, hatékony és megrázó módon.
A rendezés, amit sokan ridegnek tartanak, valójában tökéletesen illeszkedik a témájához. Interfészek, kijelzők, adatáradatok, holografikus vetítések: a tudatosan klinikus esztétika hozzáad egy érzést, mintha egy olyan világban lennénk, ahol az emberiség fokozatosan szinte szétolvad a statisztikába. A képernyő-élet (screen-life) stílus választása tovább fokozza ezt a nyomasztó érzést, mintha a főhős máris a logikai algoritmus ítéletében fogva érezné magát. A líraiság hiánya nem gyengeség, hanem szándékos döntés, amely kifejezi a jogrendszer leírt dehumanizálódását.
A film egyik legnagyobb erőssége azonban a központi antagonista, akit Rebecca Ferguson játszik. Szándékosan tartózkodó, szinte már testetlen megjelenésével az IA-ítélő szigorú és lényegre törő szerepkörében érzetet kelt. Nem robotikus, hiperérzelmi vagy karikírozó gonosz szörnyeteg, hanem egy csendes, logikus, megkérdőjelezhetetlen hang – ez teszi azzá, ami: ijesztővé. Az MI nem gyűlöl, nem kételkedik, nem bocsát meg: csak számol. És ebben a világban a számítás egyszerűen elég a végső ítélethez.
Amit igazán megkülönbözteti, az a film mögöttes mondanivalója. Nem kizárólag a technológia bírálatára fókuszál, hanem arra kérdez rá, hogyan viszonyulunk kollektívan a morális felelősség delegálásához. Mit jelent az, ha egy algoritmus dönti el az élet és halál kérdésében? Lehet-e igazságosságról beszélni felelősségérzet, intuíció vagy emberi gyarlóság nélkül? A végső felismerés – miszerint ezek a vádlottak lényegében nem különböznek más emberektől – olyan, mint egy durva figyelmeztetés. Ez a jövő nem távoli disztópia, hanem a mai kifogásainknak, erkölcsi megalkuvásainknak lehetőségen túlmutató kiszélesítése.
Persze, a forgatókönyv nem pompázik bonyolult csavarokban, néhány mellékszereplő kevésbé hangsúlyos. Ám a film ezt kompenzálja áttetsző ritmusával, értelmezési tisztaságával és elkötelezettségével. Míg más sci-fi-alkotások a komplexitásig próbálják fokozni a részleteket, a Bizonyára bűnös a nyíltságot és az elsöprő sürgetést választja – ezt a leegyszerűsítést pedig szintézisként fogadja el, mint fegyvert.
A Bizonyára bűnös egy feszült, lebilincselő és mélyen elkeserítő sci-fi kísérlet. Egy olyan alkotás, amely nem a szórakoztatásra törekszik, hanem arra, hogy a nézőt egy kényelmetlen kérdés elé állítsa: mikor fogadtuk el, hogy az igazságszolgáltatás már nem emberi? Egy talán nem tökéletes, de rendkívül hatékony és időszerű mű a jelen sci-fi palettáján.
Bíróság elé állítva
Film | 2026
Mozibemutató: 2026. január 28.
Thriller, sci-fi | Hossz: ismeretlen
Rendező: Timur Bekmambetov | Szereplők: Chris Pratt, Rebecca Ferguson, Annabelle Wallis
Eredeti cím: Mercy
Nemzetiség: Amerikai Egyesült Államok
Vádlott bűnösnek napjaink előrevetítő történetmesélő trendjének része, amelyben az ember helyét és a döntéshozó rendszerek jogosságát kérdőjelezi meg. A film feszült narratívát és etikai gondolatokat ötvözve egy sötét jövőt fest, ahol a hibás emberi döntéseket felválthatja egy kíméletlen algoritmikus igazságszolgáltatás.
Hogy tovább élvezhesd a mozi élményt, tekintsd meg a januári mozipremeket, a jelenleg futó filmeket és a éves sci-fi kínálatunkat.
Ez az oldal tartalmazhat mesterséges intelligenciával támogatott elemeket, további információ itt.
