Wild Horse Nine: kritikánk a finomság és a túlzás határán

Némely film történetét könnyű elmesélni. A Wild Horse Nine azonban ellenáll az összefoglalásnak: a cselekmény felvázolása nem adja vissza a párbeszédek élvezetét, a szereplők különösségét és azt, ahogyan a film hitelessé teszi a mélységesen abszurd szóváltásokat. Martin McDonagh filmjének sikere ebben az elegyben rejlik; Franciaországban 2026. november 4-én kerül a mozikba.

A történet a 1973-as chilei államcsíny előtt játszódik. Chris-t, akit John Malkovich alakít, és Lee-t, akit Sam Rockwell kölcsönöz a szerephez, a Santiago-i felettese, MJ utasítására a Húsvét-szigetre küldik, akit Steve Buscemi alakít.

A sziget monumentális szobrai közepette a hosszú ideje együtt dolgozó két partner visszatalál a régi műveletekhez és az épp készülő összeesküvésekhez. Utazásuk irányt vált, amikor Chris közelebb kerül két lázadó egyetemista lányhoz, akiket Mariana Di Girólamo és Ailín Salas alakít.

Fekete komédia finom humorral és nehéztüzérséggel

A Wild Horse Nine finomsága nem abban rejlik, hogy mindvégig árnyalt. A film képes megragadni egy apró nüanszt, majd a néző arcába vágni egy nyilvánvaló igazságot, provokálni, vagy az abszurditásig elnyújtani egy párbeszédet. Néha szinte zavarba ejtő lendülettel dönget nyitott kapukat. Ez a tudatos nehézkesség a humorának is része, minden örömteli és potenciálisan irritáló vonásával együtt.

Ez a nagy kontraszt különösen meggyőző volt számunkra. A szereplők nem mindig veszik a fáradságot, hogy finoman fogalmazzanak, kapcsolatukban azonban finomabb érzések is felszínre törnek. Az élvezet éppen ebből az együttélésből fakad: egy képtelenség sem akadályozza meg, hogy egy beszélgetés valami érzékeny dologról áruljon el valamit, az érzelem pedig sosem tünteti el teljesen azoknak a különcségét, akik életre keltik.

A fekete humor, az abszurditás és az emberség ilyen ötvözése a Coen fivéreket idézi. Ugyanaz a különös öröm tölti el az embert, amikor erkölcsileg kétes figurákat követhet, akik a saját ügyeikkel vannak elfoglalva, miközben körülveszi őket a világ súlya. A párhuzam mindenekelőtt a hangvételt világítja meg: nevethetünk ezeken a szereplőkön, megszerethetjük a kapcsolatukat, miközben tisztában maradunk azzal, mit képviselnek.

John Malkovich és Sam Rockwell hihetővé teszik az abszurdot

John Malkovich egy hihetetlen figurát alakít, akinek különlegessége a film egyik legnagyobb vonzereje. Szavai, reakciói és az, ahogyan részt vesz a párbeszédekben, különleges ízt adnak a dialógusoknak. Vele szemben Sam Rockwell is remekül megállja a helyét. Kettejük párosa olyan jól működik, hogy öröm nézni, ahogy beszélgetnek, függetlenül attól, hogy a társalgás éppen mennyiben viszi előre a cselekményt.

A párbeszédek ízesek, még akkor is, amikor valószínűtlen kitérőket tesznek. Ebben rejlik a film egy másik paradoxona: a szóváltások egészen elrugaszkodottá válhatnak anélkül, hogy ne hinnénk azoknak, akik mondják őket. Hitelességüket a két férfi kapcsolata adja: az a benyomás, hogy közös múltjuk van, és megvan a maguk sajátos módja arra, hogyan viseljék el egymást.

A zene tovább fokozza az élményt. A történetet kísérő dalok hozzájárulnak a film hangulatához, és arra ösztönöznek, hogy a vetítés után is tovább élvezzük az élményt. A párbeszédekkel és az alakításokkal együtt ezek is azt teszik, hogy a filmet könnyebb átélni, mint elmesélni.

• Olvassa el még
• Top mozik Párizsban

Egy humortól is távol maradhatunk

A Wild Horse Nine azonban nem mindenkinek lesz egyértelműen kedvére való. Provokációi, hosszadalmas beszélgetései és hangnemváltásai távolságtartásra késztethetnek. Ami minket megnevettet a finomság és a nagyágyúk közötti ellentéten, másoknak talán túlhangsúlyozottnak tűnhet. A filmélmény szempontjából sokat számít, mennyire tudunk azonosulni ezzel a párossal és a humorával.

A film különösen azoknak szól, akik kedvelik a fekete komédiákat és a különc karaktereket, szeretnek elidőzni a párbeszédeken, és elfogadják azok kitérőit. Kevésbé fog tetszeni azoknak a nézőknek, akik könnyen befogadható vígjátékra vagy az akciót és a jól kiszámítható cselekményvezetést előtérbe helyező kémfilmre számítanak.

Számunkra éppen ezek az ellentmondások adják a Wild Horse Nine gazdagságát. A film hol nagyon kifinomult, hol szándékosan túlzó, és bár abszurd, központi kapcsolatában mégis hihető; Malkovichban és Rockwellben pedig kiváló színészekre talál. Szemünkben igazi gyöngyszem, feltéve, hogy fogékonyak vagyunk erre a humorra, amely éppúgy képes betalálni, mint ahogy szeret nagyot ütni.

A szereplőgárda szintén tartogat meglepetést Tom Waits és Parker Posey személyében. Parker Posey a The White Lotus című sorozatban nyújtott alakítását követően újra a fekete humor felé fordul, míg Tom Waits Martin McDonagh-dzsel folytatja az együttműködést a Seven Psychopaths után.

Wild Horse Nine új együttműködést hoz Martin McDonagh és Sam Rockwell között, akit a rendező már a Seven Psychopaths és a Three Billboards: Les Panneaux de la vengeance című filmekben is viszontláthatott. A rendező ezúttal is visszatér a Searchlight Pictures-hez, a Blueprint Pictures-hez és a Film4-hez a Les Banshees d’Inisherin után.

A filmet 2026 szeptemberében mutatták be a 83. Velencei Filmfesztivál hivatalos versenyében, és ez a bemutató John Malkovichnak a Volpi-kupa a legjobb színészért díját hozta. E díj elismeri Chris, a korosodó ügynök alakítását, akinek múltja és módszerei a küldetés során kerülnek előtérbe.

Hossza 1 óra 58 perc. Ez a brit–amerikai–chiléi koprodukció Graham Broadbent, Pete Czernin, Martin McDonagh és Anita Overland közreműködésével készült. A forgalmazást a Searchlight Pictures biztosítja.

Fedezze fel a novemberben moziban látható filmeket, a jelenleg mozikban játszott filmeket, valamint a most és a közeljövőben mozikba kerülő thrillerekből összeállított válogatásunkat is.

Ez az oldal tartalmazhat mesterséges intelligenciával támogatott elemeket, további információ itt.