A 19. században a Temple sugárút, mely ma Párizs 3. és 11. kerületében található, a Bűn sugárútnak hívták. Ez a név arra utalt, hogy itt mentek fel a népszerű színházak, melyek nap mint nap látványos melodrámákat játszottak — szerelmi intrikák, elrablások, bosszúk és hamis gyilkosságok sorozata volt a kínálat része.
Miért becézték egykor a párizsi Tempe boulevardját a "Bűnök Sugárútjának"?
Miért nevezték egykor Párizsban a Templom sugárutat a "Gyilkosság sugárútnak"? Nézzük meg ennek az igen különleges és érdekes múltnak az emlékét, amely a XIX. század egyik legnépszerűbb színházi központjává tette ezt az utcát, ahol a vérfagyasztó melodrámáktól a nagy sikereket arató szórakoztató műsorokig minden megtalálható volt. [Olvass tovább]
Világhírű színházak sorával találkozhatunk itt, mint például a Funambulus Színház, a Gaié Színház, a Lyrique Színház, a Víg bemutatók vagy éppen a Délassements-Comiques.
1862-ben, a város modernizálásának nagyivű projektje keretében, melyet báró Georges‑Eugène Haussmann irányított, a Templom sugárút nagy részét eltüntették, hogy szélesebbé tegyék az útvonalat és kialakítsák a Köztársaság terét.
Ez a bontás a legtöbb olyan mozit bezáráshoz vagy megszűnéshez vezetett, amelyek híressé tették a sugárutat. Ugyanakkor nem minden színház tűnt el teljesen, hanem újraépült vagy áthelyezték őket a munkák előtt vagy után:
A Gaîté Színház 1862-ben épült újjá a Papin utcán, a Művészetek Teréhez közeli területen, ugyanaz a társulat számára. Ebből az épületből később ismert lett a La Gaîté Lyrique néven.
Az Ambigu-Komikus Színház, bár korábban létezett, mint a Gyilkosság Sugárútja, az 1800-as évek elején tűzvész után a sugárúton kívül újraépítették, majd másutt folytatta pályafutását Párizsban. Véglegesen 1966-ban szűnt meg.
Más helyeken azonban nem volt ilyen szerencséjük, például a Théâtre des Funambules. Egyszerűen» lerombolták őket a nagy munkálatok során, és egyáltalán nem helyezték át vagy építették újjá máshol.
Az összes terem közül csak egy tudta elkerülni a fizikai megsemmisülést a b dzsámi sugárúton: A Déjazet Színház, amely a 41. Boulevard du Temple számon található. Ennek oka egy praktikus történelmi részlet: a munkálatok során csak a sugárút páros oldala kapott mélyreható átalakítást, míg a páratlan oldalon – ahol a színház is helyet foglal – nem történt nagyobb bontás.
1890-es közepén alapították, majd 1859-ben átnevezték Virginie Déjazet színésznő tiszteletére, ez a színház ma is rendszeresen bemutat előadásokat, így a híres Bűnök Boulevardjének utolsó megmaradt emléke.
Miután a többségük either lebontották vagy máshol építették újjá a boulevard színpompás intézményeit, a Déjazet Színház továbbra is az egyetlen színház, amely eredeti helyén, a régi Bűnözői Sugárúton működik. A Déjazet Színház nem csupán az egyetlen túlélő maradt a Bűnözői Sugárúton, hanem építészeti és kulturális értéke is elismert. Az épület 1990. december 6-án került be a Kulturális Örökség nyilvántartásába, ami bizonyítja annak jelentőségét Párizs kulturális és építészeti öröksége szempontjából.
Első pillantásra a színház homlokzata szerénynek tűnhet, hiszen a boulevardon álló házsor takarásában rejtőzik. Ám ez a nyugalmat sugárzó külső valójában évszázadokon át tartó építészeti történelmet rejt magában. A jelenlegi épület az 1770-ben, François-Joseph Bélanger építész által épített régi lajuára alapul, amelyet az Artóiss grófja kért, aki később via Charles X néven vált uralkodóvá. Kezdetben ez nem színházként készült, hanem egy olyan helyiség volt, ahol a 18. századi aristokratikus sportnak, a játék de pauménak adottak lehettek a gyakorlási lehetőségek.
A helyszín folyamatos átalakulásai — a hangszeres játék helyszínéről fürdőövezetdé vált a forradalom idején, majd kávé‑koncert helyszín és végül színházként működött — nyomokat hagytak a belső építészetben, még akkor is, ha a külső homlokzat az idő során alkalmazkodott a stílusokhoz és a felhasználási módokhoz.
Belső térben a színház megtartotta az olasz stílusú terem elrendezését, amely jellemző a hagyományos európai művészeti helyszínekre, és szoros kapcsolatot teremt a színpad és a közönség között. Ez az elrendezés mély színpaddal, rendezvényszínnel és egymásra helyezett karfákkal jellemezhető, így a nézők többsége közvetlenül láthatja a színpadon zajló eseményeket.
Az eredeti dekoráció — bár az évek során átalakult — még mindig a 19. századi színházak esztétikáját idézi, gazdag fából készült elemekkel, bársonyos szövetekkel és olyan díszítésekkel, amelyek a párizsi történelmi színháztermeket idézik.
Az épületben helyet kapott Honoré Daumier, az egyik legismertebb 19. századi karikaturista és festő által alkotott freskók, melyek tovább növelik annak művészeti és történelmi jelentőségét. Ezek a romantikus figurális felületek hozzájárulnak a hely egyedülálló hangulatához, ahol a népi humor, a színpadi show és a kulturális emlékek egyaránt jelen vannak.
Az életében számos belső átalakuláson ment keresztül a színház, különösen 1939-ben, amikor filmnek alakították át — így elfedték vagy módosították bizonyos páholyokat és erkélyeket — majd a 70-es és 80-as években, amikor újjáépítették és színházteremmé alakították át. Még ezek a működési változások sem érintették a tartós szerkezetet és a történelmi tömegeket, ez lehetővé teszi ma is, hogy érezzük a színházi hagyományok folyamatos jelenlétét a 19. század óta.
Ez az oldal tartalmazhat mesterséges intelligenciával támogatott elemeket, további információ itt.
Miért becézték egykor a párizsi Tempe boulevardját a "Bűnök Sugárútjának"?
