Mióta bejelentették, hogy 2024 szeptemberében újraalakulnak, és egy szupererős show-t adnak a párizsi La Défense Arénában, a Linkin Park úgy tűnik, hogy a székük szélén él. Az alternatív rockzenekar élőben is bejárta a világot, fellépett Bogotában, São Paulóban, Mexikóvárosban, Tokióban és Austinban, nem is beszélve a müncheni Bajnokok Ligája-döntőről. Lemezfronton sem tétlenkedett a Linkin Park: megjelent a"From Zero" című album meglepő instrumentális változata, valamint az album deluxe kiadása, amely az "Up From the Bottom " című számot is tartalmazza.
Mielőtt Észak-Amerikába indulnának egy 25 dátumból álló koncertsorozatra, és 2026 tavaszán visszatérnének Európába, a Linkin Park az elmúlt hetekben 14 európai városban állt meg, stadionok és fesztiválok keverékében játszva. Június 23-án a zenekar egy kissé kiábrándító szettel zárta a Clissonban megrendezett Hellfest fesztivált. De ez talán annak volt köszönhető, hogy a zenekar két nappal korábban a svájci Bernben az utolsó pillanatban lemondta a fellépést, egy "zenekaron belüli egészségügyi probléma " miatt.
A 2024 novemberében a párizsi La Défense Arénában adott koncert őrült energiájának és eufóriájának visszaszerzése iránti vágytól hajtva lehetetlen volt kihagyni ezt az új Linkin Park-koncertet a Stade de France-ban 2025. július 11-én. Annál is inkább, mivel ez volt az első fellépésük a párizsi helyszínen, és egyben az utolsó nyári koncertjük Európában. Így hát itt állunk most péntek este a Stade de France lelátóin, türelmetlenül várva, hogy ismét számos slágerük ritmusára rezegjünk.
A Linkin Park párizsi visszatérése előtt azonban nem egy, hanem két előzenekart is várhatott a közönség. Az amerikai rapper JPEGMafia szettje után 19.50-kor a One Ok Rock vette át a szót, dörgő tapsvihar közepette. Az együttes korántsem ismeretlen a fővárosban, különösen a fiatalabb generáció körében. A japán rockzenekar már játszott a párizsi Trianonban, az Olympiában és a Zénith de La Villette-ben. A zenekar 2025 októberében azAccor Arénában is fellép a "Detox European Tour " keretében. Ezt megelőzően a One Ok Rock a Linkin Park előzenekaraként lépett fel a Stade de France-ban, nem is akárhogyan! A japán zenekar pedig egy fokkal feljebb emelte a hangulatot fertőző energiájukkal és ultradinamikus számaikkal, amelyeket egyértelműen a Linkin Park ihletett. Külön említésre méltó volt Colin Brittain jelenléte, akit meghívtak, hogy gitározzon a "We Are" című számban.
Nem sokkal este 9 óra előtt a Stade de France zsúfolásig megtelt. A zenekar logójával ellátott pólók bőven akadtak a boxban és a lelátókon. Fiatal tinédzserek vagy negyvenesek, a Linkin Parknak sikerül több generációt összehoznia a zenéje köré. A közönségben fokozatosan nő az izgalom. Általános hullámzás indul meg. Az óriáskivetítőkön megjelent a 21.05-kor induló 10 perces visszaszámlálás. Ennyi kell ahhoz, hogy a rajongók tombolni kezdjenek. Ahogy teltek a percek, a hangulat egyre inkább felpörgött, miközben az"Emily Párizsban" című sorozat főcímdalának egy részlete visszhangzott a párizsi helyszínen. Aztán 21.15-kor Alex Feder, Colin Brittain, Dave 'Phoenix' Farrell és Joe Hahn egymás után léptek a színpadra, majd csatlakozott hozzájuk Mike Shinoda és Emily Armstrong, akik erre az alkalomra napszemüveget és fekete bermudanadrágot viseltek. A boxban mobiltelefonok hada emelkedett a magasba, hogy megörökítse a belépőt.
A 'Somewhere I Belong ' című, annak idején Chester Bennington által híressé tett zenekari klasszikussal indította a kombó a szettjét. A zenekar gyorsan követte a mámorító 'Crawling ', majd az 'Up From the Bottom ', amely a'From Zero' Deluxe Edition lemezről származik. A rajongók elkezdték éljenezni Emily Armstrongot és megállás nélkül kiabálni a nevét. Láthatóan meghatódott a sok szeretettől, az énekesnő nem vesztegette az időt, és egy szívet küldött nekik a kezével. Mike Shinoda a maga részéről megpróbált megszólalni, de az ujjongó tömeg hamar félbeszakította. Emily Armstrong franciául kiabálta, hogy"Vive la France".
A "Lying From You" ezután a Stade de France-ban csendül fel, majd az erőteljes "The Emptiness Machine" következik. Varázslatos látni, hogy ez a csak 2024 novemberében megjelent szám élőben ekkora lelkesedést vált ki. Aztán jött a "The Catalyst ", a "Burn It Down ", a "Stained ", nem feledkezve meg a kiváló "Two Faced "-ről, Emily Armstrong és Mike Shinoda remek formában a színpad elején... Hamarosan világossá vált, hogy a Linkin Park egy időutazásra visz minket, tisztelegve a legújabb dalok és a régi slágerek előtt, amelyek egy egész generációt fémjeleztek a 2000-es években. Ezen a péntek estén a slágerek egymás után jöttek, a Linkin Park őrületes energiájával és a közönség túlfűtött hangulatával minden alkalommal. Még néhány circle pit is volt a boxban. A zenekar, akárcsak a közönség, el van szállva, minden másodpercet élveznek.
A Mike Shinoda által remekül előadott 'When They Come For Me/Remember The Name ' című mashup után a hangulat megváltozik. "Let me out, set me free... " - sikoltja Emily rekedtes hangján. A "Casualty ", a"From Zero" legdühösebb száma a Stade de France-ból robbant ki a tomboló tömeg előtt. A rajongók még euforikusabbá váltak, amikor felcsendültek a "One Step Closer " első hangjai, amelyhez a One Ok Rock énekesnője is csatlakozott. A "Casualty" és a "One Step Closer " két olyan szám, amelyEmily Armstrong énekesi erejét mutatja be. Reszelős, robbanékony hangja magával ragad és lenyűgöz minket. Ha sokan még kételkedtek volna az énekesi képességeiben, az énekesnő minden bizonytalanságot eltöröl, és mindenkit egyetértésre késztet.
A színpadon nyilvánvaló a Mike és Emily közötti cinkosság. Miközben Mike énekel, még mindig szélesen mosolyogva, Emily táncol és ugrál. Míg az előbbi időt szakított egy kis közönségkielégítésre, és egy rajongó kérésére egy papírlapra felrajzolta egy rajongó leendő tetoválását, addig az utóbbi improvizált és elénekelte a Led Zeppelin"Immigrant Song"-ját.
És ez a lelkesedés korántsem lankad. A tiszta élvezet pillanata volt, amikor a zenekar a "Numb"-ot, majd az "In the End"-et adta elő erővel és energiával, amit a Stade 80 000 nézője kórusban vett át. Emily erre az alkalomra nem habozott felvenni egy párizsi barettet és egy trikolór zászlóba burkolózni, mindkettőt nem sokkal korábban dobta ki a tömeg. A stadionban lévő szurkolók el voltak ragadtatva. Persze nem lehet nem Chester Benningtonra gondolni. De Emily Armstrong meg sem próbálja lemásolni elődjét, és egyedi hangjának köszönhetően stílusosan és energikusan viszi végig ezeket az időtlen slágereket. Csak tapsolni tudunk az előadásának, aminek még nincs vége. Újabb nagy sláger következik, amikor az énekesnő a 'Papercut'-ot adja elő, mint egy felbőszült oroszlánlány, majd a 'Heavy Is the Crown ' című elsöprő erejű sláger következik, amelyet egy több másodpercig tartó rekedt, ujjongó üvöltés szublimál. Elgondolkodtató, vajon mi lehet a titka, hogy nem törik össze a hangja.
Az éjszaka már leszállt Seine-Saint-Denis-ben, és a show teljesen új dimenziót kapott a stadiont megvilágító fényekkel, a gödör felett repülő lézerekkel, a CO2-sugarakkal és a színpad fölé függesztett két kockával, amelyek élő képeket közvetítenek a koncertről és a látványvilágról.
A lendületes 'Bleed It Out ' című számmal, és egy konfettizápor alatt a Linkin Park úgy döntött, hogy befejezi ezt az erőteljes, felturbózott és sikeres szettet. Körülbelül két óra elteltével azzal az érzéssel távoztunk, hogy a tavaly ősz óta Franciaországban, a párizsi La Défense Aréna és a Hellfest előtt adott három koncertjük közül a legjobbnak lehettünk szemtanúi.
Emlékeztető
