Az egyik legmeghatározóbb nevét a progresszív metalnak, a Deftones továbbra is tartja a szívünkben, több mint három évtizeddel első albumuk megjelenése után. Ezt bizonyítja legújabb, augusztus 22-én megjelent nagylemezük, a Private Music. A kaliforniai zenekar tízedik stúdióalbuma megerősíti, hogy még mindig van mit mondanunk, olyan lendületes és hatásos dalokkal, mint a My Mind Is a Mountain vagy a Milk of the Madonna.
Így hát, az album méltó és rendes védelméért a Deftones nagyon jó ötletet talált ki, amivel visszatértek az európai koncertkörútjukra, és ezzel a turnéval kezdtek: Párizsban! Meg kell jegyezni, hogy a legutóbbi koncertjük a párizsi csarnokban 2017-re nyúlik vissza. Akkor az amerikai banda az Olympia Színházban játszott. Közel kilenc év elteltével ismét megmutatkozik közönségének a párizsi színpadon, és az Adidas Arénában adnak koncertet. Természetesen, a jegyek már az elővételben kiválóan fogytak. 2026. január 29-én az észak-párizsi helyszín megtelik, a belépő gyorsan elfogyott. A rajongók, köztük sok fiatal, csütörtök este 19:45 körül már sokan sétálgatnak az aréna folyosóin, míg mások türelmetlenül állnak a merchandising standok előtt, abban reménykedve, hogy sikerül beszerezni az együttes egy-egy 45 eurós pólóját.
Az első két előzenekar után végül 21:42-kor lép színpadra a Deftones. A látvány letisztult, három szőnyeg van a padlón, néhány lépcső vezet a billentyűk és a dob között, amelyeket később Chino fog használni, egy nagy háttérvetítő, valamint rengeteg fény van elhelyezve a padlón, oldalakon, sőt akár felakasztva is. A közönség, amely már az Denzel Curry fellépése után fel volt hevülve, pillanatok alatt indulásra kész, amikor Chino Moreno megjelenik a színpadon. A lelátón ülők hamar felállnak, és egészen az este végéig végig állva maradnak.
És Deftones erős kezdéssel indít a "Be Quiet and Drive (Far Away)". Gyorsan followszik a mozzanata, miközben apró ugrásokkal és nem túl gyors léptekkel halad. Futballcipőt visel, inget és rövidnadrágot, így láthatóak a fehér sportzoknijai, Chino Moreno pedig bátran felmászik a keverőpultok mögé. Nincs 52 éves, de a Deftones vezéregyénisége szinte energiaitalnak tűnik. Még a vezetékes mikrofon ellenére is rendszeresen járkál színpad két oldalán. A Deftones gyorsan követi a "locked club" című számmal. A legutóbbi album borítóján látható kígyók megmozdulnak a képernyőn, és kiderül, hogy a kaliforniai csapat a régi slágereket és vadonatúj dalokat váltogatva fogja szórakoztatni a közönséget az egész koncert során.
A "ecdysis" című dal, a nélkülözhetetlen és fülbemászó "Diamond Eyes" és "Rocket Skates" a "Adidas Arénában" csendülnek fel, ahol minden alkalommal azChino Moreno által bemutatott csillogó energia tölti meg a termet. Az énekes kiszámíthatatlanul szenvedélyes sikolyokkal feszült bele a dallamba, miközben hajlékony testével is mozgásban tartja az összes figyelmet. Ennek eredményeként? A Deftones frontembere minden tekintetet magára von. Nehéz versenyezni a karizmatikus Chino mellett a gitárosStephen Carpenter vagy akár a dobos Abe Cunningham helyett.
Majd következik a "Digital Bath", a páratlan sikerrel, "my mind is a mountain" című legújabb albumról, a lenyűgöző "Rosemary" vagy épp az "infinite source" dal, miközben a csillogó, precíz animációk folyamatosan futnak a hatalmas vásznon. Chino Moreno rövid szünetet iktat be, hogy lecserélje átázott inget egy fehér pólóra, majd odalép a közönséghez, és megköszöni, hogy velük lehetnek. "Jól vagytok, jó estét kívánok mindenkinek?", kérdezi, és az euforikus kiáltások zengik be a pitet és a páholyokat. Az atmoszféra sokkal feldobottabbá válik, mikor megszólalnak az első hangok a "Change (In the House of Flies)" című számból. Gitárjával Chino néhány vad mosh-ra ösztönöz a tömegben. A háttérképernyőn narancssárga nap kel fel lassan, majd a szám végén ér el csúcspontra, fokozva az élmény intenzitását.
A műsor lelkesedése továbbra is töretlen, amikor az "Genesis" és a "Milk of the Madonna" című számokat játszák, ezzel bemutatva a Deftones sokszínű zenei palettáját.
Körülbelül 1 óra 15 perc eltelte után Deftones levonul a színpadról, hogy aztán visszatérjenek egy hatalmas ráadással. Az „Cherry Waves” után a rajongók már szinte felrobbannak az örömtől, amikor megszólalnak az első hangok az energikus „My Own Summer (Shove It)” című dalból. Nem meglepő módon, a közönség pörög, testük vadul és ellenállhatatlanul mozog e 1997-es slágerre. Egy olyan számról van szó, ami mély nyomot hagyott bennünk, és mintha az idő nem tudná megkerülni. És akkor még inkább a régebbi dal, a „7 Words” (1995) következik, amellyel Deftones fejezi be közel másfél órás szettet, bebizonyítva, hogy az örök klasszikusok csoportjához tartozó zenekar még több mint 30 évvel a megalakulásuk után is lehet a koncertszínpaden a legmegbízhatóbb alternatív metal szupersztár. Csak egy apró csalódás ért minket: a csütörtöki este az Adidas Arénában nem szerepelt a „Deftones” album dalai közül. Bárcsak hallhattunk volna például „Minerva” vagy az „Hexagram” című számokat is.
Emlékeztető:
