Hatalmas visszatérés kilenc évnyi európai hiányzás után! Az elmúlt kilenc évben a System of a Down-ért rajongók soha nem adták fel, hogy egy napon élőben lássák kedvenc együttesüket Franciaországban. Végül a Stade de France, Párizs kapujában, döntött úgy, hogy Serj Tankian, Daron Malakian, Shavo Odadjian és John Dolmayan az új európai turné keretében telepednek le. Ez először fordul elő e méltán ismert alternatív metal-csoporttal, amely eddig sosem lépett fel ebben a mítoszstadionban, Seine-Saint-Denisben.
Ez a 2026. július 2-a, az amerikai együttessel Párizsban és az Île-de-France-ban található helyszínen zajló első koncerten, a közönség már a rajtnál járt. 2001 óta, amikor a második lemez, a Toxicity világsikert aratott, a rajongók felnőtték és meg is öregedtek. Mindez azonban semmit sem vont le az élő hangulatból: a lelkesedés és az izgalom, hogy élőben visszatérhet ez a meghatározó alternatív metal együttes Párizsba, érezhetően jelen van. A SOAD feliratú pólók pedig most is rendre ott virítanak a lelátókon és a pitben ezen a csütörtök estén.
De még mielőtt headbangelésre és pogózásra lendülnénk a System of a Down játékaira, a Stade de France közönsége két egészen különleges előzenekart élvezhetett. Elsőként a Acid Bath lépett színpadra. A fiatalabb generáció számára viszonylag kevesen ismerik őket, pedig a sludge tremolásban ismert amerikai formáció nemrégiben újra összeállt: 1997-ben szüneteltették a pályát, miután basszusgitárosuk, Audie Pitre halálos balesetet szenvedett. Idén tehát visszakerülnek a porondra, többek között a Hellfesten is, s természetesen a SOAD előtt szórakoztatják a közönséget.
Nehezebb volt megnyitni az estét, de a Louisianából származó quintett remekül helytállt. Egy rövid bevezető az ikonikus "Black Sabbath" előtt, a Black Sabbath előadásával az est 18:30 körül indulva, Acid Bath öt korábbi szerzeményt adott elő, köztük a különösen kedvelt "Tranquilized" és "Bleed Me an Ocean". Dax Riggs énekének egyedi hangja libabőrt okoz, miközben a doom metal, blues és goth rock keveréke gyorsan elvarázsol. Biztos: ennek az amerikai zenekarnak jó döntés volt újraalakulni, és 27 év után visszatérni a színpadra.
Másik stílus, másik banda a Queens of the Stone Age képében. Az amerikai formáció Josh Homme karizmatikus vezetésével 19:30-kor a Stade de France színpadára lépett, egy órás, kifogástalanul pörgő, ritmikus szettet adott elő, amely a legnagyobb slágereik néhány darabjával tette emlékezetessé. "Little Sister", "Go With the Flow", "Sick, Sick, Sick", de persze "No One Knows", amit a nézők nagy része együtt énekelt, vagy épp "Run, Pig, Run", amelyet a zenekar 2008 óta nem játszott élőben... Ezekből lettek az este első circle pits-ei, és a QOTSA rendkívül elvarázsolta a Stade de France közönségét szemmel és füllel egyaránt, és bennünket is!
Most már csak pár perc választ el bennünket a System of a Down koncertjétől, és a közönség egyre hevesebb ovációval hangolja a hangulatot. A páholyban egy rajongó a "Où est Charlie ?" jelmezében felmászik egy barátja vállára, és óriási tapsot indít!
Néhány örmény zászló is feltűnik a szélben — a zenekar tagjainak gyökereire utalva. 21h10-kor végre kialszanak a fények, és az amerikai együttes tomboló taps közepette ragadja meg a színpadot.
A SOAD a "X" című dallal nyitja a koncertet, amely a "Toxicity" albumról származik. SOAD úgy dönt, ezzel kezdi az estét. Fején sapka, az orrán pedig a napszemüveg szorosan ráfeszülve, Daron Malakian nem késlekedik katartikus kiáltást hagyni el. Kiderül, hogy a több hangszeres és örmény–amerikai énekes óriási formában van, akárcsak társai Serj Tankian, Shavo Odadjian és John Dolmayan. SOAD nem veszteget egy percet sem, és azonnal ráveti magát a dübörgő "Prison Song", amely rengeteg pogo-t vált ki a mosh-pitben. Ezután érkeznek a még erősebb "Violent Pornography" és "Mr. Jack", ahol Serj Tankian a billentyűknél, majd gitárral a kezében látható.
Fekete ruhában mindenki, kivéve Shavo Odadjian, aki ezen az estén sárga hosszú zoknit visel, a SOAD tagjai úgy tűnik, örömmel térnek vissza Párizsba annyi év után. Többször is észre lehet venni Serj Tankian mosolyát. A rajongók pedig felpörögve várják a folytatást, miközben a műsor még csak most kezdődik. A pitében cipők és pólók repülnek a fejek fölé. A karzaton alul a nézők továbbra is talpon vannak. A lábak, a fejek és a testek úgy mozognak, mint akiket őrjítően meghökkentettek a riffek és a dob ütemei.
A hangulat újabb fokozatra kapcsol az "I-E-A-I-A-I-O" után. A közönség forr, a tömeg lüktet a Serj Tankian különös stílusú szövegeire. Ezt követi a "Soldier Side - Intro". "Welcome to the soldier side, where there's no one here but me. People all grow up to die, there is no one here but me" – ezt adja elő Daron Malakian. A trió tovább megy, és ismét a lendületeset hozza a híres "B.Y.O.B."-bal és agresszív riffjeivel. A közönség ugrál és kiált, miközben négy vékony, hosszú mobilkijelző fut a nézőtér felé, felhúzva a színpadra vetített sorokat. "No Coverage, no Shelter, no Future" olvasható ott.
A folytatásban a nyomás továbbra sem csitul, a dalok ugyanazzal a hévvel és lelkesedéssel követik egymást: Soil, Deer Dance, Radio/Video vagy épp Bubbles bonyolult ritmusaival, a megkerülhetetlen Hypnotize és az ellenállhatatlan Needles.
Serj Tankian nem az a típus, aki folyamatosan ugrálva vagy egyik oldalról a másikra rohangálna a színpadon. Inkább visszafogott, a SOAD énekese időnként lehunyja a szemét, és bal karjával ütemet ver. A hangja az, ami igazán erőssége. Ezen a csütörtök este lenyűgöző technikai színvonalon mutatja meg énekesi képességeit. Semmi kifogásra okunk nincs! Oldalán Shavo Odadjian grimaszokkal és apró lépésekkel mozgásban tartja a közönséget, míg Daron Malakian alig kontrollálható, elképesztő előadást nyújt. Igazi színpadi vadak ezek a páros, energiájuk rendkívül fertőző. A nézőtéren a circle pit-ek egyszerre lázítják fel a hangulatot, miközben egy néző füstgránátot hoz a nagy meglepetésre.
A hangulat még tovább borul az eufória felé, ahogy felcsendül a világsláger Chop Suey!, ezt követi a Lonely Day. Nem meglepő, hogy az Ile-de-France-i arénában számtalan telefon villan fel a közönségben ezen a szám alatt, amely talán kevésbé felpörgető, de ugyanolyan élvezetes.
A testek fáradtnak tűnnek, de az este még nincs vége. A közönség ujjongan a Lost in Hollywood dalnál, a fel és le emelt karok jobbra majd balra lendülnek. A banda ekkor megengedi magának az egy kis pihenőt, ezt a pillanatot ki is használva, hogy megcsodálják ezt a tömeget a Franciaország legnagyobb stadionában. A Hol van Charlie? jelmezbe bújt rajongó egyébként a társa vállára felkapaszkodva tér vissza. Shavo Odadjian észreveszi, és utánozza a fényképezőgépet. A System of a Downt ezután hosszasan éljenezik. A zenekarnak úgy tűnik, nehéz elhinni, hogy ez történik.
System of a Down, amely mindig is a pacifizmus mellett állt és hangosan szól a háborúk ellen, ezen az estén is megemlékezik a Gázában élőkről, Iránban zajló tüntetőkről, valamint Libanon lakóiról. A zenekar ezt követően folytatja az Aerials című dallal, amely az egyik olyan sláger, amit a rajongók a turné során leginkább vártak. A központi hatalmas képernyőn épp trapézartisták egymásra felett végzett mutatványainak képei villannak fel.
Daron Malakian és Serj Tankian ezután egy igazán szép pillanatot varázsolnak el a Roulette című szám közben. A második még a fején is megcsókolja az elsőt, a közönség meghatott szemének színezetében. Mert bár mennyi idő telt el, a System of a Down ma is olyan összetartó, mint soha. Ezen a csütörtök este a zenekar egyértelműen kifejezte összetartottságát és örömét, hogy végre újra Európában koncertezhetnek.
De ez még nem minden. SOAD még mindig tele energiával, és a közönség is pezsgőn dübörög. Ezt bizonyítja a "Toxicity" sláger, amely idén 25 éves, és amely a banda egyik leghíresebb albumának a nevét adta. Nem meglepő, hogy a telefonok tízezrével emelkednek a levegőbe, a rajongók pedig igazán lázban égnek a nézőtéren! A hullámvasútszerű hangulat kiaknázásával a zenekar felhívja a dobos fiatal lányát a színpadra, aki éppen a születésnapját ünnepli. És a közönség nem habozik: egyöntetűen énekli neki a "Happy Birthday" dalt.
Visszatérés a zenéhez, és a Sugar című számmal a System of a Down úgy dönt, hogy ezzel a koncerral zárják gyönyörűen a mindössze körülbelül 1 óra 45 perces műsort. Érdekes módon egyébként mi lettünk volna, ha még többet hallunk tőlük a hosszú, kétévnyi kihagyás után. De láthatóan boldogan ölelik egymást a SOAD négy tagja, majd köszönik a közönségnek, és a pengetőket meg a dobütőket a nézőtérre hajítják.
Az utóbbi hetekben a Stade de France hatalmas színpadi látványvilágokat mutatott be, David Guetta show-ját is idézve, de System of a Down a letisztultságban bízott. Nincs monumentális díszlet a turnén, sem tűzijáték, csak egy hatalmas hátteret szolgáló képernyő és a lights kimagasló gondosságú megvilágítása. Valóban, System of a Down nem igényli a feltűnő külsőségeket a fényes sikerhez. A dalaik, a soha nem megbotránkoztató riffjeik és Serj Tankian és Daron Malakian erőteljes hangja önmagában is elragad és elrepít minket. Mert igen, a System of a Down megvalósította a tétet: visszarepített az időbe és újraéltette velünk a fiatalságunkat. Ez a korszaka volt az a gondtalanság, amelyet örömmel találtunk meg újra ezen a csütörtöki estén, kizárólag a zene erejének köszönhetően!
Hely
Stade de France
stade de france
93200 Saint Denis
Útvonaltervező
