Ma manapság a „Châtelet” szó elsősorban egy forgalmas metróállomásra és egy pezsgő térre utal, mindössze egy kőhajításnyira a Szajnától. Ám eredete sokkal harciasabb múltra tekint vissza. A középkorban a châtelet egy kisméretű erődítményt jelentett, általában egy híd, városi kapu vagy stratégiai átkelő védelmére építették.
Ez pontosan az a szerep, amit a Grand Châtelet betöltött, amelyet XII. században, I. Lajos nagy király építtetett. A Pont au Change északi bejáratánál helyezkedett el ez a erőd, amely a párizsi sziget, a Cité szigetéhez való hozzáférést védte. Az évszázadok során a kastély jogi és rendvédelmi funkciókat is betöltött: itt működött a párizsi főkapitányság, bíróságok és egy különösen hírhedt börtön is, amelyet a szigorú fogolyi körülményeiről ismert.
A Nagy Kastély a a Szajnánál, a jobb parton, magasodott, rideg tornyaival és az rendfenntartó szerepével. Ám ahogy Párizs növekedett, és a katonai szerepe háttérbe szorult, a vár egyre inkább az egykori autoriter berendezkedés és az népszerűtlen igazságszolgáltatás szimbólumává vált.
1802-ben Napóleon Bonaparte rendeletet adott ki a nagy Châtelet lebontására. Ma már egyetlen látható maradványa sincs felszínen a várnak. A erődítményt gyakorlatilag eltüntették a tájból, helyette a Châtelet tér jött létre, egy nagy, nyitott tér, ami két ikonikus színház között terül el: a Châtelet Színház és a Városi Színház.
Habár ma már semmi nem maradt belőle szabad szemmel láthatóan a Nagy Châteaulet-ből, a régészeti feltárások során az alagsorban többször is sikerült nyomokat találni. Különféle téglákat, alapokat vagy falmaradványokat azonosítottak, amelyek csendes tanúi a feledésbe merült múlt emlékének.
Ez szemben azzal, egyetlen elem sem van nyilvánosan bemutatva ma már. Ami megmaradt, az csak a név: „Châtelet”, ez a kis szó, ami erősen az erődre utal, még akkor is, ha már senki sem látja.
Ez az oldal tartalmazhat mesterséges intelligenciával támogatott elemeket, további információ itt.
