Micsoda furcsa óvintézkedés valakitől, aki hat láb mélyen a föld alatt nyugszik! A Montparnasse-i temetőben, Párizs 14. kerületében egy különös síron nem mindennapi tárgy látható: egy kék-fehér mentőöv! Sehol egy hajó, még egy csepp víz sincs… Akkor vajon mit keres ez a különös tengeri kellék egy párizsi síron? A rejtély megfejtéséhez meg kell ismernünk a sír lakójának, Robert Desnosnak (1900–1945) a történetét: a szürrealista költő ugyanis kétségkívül nem szűkölködött humorban!
Első pillantásra semmi sem különbözteti meg különösebben ezt a sírhelyet a többitől. Egyszerű sírkő, néhány apró kavics, amelyet tiszteletadásként helyeztek el… és az a bizonyos mentőöv, amely mintha egy hajótöröttre várna! Pedig a jelenléte egyáltalán nem véletlen.
Az eredetének megértéséhez egészen 1923-ig kell visszamenni, amikor Robert Desnos megjelentetett egy verset A költő nagy napjai címmel a Littérature című irodalmi folyóiratban, amelyet akkoriban André Breton szerkesztett. A váratlanabbnál váratlanabb képek sorát követően az író így zárja a szövegét:
„A síromra majd tesztek egy mentőövet. Mert sosem lehet tudni.”
Igencsak szokatlan kérés! Évekkel a halála után pedig egy valódi bója kerül végső nyughelyére. Nem valamiféle hajós múlt előtti tisztelgésről van szó, hanem a költő szárnyaló képzeletére utaló kacsintásról!
Az 1900-ban Párizsban született és a Halles negyedben felnőtt Robert Desnos a szürrealizmus nagy alakjai közé tartozik. Ez a művészeti és irodalmi irányzat arra törekszik, hogy felszabadítsa a képzeletet az értelem korlátai alól.
Az 1920-as években André Breton körül kibontakozó szürrealizmus többek között az álmokat, a tudattalant, a gondolattársításokat és az automatikus írást kutatja: ez utóbbi olyan technika, amelynek során az ember hagyja szabadon áramlani a szavakat, anélkül hogy a logika megszokott ellenőrzésének vetné alá őket. Desnos pedig különösen tehetséges ezen a téren! Hipnotikus alvási szeánszok során képes meghökkentő szövegeket rögtönözni, játszik a szavakkal, a képekkel és az abszurd helyzetekkel. Tehetsége még végső nyughelyén is megmutatkozik.
De a humoros megjegyzés mögött sokkal sötétebb sors húzódik meg. A második világháború idején Robert Desnos csatlakozott az ellenálláshoz, többek között az Agir hálózat tagjaként. Részt vett a náci megszállók elleni titkos küzdelemben.
1944. február 22-én letartóztatták, majd börtönbe vetették, és több koncentrációs táborba deportálták. Viszontagságos út után Terezínbe, a mai Csehország területére került. A fogva tartás körülményei legyengítették, és 1945. június 8-án tífuszban halt meg, mindössze néhány héttel a tábor felszabadítása után. 44 éves volt. Emlékét ma is őrzi a montparnasse-i temető, ahol ez a mentőöv egyszerre különleges és megható emléket állít neki.
Ha fel szeretné keresni ezt a különleges sírhelyet, látogasson el a montparnasse-i temető 15. parcellájába, amely többek között a boulevard Edgar-Quinet 3. szám alatti főbejáraton keresztül közelíthető meg. A mentőöv első pillantásra mosolyra késztet, jelenléte azonban egy szép gondolatot is ébreszt: jelképezheti-e azt a reményt, hogy soha nem merülünk a feledés homályába? Robert Desnos versei közel egy évszázaddal később is meglepik a járókelőket egy egyszerű mentőövvel. Íme, a költészet még a temetőben is segíthet a felszínen maradnunk!
Ez az oldal tartalmazhat mesterséges intelligenciával támogatott elemeket, további információ itt.
Hely
Montparnasse temető
3, boulevard Edgar Quinet
75014 Paris 14
Útvonaltervező
Megközelíthetőség
