Ez a szerelem: 2027-ben visszatérés a Bouffes-Parisiensbe Josiane Balasko és Marilou Berry közreműködésével – vélemény

A pièce Ça, c’est l’amour című darabbal Jean Robert‑Charrier először hozza színre együtt Josiane Balasko-t és Marilou Berry-t a színpadon, Julie‑Anne Roth rendezésében. A 2026-os bemutatók után a darab visszatér a Bouffes‑Parisiens Színházba 2027. január 9-től február 20-ig.

Mit érdemes megnézni Párizsban ezen a héten? Színházi előadások és műsorok, amelyeket nem szabad kihagyni
A héten Párizsban megtekinthető színdarabok és előadások: vígjátékok, tánc, humor, bűvészet, kabaré... Kiválasztott programjaink, amelyeket nem szabad kihagyni. [Olvass tovább]

Frédérique karácsony este érkezik lánya, Mathilde otthonába, aki évek óta családon belüli erőszakos kapcsolat csapdájában él. Segíteni akar neki, és ki akarja szabadítani onnan. De Frédérique meglepő, szeretetre méltó és néha esetlen, Mathilde pedig, aki kamaszkora óta férfiuralomhoz szokott, csábító, de óvatos. Drámai feszültség épül fel ebben az érzékeny szembenézésben, ahogy az anya megpróbálja megszabadítani lányát egy öröklött, szinte genetikai szenvedéstől.

• Olvassa el még
• 2026. június 29. és július 5. közötti hét jó programjai Párizsban és az Île-de-France régióban

Véleményünk:

Amikor belépünk a Bouffes-Parisiens színházába, mosollyal az arcunkon és hitben, hogy egy feketeri fiatalos vígjáték elé nézünk, mely két népszerű színházi és mozifigurával játszik. Ez az szerelem csínytevőn várakozik… majd még jobban megkavarja azt. Az, ami karácsonyi bohózatként indult, gyorsan mély érzelmi utazássá alakul. Egy olyan ütésértékű élménnyé, ami sokkol és elgondolkodtat — olyan erővel, hogy szinte lehetetlenség elkerülni. Egy színházi elektromos sokk a családon belüli erőszakról, mely mélyen zavaró és elkerülhetetlen.

A első rész egy hamis biztonságérzetet teremt, ami mégis kegyetlen. Egy karácsonyi estén Frédérique (Josiane Balasko) meglátogatja lányát, Mathilde-t (Marilou Berry). Egy kerekasztalnál sziporkázó pletykák, pikírt megjegyzések és frappáns mondatok szállnak. Balasko parádés, éles és csintalanul gonosz. Szemben vele Mathilde egy kissé szomorú és rosszkedvű, de semmiképp sem aggasztóan. Még nem. A feszültség fokozatosan növekszik, egyre intenzívebben: nevetünk, majd már csak kínosan. És végül, amikor megjelenik a férj, a csend lesz a színpadon. Feszültség, idegesség... és aztán jön a sokk.

A darab ekkor tárja fel igaz lényegét. Mathilde a brutalitásban nőtt fel, szemtanúja volt, ahogy apja megüti anyját, és most ugyanazt a mintát követi. „Ez az szerelem”, mondogatták a férjek, hogy igazolják az igazságtalanságot. A függőség mechanizmusát jégcsap módjára mutatja be: kifogások, bűntudat, tagadás. A testi és lelki családon belüli erőszakot, amelyet sokszor elrejtenek vagy bagatellizálnak, itt kíméletlenül mutatnak be: néha kemény, sőt sokkoló jelenetekben, mégis szívszorítóan valósághűen.

A második rész vizuálisan és érzelmileg is megtöri a színpadot. A díszlet durván megszűnik, mint amikor meztelenre vetkőzik valaki: már nincs karácsonyi díszítés, nincs álarc. A valóság felszínre tör. Marilou Berry felejthetetlenül megindító, közvetve szól az közönséghez és az esetleges áldozatokhoz. A darab ezáltal a megelőzés, a tudatosság üzenetét hordozza. Az telt házas nézőtéren végigfutó csend a legvégső könnyekig eltűnik a szemekből…

Ez a rendkívül érzékeny és emlékezetes darab mély nyomot hagy benned. Ne a plakátok vagy a nevek alapján ítéld meg: ez nem könnyed, nem családbarát, és azoknak is kihívást jelenthet, akik szembesültek már erőszakkal. A téma súlyos, nyilvánvaló, és felkavaró lehet. Egy intenzív, hasznos és elengedhetetlen darab, amit feltétlenül látni kell… tapasztalt szemmel.