Párizs egyik legszebb órája a Le Temps című napilap egykori épületében található. Ha felnézel a rue des Italiens felől, el fogsz ámulni a szépségén. Az 1911-ben a Le Temps című lap számára épült épületnek kötelező volt egy gyönyörű óra. Íme a történet.
A párizsi Le Temps egykori épülete történelmileg gazdag. Az 1861-ben Auguste Nefftzer által alapított újságot az angol The Times mintájára alapították, és az angol The Times nemzetközi szemléletű, mérsékelt és liberális lap lett. Bár háromszor annyiba került, mint a népszerű napilapok, másnap reggelre pótolhatatlan forrássá vált párizsi és vidéki kollégái számára.
A Wikipédia szerint a francia politikai, gazdasági és szellemi elit körében nagy rajongótábora volt, és a nemzetközi események egyik hivatkozási pontjaként tartották számon.
A Le Temps nagy, szigorú, illusztrációk és címlapok nélküli formátumával komoly és pártatlan hangként jelent meg a francia médiavilágban. Elemzéseit szigorúságukról és pártatlanságukról ismerték el, és gyakran a francia diplomácia félhivatalos szócsöve volt külföldön. A belpolitikában a lap azt állította magáról, hogy "a köztársasági törvényeket beszéli", és határozottan ellenezte a második birodalmat és annak kockázatos külpolitikáját.
A Le Temps története során voltak hullámvölgyei. Az 1871-es elzászi vereség és veszteség után Nefftzer átadta a lap vezetését Adrien Hébrardnak, aki megszilárdította a lap befolyását, és a Harmadik Köztársaság referenciaorgánumává tette. A két háború között a lap példányszáma nőtt, de diplomáciai álláspontjai egyre inkább egybeolvadtak Nagy-Britannia álláspontjával. Franciaország 1940-es veresége után a Le Temps a Vichy-kormány mellé állt.
A felszabadulás után azonban a közvélemény nagy része sajnálta, hogy az új sajtóból hiányzik egy komoly és pártatlan újság. E hiány pótlására 1944 decemberében Hubert Beuve-Méry vezetésével létrehozták a Le Monde-ot. Az új szerkesztőség a régi Temps újságíróit és fiatal ellenállókat tömörítette, és a rue des Italiens-ban rendezkedett be.
A párizsi Le Temps magazin egykori épületének helyiségei híresek voltak eleganciájukról és presztízsükről. Ezeket 1911-ben kifejezetten az újság számára építették szecessziós stílusban, kovácsoltvas erkélyekkel és díszes ólomüveg ablakokkal. Az épületet központi fűtéssel és két modern lifttel is felszerelték.
A Le Temps irodái a kor politikai, szellemi és kulturális személyiségeinek fontos találkozóinak színhelyei is voltak. A Wikipedia szerint olyan személyiségek, mint Georges Clemenceau, Émile Zola, Jean Jaurès és André Gide gyakran megfordultak az újság irodáiban, hogy interjúkat adjanak és eszmét cseréljenek az újságírókkal.
A Le Temps helyiségei azonban a francia történelem sötét pillanatainak színhelyei is voltak. 1940-ben, Franciaország Németországtól elszenvedett vereségét követően a Le Temps kénytelen volt elhagyni Párizst és Lyonba vonult vissza, majd 1942-ben végleg megszűnt. A megszállás alatt a rue des Italiens-i épületet a német erők elfoglalták, és az újság nyomdagépeit saját propagandájuk nyomtatására használták.
A felszabadulás után a helyiségeket a Le Monde új szerkesztősége vette át. Amikor Hubert Beuve-Méry és csapata 1944-ben beköltözött ezekbe a helyiségekbe, egy olyan történelmi jelentőségű helyet örököltek, amely egyszerre szimbolizálja a "nagy sajtó" és a kis, minőségi sajtó örökségét. Az impozáns Haussmann-homlokzattal és monumentális órával rendelkező épület a francia sajtó és az ország politikai és kulturális életében betöltött fontos szerepének szimbólumává vált.
Ma, bár a helyiségeket más célokra alakították át, továbbra is fontos helyet foglalnak el a francia sajtó történetében, és tanúi az elmúlt évszázadok jelentős franciaországi politikai és kulturális fejleményeinek.
Dátumok és menetrendek
Nak,-nek 2023. január 1. Nál nél 2028. december 31.
Hely
A Le Temps egykori épülete Párizsban
5 Rue des Italiens
75009 Paris 9
Árak
Ingyenes
Ajánlott életkor
Mindenkinek
