Tomb Raider : hogyan lett Lara Croft a szexszimbólum, majd megváltoztatta az arcát

A testének néha többdel beszélt, mint a kalandjairól... A Tomb Raider 1996-os megjelenése óta Lara Croft különleges helyet foglal el: egyszerre egy irányítható hős és egy ikon, amit szemlélünk. De míg a játékban azokat a kalandozásokat csillogtatják, amelyeket a játékos megél, a reklámokban gyakran a Lara képe és a vonzereje jutott elsődleges szerephez. A játékban ő kutat, dönt és harcol. A kampányokban viszont gyakran a sziluettje és a vonzereje dominált. A franchise 30 éve, amelyet 2026. október 24-én ünnepelnek, lehetőséget ad arra, hogy visszatekintsünk erre a képre és arra, amit a karakter átalakulásai elárulnak a hősnőinkről.

Lara Croft két oldala már az első játékban is jelen van. A túlzó testarányai, a tank felsője és a testhez simuló rövidnadrágja azonnal felismerhetővé teszi. De ő az, aki viszi a kalandot, megtalálja az utat és szembenéz a veszélyekkel. Egyetlen társa sem lép az irányításba vagy ment meg minden nehézségben. Ez a függetlenség részben a sikerének oka is: bár lehet kritizálni a testének ábrázolását és szexualizálását, ugyanakkor élvezzük az irányítását egy erős, önálló hősnőnek, aki egyedül is boldogul.

Kalandvágyó hősnő és egy reklámkép

Toby Gard, Lara Croft alkotója maga is távolságot tartott attól a képtől, amelyet a játékok értékesítéséhez használtak. Egy 2006-os interjúban a Pixelcreation-nel elmondta, hogy ez a promóció nem tükrözte az általa elképzelt személyiséget: egy kifinomult, veszélyes és kiszámíthatatlan nőt. Az olykor külsőre koncentráló kampányok pedig csökkentették a karakteréről, a mozgásáról és a képességeiről szánt hangsúlyt.

A Tomb Raider játékban Lara sírkamrákat kutat, rejtvényeket fejti meg, és a veszélyes helyzetekből is kikecmereg. Bizonyos plakátokon, magazinborítókon és egyéb hirdetéseken az ő alakja és csábító pózai válnak a játék eladásának fő érdekességévé. Ez a döntés az ereklyés hősnőt pusztán külsejére redukálja. Bár kalandjai során erős és önálló, ez a bemutatás nem teszi kevésbé redukálttá.

Játékosoknak – kissé tisztelettel a nő iránt, de ez a megjegyzés csak rólunk szól – Lara sokkal többet jelent, mint egy reklámfigurát. Eszünkbe jut a humora, az önbizalma, és az órák, amiket együtt töltöttünk, míg megtaláltuk a kijáratot vagy végrehajtottunk egy ugrást vele. Ez a kötődés a játék közben épül fel, azon keresztül, amit ő megtesz és amit számunkra lehetővé tesz. Egész karaktere olyan része, amit a testére fókuszáló kampányok kihagytak.

2013-ben egy kevésbé magabiztos Lara Croft

A 2013-as Tomb Raider rebootja a történetet a kezdetekhez nyúlva mutatja be Lara-t, és jelentősen megváltoztatja a karakter ábrázolását. A Crystal Dynamicsnél Crystal Dynamics művészeti igazgatója, Brian Horton szerint egy hihetőbb, fiatalabb nő alakítására törekszenek, aki épp a túlélés helyzetével néz szembe. Arcát, arányait és ruházatát is átdolgozták. Vannak ugyanakkor olyan jellegzetességek, amelyeket megtartottak, például a barna szeme és a copfban lévő haja, hogy az új verzió így is könnyen felismerhető legyen.

• Olvassa el még
• Tomb Raider 30 éve: hogyan alakította át Lara Croft a videojátékok szabályait?
• Tomb Raider szabadulójátékokat fedeznek fel Párizsban
• A 2026. október 12–18. közötti hét legjobb ajánlatai Párizsban és az Île-de-France területén

A változás túlmutat a külsőn. Lara félelmet érez, megsérül, és fáradtság jelei utat törnek elő. Arcán és mozdulatain kell láttatnia, min milyen megpróbáltatásokat él át, miközben a régi hősnő korábban már rendíthetetlen magabiztosságot sugallt. A játékos ezúttal egy fiatal nőt kísér végig, aki megtanul túlélni. Sikerei új értelmet kapnak: egy olyan kalandor előrehaladását jelzik, aki még nem tökéletesen uralja a helyzetet.

Ez a megközelítés azonban önmagában nem oldja meg a karakter kérdését. A sérülések felhalmozása nem tesz egy hősnőt sem érdekesebbé, és még egy nadrág sem ad automatikusan több jellemet. Ami számít, azok az ambíciói, a döntései és a tetteinek következményei. Egy nő, aki szinte legyőzhetetlen lehet, akár igen gazdag személyiséggel is bírhat; egy másik pedig rengeteget szenvedhet anélkül, hogy a történet számára sok mondanivalója vagy választási lehetősége lenne.

A biztosítás is része a játék élményének

Rhianna Pratchett, a 2013-as játék forgatókönyvírója, elmagyarázta, hogy a korábbi Lara Croft, aki már nagyon tapasztalt volt, kevesebb teret adott egy olyan történetnek, amelyben még sokat kellett volna tanulnia. A kezdeteihez visszatérés ezt a nehézséget megoldja: azzal, hogy elvették tőle a bizonyosságait és a megszokott szokásait, a készítők elmesélhették, miként válik belőle a nyilvánosság előtt ismert kalandor.

De ennek a magabiztosságnak is megvolt a maga vonzereje. Lara pontosan tudta, mit csinál, szeretett kockázatot vállalni, és előzetes jóváhagyás nélkül is képes volt kiállni a mondanivalójáért. Egy ennyire önbizalmas nő megformálása önmagában is élvezet volt. Ha bizonytalanabbnak látták, az lehetővé tette, hogy az első lépéseit megmutassuk, miközben a játékosok egy részére jellemző heves öntudatosság nagy részét hátrahagytuk.

A továbblépéshez tehát még mindig nyitott a kérdés: milyen szabadságot adunk Lara Croftnak? Lehet rázósan vonzó anélkül, hogy a külső döntené el mindenét, érezhet ijedtséget anélkül, hogy a sebei határoznák meg, vagy arrogáns is lehet anélkül, hogy rögtön alázatra tanítsák. Ennyi lehetőség kínálkozik a következő kalandjainak megírására, hogy továbbra is meglepjen minket – túl azon a képen, amit mindenki róla őriz.

Ez az oldal tartalmazhat mesterséges intelligenciával támogatott elemeket, további információ itt.