Dom Juan a Molière hónapjában: Molière klasszikusa visszatér a Versailles-i színpadon

Dom Juan visszatér a színpadra Versailles-ban, a Grande Écuries udvarában, a 2026. június 4–5.-én, a Mois Molière harmincadik évfordulója alkalmából. A drámaíró ezt a darabot adaptálja és rendezi Emmanuel Besnault a L’Éternel Été társulattal, amely 2018 óta kötődik Versailles-hoz. A szereposztásban Élisa Benizio, Guillaume Collignon, Valentin Fruitier, Jérôme Pradon, Marion Préïté és Antoine Richard látható, egy új szemlélettel vesszük végig a klasszikust, amely továbbra is megrázza a bizonyosságokat: a szabadságvágy, a szentséghez fűződő kihívás és a másokkal való bonyolult viszony között.

A rendezés egyértelmű álláspontot hirdet: az eredeti műben meghúzott utat követi szavak nélkül módosítás nélkül. Szó sincs tehát arról, hogy Dom Juan-t a kortalanság érdekében erőltetett, félreérthető hangsúlyokkal átírják, inkább azt szeretnék hangosan hallhatóvá tenni, amit a szöveg még égőként hordoz. A darab ehhez a megfoghatatlan alakhoz kötődik, aki a szabályokat, az ígéreteket, a vallást, a nőket, az apákat és a kísérteteket egyaránt kihívja, s halad előre. Dom Juan megcsábít, menekül, provokál, racionálisan érvel, kerül. Körülötte Sganarelle igyekszik néven nevezni a botrányt, a morál megbicsáskodik, és a darab felveti azt a kérdést, amelyet Molière szándékosan hagy nyitva: mit lehet tenni egy olyan férfival, aki úgy tűnik, senkinek sem tartozik elszámolással?

• Olvassa el még
• Versailles-i Molière-hónapok 2026, a legolcsóbb és ingyenes előadások programja
• Az 2026. május 4–10. közötti hét legjobb ajánlatai Párizsban és az Île-de-France régióban

Ez az új rendezés egy olyan történetet nézve íródik újra, amely már eleve erőteljes kapcsolatban áll a L'Éternel Été-vel és Molière-rel. Tíz évvel a Fourberies de Scapin bemutatója után, amely Franciaországban és az országokon át közel 500 előadást tett szert, a társulat visszatér a drámához egy sötétebb, metafizikusabb, látszólag kevésbé vígjátékos, mégis színpadi energiával áthatott munkával. A Molière Hónapja harmincadik évfordulója alkalmából ez a visszatérés különös dimenziót kap: nem csupán egy repertoár‑monumentum felmutatását jelenti, hanem annak újra kihelyezését egy olyan fesztiválban, amely a szerző nevét viseli.

Versailles-i más társulatok bevonásával a produkció alkotóeleme is egyfajta művészi találkozóvá válik Molière körül. Ez a választás kollektív rezonanciát kölcsönöz a projektnek: Dom Juan nem csupán nagy klasszikusként ismétlődik meg, közös talajt teremt, oly módon, hogy a színészeket, pályákat és érzékenységeket hozzák párbeszédbe egy olyan szöveg körül, amely visszautasítja az egyszerű válaszokat. És kétségtelen, ott rejlik a darab harapása: a mítoszba öltözött csábító mögött egy majdnem kortárs, majdnem brutális kérdés bújik meg. Mit marad belőlünk, ha a másik már nem ér el hozzánk?

Az Dom Juan kapcsán a Molière-hónap visszatalál egyik nagy vergődéséhez: egy színház, ahol néha nevetünk, ahol gyakran kételkedünk, és ahol a halottak végül számon kérik az élőkön. Emmanuel Besnault és az L’Éternel Été társulata ezt a klasszikust úgy közelíti meg, hogy nem simítja el az árnyékos részeket, s nyitva hagyja a rejtélyes részt, amely még most, négy évszázad után is életben tartja a figurát. Dom Juan mindenét feléget-e, mert szabad, üres, eltévedt, vagy egyszerűen képtelen szeretni? A színpad pedig talán nem is kell, hogy túl gyorsan válaszoljon.

Ez az oldal tartalmazhat mesterséges intelligenciával támogatott elemeket, további információ itt.