Chaïm Kaliski kiállítása. « Jim d’Etterbeek »

Négygyermekes családban a legidősebbként született Brüsszelben 1929-ben, a Déli pályaudvar és a hentesek között, egy lengyel zsidó családban. Apja, Ábrahám, bőrművessel foglalkozik, anyja, Fradla, varrónő.

1940 májusában Belgium megszállása teljesen felforgatja az életüket. Miután a német hadsereg előrenyomulásától Franciaországba menekültek, a Kaliski család visszatért a belga fővárosba, mert már nem maradt elegendő erőforrásuk.

Ezután csodaszámba menő túlélés veszi kezdetét, miközben megmenekülnek az ellenőrzésektől, a feljelentésektől, és elkerülik a Cureghem zsidó negyedében 1942. szeptember 3-án végrehajtott nagy razziát.

De Ábrahámot 1944. február 12-én letartóztatják. Fradla ekkor sikeresen elhelyezi legkisebb gyerekeit, és Chaímval rejtőzködik egészen az 1944. szeptemberi felszabadulásig.

Chájm életét az apja letartóztatásának napja szakítja félbe, és ez a trauma végigkíséri egészen az életét. Hatvanévesen, 1989-ben, testvére, Sarah tanácsára – aki szintén festőművész – kezd neki megrajzolni a történetüket, és ezt tizennyolc évig fogja szentelni, ezernél is több rajzot készítve.

Első pillantásra gyerekesnek tűnő vonásai ellenére sem megy ki a fejéből: az elfogások, razziák jelenetei kísértenek bennet, mintha örökre „elrejtett gyereknek” maradt volna, a retinájára nyomódó képektől születő félelem és szorongás markolja.

Főként kínai tintával megrajzolva, ezek a szívszorító jelenetek ötvözik a szöveget és a képet.

Olyan rajzokról van szó, amelyeket a szerzők „nagyon hangosnak” neveznek: a rettegés sikolyait, az ordításokat, a teherautók motorjainak moraját és a razziák közbeni fegyverek kattogását idézik fel. Ezek egy forgószélnek tűnő kavalkádot alkotnak, amelyhez visszatérő refrének társulnak, mintha kényszeres litániák lennének.

Akkor az olvasó egy megsemmisítés előtt álló zsidó közösséget ismer meg a művész apjának és az útjai során vele találkozó emberek közti beszélgetések nyomán.

Chaïm Kaliski által készített rajzai megrázó krónikát adnak egy zsidó gyerekkorról, és végtelen pontossággal tanúskodnak a megszállás alatti brüsszeli zsidóságról.

A nyersművészet kiváló példája: alkotója egy hipermemóriás férfi, aki hatalmas történelmi kultúrtudással rendelkezik, és ezt a 120 rajzban kamatoztatja – ez az első monografikus kiállítás Franciaországban, amely bemutatja műveit.