1849-ben Párizs olyan rémisztő és megfoghatatlan ügynek adott életet, amely gyorsan megrázta a várost. A főváros több temetőjében, különösen a Montparnasse környékén nyitva talált sírokat, kifeszített koporsókat és meggyalázott holttesteket találtak. Gyorsan eluralkodott a félelem, a bulvársajtó pedig a titokzatos elkövetőt rémálomszerű lénnyé változtatta. A "Vampire du Montparnasse" név ekkor kezdett keringeni, és hónapokon keresztül az 1800-as évek párizsi történeteinek egyik legnyugtalanítóbb fejezetévé vált.
Minden új felfedezés után egyre nagyobbak a híresztelések. A gondnokok azt mesélik, éjszaka árnyakat látni, miközben a lapok egymás után egy ghoul, egy szörny vagy egy olyan férfit emlegetnek, akinek a szokásai lehetetlenek a megmagyarázásra. Az ügy leginkább a Montparnasse temetője érinti, de a Père-Lachaise is érintett a profanációk miatt. Ha nem is értjük, mi zajlik, a fantáziának adunk teret. És még ha Dracula csak évtizedekkel később kerül a mozikba, a vámpírok és a halott-élet mítosza már régen belénk égett.
A hatóságok végül valódi embervadászatba kezdenek. Éjszakai járőrök, megerősített felügyelet és csapdák segítik a tettes felkutatását. Egy őr még lőtt is egy árnyékra, amely a temető falai mentén tűnt fel, ám így sem sikerült megállítani. A felderítés végül egy rendszeresen célzott sír mellé telepített robbanóeszköz nyomán vezet. Nem sokkal később egy katona érkezik, és sérülése megegyezik a csapdát okozóval.
A rejtélyes "vámpír" azonosításra kerül: a személy François Bertrand hadnagy. Letartóztatása véget vet a természetfeletti lény mítoszainak, ám az ügy azonnal még zavaróbbá válik. Bertrand beismeri több szentségtörés elkövetését, és olyan késztetésekről számol be, amelyek arra sarkantyékozták, hogy éjszaka a temetőkbe hatoljon, hogy a holttestekre támadjon. Viselkedése összezavarja egyaránt az elnököket és az orvosokat, akik az ügyet megvizsgálják.
A François Bertrand elleni per fordulatot jelent, mert nem csupán a sírok megrongálásának vádját vizsgálja. Olykor, amikor a pszichiátria új kifejezéseket keres bizonyos magatartások leírására, az orvosok ezt a cselekedetet mentális zavarnak próbálják magyarázni. Az ügy ma gyakran az egyik legkorábbi necrofíliának tekintett esetté válik, amelyet viszonylag részletesen tanulmányoztak orvosi és jogi környezetben.
Visszatekintve a „Montparnasse-i vámpír” története inkább egy hírértékű esetről, mint kollektív félelemtől megfogant rémregényre emlékeztet. Néhány meggyalázott sír, a látványos sztorikra vadó sajtó és sok homályos részlet elég volt ahhoz, hogy egy szörnyet faragjanak a párizsi képzeletbe. A legenda mögött azonban egy igazi ember rejtőzködött, akinek pere maradandó nyomot hagyott a kriminológia és a pszichiátria történetében.
Ez az oldal tartalmazhat mesterséges intelligenciával támogatott elemeket, további információ itt.



















