XX. század elején Párizs nemcsak a nagy tudományos felfedezésekről szól. A spiritizmus végigkíséri a szalonokat, a lapokat és egyes kutatókat is, akik arról faggatódznak, vajon lehet-e komolyan vizsgálni olyan jelenségeket, amelyeket még ma is megmagyarázhatatlannak tartanak. Ezt a hangulatot követi be Európa-szerte már-már hírhedt olasz médium, Eusapia Palladino. 1905 és 1908 között részt vesz párizsi kísérletsorozatokban, amelyek több kiváló tudóst vonzanak.
Ezeket a üléseket az Általános Pszichológiai Intézet szervezi, amely akkor a médiumokra tulajdonított jelenségek a lehető legmódszeresebb megfigyelésére törekszik. Eusapia Palladino-t szigorú ellenőrzéseknek vetik alá: kezeit és lábait folyamatosan figyelik, a szoba körülményeit rögzítik, és a kísérletek részletes beszámolókká állnak össze. Ezeket az óvintézkedéseket ellenére is a résztvevők olyan jelenségekről számolnak be, amelyek zavarba ejtenek: asztalok mozognak, tárgyak repülnek, vagy földöntúli hangok hallatszanak, sötétben titokzatos érintkezések zajlanak.
A történelem egy másik dimenzióba lép, ha a jelenlevők névsorára tekintek. Pierre és Marie Curie több ülésen is jelen van, akárcsak a fiziológus Charles Richet, aki néhány év múlva megkapja a gyógyászati Nobel-díjat. Jelenlétük máris felkorbácsolja a sajtó hangulatát. A kérdés egyszerű és egyértelműen figyelemfelkeltő: a tudomány éppen olyan nyomot követ-e, amit még nem tud megmagyarázni?
Pierre Curie maga is kíváncsian figyeli az eseményeket. A Georges Gouy-val folytatott levelezésében azt írja, hogy nem hiszi, minden csupán egy egyszerű félrevezetésre redukálható. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a fantomok vagy a szellemek ötletébe is beállna. Mint a korszak számos kutatója, úgy tűnik, hogy inkább abban látja értelmét a dolognak, hogy egyes jelenségeket ki kell vizsgálni, nem pedig vizsgálat nélkül elutasítani. Egy olyan időszakban, amikor a radioaktivitás maga is felforgatta a tudományos bizonyosságokat, a körültekintés és a kíváncsiság gyakran kéz a kézben jár.
A sajtó pedig szívesen foglalkozik vele még többet. Eusapia Palladino ülései a lapok számára kiváló témát jelentenek, hiszen imádják a gondolatot, hogy a legkomolyabb tudósokat is olyan asztalokkal találják szemben, amelyek saját maguktól mozognak. A szkepticizmus, a bűvölő vonzódás és a szenzációhajhászás között az ügy átmenetileg felkavarja a laboratóriumi környezetet és a spiritisme világának határait.
Pierre Curie brutális halála, amikor egy hintó elütötte a rue Dauphine-n 1906-ban, véget vet annak, amit ezekben a kutatásokban vállalt. Eusapia Palladino másutt folytatta a bemutatóit, egyre vitatottabb hírnévvel: a későbbi kísérletek sorra feltártak csalásokat. Ez azonban nem törli el a párizsi epizód történelmi értékét, amely megmutatja, mennyire merészek voltak a Belle Époque tudósai olyan terepek felé, amelyeket ma a tudományos közösség távolinak tart.
Ez a zárójel Eusapia Palladino körül elsősorban azért izgalmas, mert arról mesél, milyen volt az ő kora. Eusapia Palladino kapcsán. Paris környékén, amikor a tudomány minden évben kicsit tovább tágítja a saját határait, még a legkülönösebb jelenségek is helyet találnak egy kísérleti asztal körül.
Ez az oldal tartalmazhat mesterséges intelligenciával támogatott elemeket, további információ itt.
