A Galerie Colbert, amely a híres Galerie Vivienne szomszédságában található a 2. kerületben, újra fiatalos lendületet kapott három évnyi felújítás után. 2022-től 2025-ig ez a különleges sétány, melyet az Országos Művészettörténeti Intézet (INHA) alakított át, új élettel töltődött meg. Az 1826-ban épült, 1873-ban elpusztult, majd 1874-ben Henri Blondel újjáépítette, 1986-ban felújított és végül 2025-ben újranyitott passzázs ezzel a fejlődéssel és változásokkal tükrözi Párizs változó szokásrendszerét. Érdemes felfedezni ezt az egyedülálló helyet, ahol többek között a legendás Le Grand Colbert étterem is található, melyet történelmi műemléknek nyilvánítottak. A Petit-Champs utca 6 és a Banque utca között, közvetlenül a Francia Nemzeti Könyvtár bejárata előtt helyezkedik el, és a többi sétánytól abban különbözik, hogy teljes egészében a kultúrának szentelt, nincsenek üzletek benne.
A rekonstrukciós projektet a Pierre-Antoine Gatier, a műemlékek főépítésze, és Constance Guisset, tervező és belsőépítész irányítja. Célja, hogy összefogja a művészettörténet, az archeológia és a kulturális örökség szereplőit. A barátságos légkör és az egymástól elengedhetetlen kommunikáció áll a változás középpontjában. Ez az városi campus már a mesterképzéses hallgatók, a francia és külföldi kutatók, valamint a szakemberek számára nyitott. És természetesen azok számára is, akik művészettörténeti szenvedéllyel vagy kíváncsisággal érkeznek, és szabadon barangolhatnak ebben a történelmi hangulatú párizsi sétányban.
A galéria megőrizte nyitott folyosó jellegét, amely a város felé vezet, ugyanakkor valódi közösségi térként is működik. Itt található az Országos Művészettörténeti Intézet (INHA), az Országos Örökség Intézet (Inp) és több párizsi és környékbeli egyetem művészettörténeti kutatótermei. A teret ma már az ismert művészettörténeti és régészeti alakok emlékhelyei szegélyezik, a termeket olyan nevek díszítik, mint Guillaume Guillon Lethière, Walter Benjamin, Roberto Longhi, Aby Warburg, André Chastel vagy a mozgalmas ellenálló, Rose Valland, akire a bejárati díszterem emlékezik.
A Galerie Colbert története egy régi magánházra nyúlik vissza, amelyet Louis Le Vau épített, s amely Colbert tulajdonában volt, majd pedig a többszörösen befolyásos Fülöp Orléans régensként is lakott a Színház Királyi Palota-ban. Az egyik legmeglepőbb eleme ennek a helynek: a XVIII. században Fülöp Orléans istállója volt. Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy ez a szép rotunda valójában az istállóudvar volt.
1830-ban az Adam és Társai társaság megvásárolta az államtól ezt a komplexumot, és úgy döntöttek, hogy az egykori méneseket galériává alakítják, versenyezve a közeli Galerie Vivienne-nel. Az építész J. Billaud ebben a műben mutatott be igazi bravúrt: az istállók udvarát egy nagy, fényárban úszó rotundává alakította, melyet egy üvegkupola fed, a párizsi fedett sétányok divatját követve, melyek a séta, a kereskedelem és a társasági élet színterei lettek. Ez a 19. századi grandiózus alkotás született meg ebből a látványos átalakításból 1830-ben.
Ezen a rotundában Billaud egy lenyűgöző
A nagy boulevardok, a grand magasinok és a hausmann-i átalakítások korszakában ezek az átjárók egyre kevésbé voltak nyereségesek és nem feleltek meg a modern felhasználás igényeinek. Az elöregedett galéria már nem volt praktikus, és nem hozott elegendő profitot. Ezért a tulajdonosok úgy döntöttek, 1873-ban lebontják az eredeti épületet, és másképp értékesítik a helyszínt.
Az 1873 és 1874 között egy új épületet tervezett és épített Henri Blondel. Ez a korszakváltás célja egy monumentálisabb, modernebb szerkezet megalkotása volt, amelyben irodák, üzletek és intézmények kaptak helyet, a népi reneszánsz stílusának dicsőségét idéző, elegáns megjelenéssel. A rotonda és a üvegtető, mint ikonikus elemek, az időtálló és reprezentatív építészetet testesítik meg. A korabeli "világító kókuszpálma" mára már eltűnt, helyét egy Charles-François Nanteuil-Lebeuf által 1822-ben alkotott bronzszobor vette át, ami Eurüdiász színybe kapott kígyó által címmel készült.
Az átjáró eredeti építészete számos európai tervezőt megihletett: a dóm formája többször is mintául szolgált, amikor a galéria folyosóinak keresztezéséről volt szó. Ám bár ez a kialakítás megmaradt, a galéria végül folyamatosan hanyatlani kezdett. Végül 1975-ben zárták be.
Ekkor a Nacionalna bibliotekа megveszi a galériát, és az építészetért felelős Adrien Blanchet kérésére egy új rekonstrukciót kezd. 1986 évre a galéria történelmi formáját szinte pontos mására építik, az akkori anyag- és technológiákkal. Ez a galéria jól szimbolizálja Párizs 19. századi fejlődését: a kereskedelmi szórakozóhelyek városából az intézményi reprezentáció központjává vált, ugyanakkor rávilágít a párizsi városkép megújítására irányuló gyakori bontás és építés folyamatára, amellyel az épületeket új funkciókhoz igazították.
Azóta az Országos Művészettörténeti Intézet otthona, amely számos művészettörténeti és kulturális örökséget érintő intézménynek ad otthont. A Francia Nemzeti Könyvtár itt kártyákat, plakátokat és könyveket árusít. A Charles Cros Múzeum pedig a Nemzeti Fonográfiai Gyűjtemény gyűjteményeit foglalja magába. Ma már védett területként sikeresen alakult át kulturális központtá.
2022-től 2025-ig három év alatt sikerült felújítani és újjávarázsolni ezt a helyet, megőrizve az eredeti színeket és karaktert anélkül, hogy elveszítené a lényegét. A Pierre-Antoine Gatier által vezetett új projekt visszaadja az épület történelmi sorsképét, életet lehelt a ház frontális lépcsőjébe. A díszítések, az összes gyümölcsöt idéző szkarád, valamint az olajjal festett álszürke márványfelületek alapos szakmai tudás és művészeti kötelesség erőfeszítéseivel lettek helyreállítva, olyan megközelítéssel, amely a hiteles történelmi részletek megőrzésére és értékelésére fókuszál. Egy új fogadóhely létesült a Bautru-ház romjai körül, míg egy modern kávézó a rotundában kapott helyet, melynek folyosója szemközt néz a Francia Nemzeti Könyvtár kertjével.
A tervező Constance Guisset újjáalkotta a bútorokat, hogy a helyek vendégszeretetét szolgálják, miközben tiszteletben tartják a történelmi építészeti értékeket. Hosszú padok határolják a közösségi tereket az oszlopok között, színvilágukban pedig összhangban állnak a galéria árnyalatvilágával. Hang- és irányjelző áthidalók tarkítják a teret, emlékeztetve a 19. századi fedett galériák szerkezetére. Mostantól a galériából jól látható az recepció, amely a Rose Valland épületbejáratába vezet, és minden látogatót igyekszik a lehető legjobb módon fogadni.
A rotunda egy élénk és mozgalmas térdé válik, ismét megtartva koncentrikus jellegét, köszönhetően a padlót követő kanapéknak. A központban egy
Ellátogatunk a Galerie Colbert épületébe, mely egyedülálló történelmi útján járva mesél saját múltjáról, amely 1826 óta több életet élt. 1873-ban pusztult el, majd 1874-ben Henri Blondel újraépítette a neoreneszánsz stílusú műalkotásként, majd 1986-ban újították fel. Ez a helyszín jól mutatja Párizs változásait és az ott zajló életformák alakulását. Az átjáró nyugodtabb alternatívát kínál a közeli és gyakran zsúfolt Galéria Vivienne-vel szemben. Míg számos párizsi galéria tele van üzletekkel, a Colbert inkább a kultúrára és a történelmi örökségre fókuszál, és semmilyen kereskedelmi bolt nem található benne. Ha egy idilli környezetben szeretne sétálni, miközben egy kávét kortyolgat a gyönyörű körkörös térben, ez a hely ideális választás. A tervezők célja az volt, hogy barátságos, találkozásokra és közösségépítésre alkalmas hellyé tegye a helyet.
Látogatásra érdemes a Grand Colbert is, ez a legendás kávézó, amelyet az Érintetlen Szecessziós Díszítés, mint műemlékek védnek, és gyakran helyszínül szolgál filmforgatásokhoz is. A Petit-Champs utca felőli bejáratnál található, és megőrzött Belle Époque-stílusú környezetével igazi időutazást jelent. A helyszín rendszeresen ad otthont előadásoknak, könyvbemutatóknak, vetítéseknek és eszmecseréknek, például az Európai Hagyományőrző Napok vagy a Könyv Estek rendezvényein.
A Victoires tértől a Palais-Royal kertjéig terjedő területen található galéria egy olyan negyedben helyezkedik el, amely különösen gazdag fedett árkádokban és történelmi örökségben. Ez egy nagyszerű felfedezés mindazok számára, akik érdeklődnek Párizs történelme, művészete és építészet iránt.
Tudta, hogy ez a gyönyörű folyosó eredetileg Orléans Fülöp ménesházai volt a 18. században? Nehéz elképzelni, hogy a csodálatos rotundát nézve régen ez a Palais Royal ménesudvarának egyik része volt. Az 1830-as átalakítás pedig a kor építészeti zseniáról tanúskodik, hiszen egy funkcionális épületet elegáns fedett átjáróvá varázsoltak át.
A híres "fénylő pálmafa", ez a gyönyörű, bronzból készült gyertyatartó, amelyen hét kristálygömb található, gázlámpákkal megvilágítva, a rotunda közepén helyezkedett el, és a júliusi monarchia idején a szerelmesek találkozóinak egyik legnépszerűbb helyszíne volt. Ez az ikonikus lámpa alkotás az 1873-ban végrehajtott első bontás során tűnt el. Ma egy Eurytédész szobor látható a helyén, aki egy kígyó által csípve ábrázolva. 1830-ban Berlioz a galéria egyik ablakából játszotta el a Marseillaise-t, ez a pillanat pedig a párizsi forradalmi szellem egyik emlékezetes csúcspontja maradt.
A XIX. században a galéria számos luxuscikk-üzletnek adott otthont, s egy irodalmi műhely, amely kereken 15 000 kötetes könyvtárral büszkélkedhetett, ezzel is tükrözve az elegancia és a tudás iránti vágyát. A galéria neve Jean-Baptiste Colbert tiszteletére utal, akinek egykori palotája ezen a helyen állt. Hogy felvegye a versenyt a kényelmesebb Vévéni Galériával, a déli bejárat fölé egy hatalmas portré került, amely Colbertet ábrázolja, mellette egy Műveltség Allegóriáját szimbolizáló Mercúrusz szoborral.
Az érintés jele a galéria építészetében, különösen a rotunda rendszerében, amely az álmok keresztbe futtatásának alapelve volt, számos európai építész figyelmét felkeltette. A galéria tökéletes példája annak a gyakori párizsi gyakorlatnak, amikor a korábbi épületeket lebontva újraépítik, hogy a szerkezet alkalmazkodjon az aktuális igényekhez: 1826-ban épült, 1873-ban lerombolták, majd 1874-ben újjáépítették neoreneszánsz stílusban, 1986-ban felújították, végül pedig 2022 és 2025 között újraátalakították. Egy valódi építészeti palimpszeszt.
Röviden, a Galerie Colbert több annál, mint egy egyszerű vásárcsarnok: ez egy párizsi történelem tanúja, egy építészeti gyöngyszem, amely képes volt évszázadokon át megújulni. Ne hagyja ki ezt a lenyűgöző helyet, mely mindenki számára érdemes felkeresni, aki kedveli a párizsi árkádokat és a 19. századi építészetet.
Dátumok és menetrendek
Következő napok
szerda :
nak,-nek 08:00 van 20:00
CSÜTÖRTÖK :
nak,-nek 08:00 van 20:00
péntek :
nak,-nek 08:00 van 20:00
SZOMBAT :
nak,-nek 08:00 van 20:00
hétfő :
nak,-nek 08:00 van 20:00
kedd :
nak,-nek 08:00 van 20:00
Hely
Colbert Galéria
1 Passage Colbert
75002 Paris 2
Árak
Ingyenes
Ajánlott életkor
Mindenkinek
Több információ
A látogatás hétfőtől szombatig 8 és 20 óra között nyitva áll, vasárnap pedig zárva van. A belépés ingyenes.
